Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-07-14 / 28. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Ma már az Egyesületnék vannak hivatásos em- emberei, a district managerek, akiknek kizárólagos munkája az Egyesület terjesztése. Az eredmény nem is marad el. A imult hónapban 155 felnőtt és 199 gyermek, összesen tehát 354 uj tag lépett be a Református Egyesületbe, beszélő bizonyságául a district managerek munkájának. Nekünk azonban nem szabad megelégednünk ezzel az ereÖménynyel sem. Teljes és tökéletes eredmény akkor lesz, amikor ezeknek a hivatásos munkásoknak a munkájához ihozzácsatlakozik a református öntudat. Annak a tiszta és tökéletes meglátása, hogy a református embernek első sorban a Református Egyesületben vem a helye. Mindenki (megtalálhatja itt azt a biztosítást, amit éppen akar. Éppen úgy megtalálhatja, mint bármely más egyletnél vagy íbiztositó társaságnál. Miért, miért kell hát a református embernek máshova mennie ? . . . Legyünk ott mi magunk s legyenek ott gyermekeink. Mennél több szállal kötjük őket intézményeinkhez: annál jobban biztosítjuk a magyar református jövendőt. A jelennek és a jövőnek egyformán érdeke, hogy mindnyájan együtt legyünk a Református Egyesületben. <=su: 312=0 HITVESEK VAGY ÜZLETFELEK. (Folytatás a 2. oldalról.) ság lesz, akár úgy, hogy végleg felbomlik az üzlet. De akkor az üzleti szívnek össze kell törni 'és meg kell ujulni! A házassági eskü akkor is szent, iha nem a 'templomban hangzott el, hanem csak az anyakönyvvezetőnél. Annak a megszegése is, az isteni kapocs széttörése. Megvetése annak az Igének, hogy “Én szerzek neki társat.” És végül segitő társról szól az Ige. Nem árucikkről, nem élvezeti cikkről, nem olcsó rabszolgáról, hanem segítőtársról. Csak akkor nem üzlet a házasság s csak akkor hitvesek és nem üzletfelek a házastársak, ha egymásban isteni segítséget ismernek fel. Nem ur és rabszolga, nem -eladó és vevő, nem játszótársak a házasfelek, hanem ihitvestársak, segitőtársak. Nagy feladat áll az ember előtt: Isten dicsőségére 'élni! Magában Isten nem találta egésznek az embert, hozzá illő segítőtársat rendelt mellé. Egymásban felolvadni, egymásért áldozatot hozni s mindezt Isten dicsőségére tenni nem lehet máskép, csak úgy, ha az ember az élet folyamatosságát az Isten által rendelt házasságban látja, ha az összekapcsoló es'küt szentnek tartja, ha segítőtárs: hitvestárs tud lenni. (Református Élet.) Sebestyén Andor. EGYHÁZI HÍREK. □ □ r--------------qi------ir=nr----- ._ji------jr=H= l[==] URBAN ENDRE TEMETÉSE. A nagy halott emlékéhez méltó, mélyen megható s a mélységes gyászban az egész amerikai magyar reformá- tusságot, a gyülekezetei, egyházi hatóságokat és egyházi intézményeket s közvetlen megjelenésben az egész buf- faloi és környéki magyarságot egyesitő szertartás keretében helyezték nyugalomra e hó 6-án d. u. 2 órakor Nt. Urbán Endre Buffalo West Sidei lelkész meghűlt tetemeit. A buffaloi magyarság körében nem volt még soha olyan temetés, amely ennyire megrázta és megdöbbentette volna az egész magyarságot. Nemcsak Buffaloban, hanem az egész, magyar Amerika területén, sőt ezen túl is: angol nyelvű hittestvéreink körében is mély megdöbbenést keltett váratlan halála. Közelről s távolról oly nagy tömegben gyűltek össze az elhunyt lelkész barátai, tisztelői és hívei, hogy a gyászoló közönségnek egy harmadrésze is alig fért be a templomba. Holttestét már a temetést megelőzően a templomban ravatalozta föl az egyháztanács, melynek nevében főleg Kovács Gusztáv tiszteletbeli gondnok, az elhunyt lelkésznek tizenöt éven át hűséges és megértő munkatársa végezte a temetés körüli óriási munkát. Három napon át valsóágos zarándokló hely volt a templom. Nem volt Buffaloban talán senki, aki egy utolsó tekintettel, egy buzgó fohásszal el ne akart volna búcsúzni attól a férfiútól, aki mindenkinek megértő, igaz barátja volt. E három napon át minden este volt Istentisztelet, amelyet Szeghy B. János, Nagy Ferencz és Dr. Fazekas Sándor lelkészek végeztek. A temetés Julius 6-án délután 2 órakor vette kezdetét. Koporsója felett Bibliát olvasott Bernáth Árpád, imádkozott Dr. Újlaki Ferencz, a vigasztalás igéit hirdette Dr. Tóth Sándor azzal az erővel, amelyet csak a legbensőbb baráti viszony, a legmélyebb hit és a legnagyobb megnyugvás kölcsönözhet az Igebirdetőnek. Angol nyelven Dr. Chas. E. Schaeffer szólott az elhunytról, mélységes bizonyságot téve arról, hogy az ő lelkűk szeretetében is mily mélyen bent lakott az elhunyt lelkipásztor. Utóimát mondott Szeghy B. János, mig közben a buffalo west sidei és east sidei egyházak énekkarai adtak elő mélabus gyászénekeket. Majd a búcsúbeszédek következtek. Az egyház és testületéi nevében Kovács Gusztáv t. gondnok búcsúztatta el a hőn szeretett pásztort. A Tóparti Egyházmegye nevében Dr. Her- czegh József e. m. elnök, a környékbeli egyházak nevében Bőtty János lackawannai lelkész, a Western New York Classis nevében Rev. Harvey C. Bream elnök, az amerikai lelkészek nevében Rev, John M. Peck, a buffaloi Ministerial Ass’n elnöke, a Központi Egyházmegye és -a Sárospataki Diákszövetség nevében Borsos István lelkész, a magyar Presbyterian lelkészek nevében ifj. Dó- kus Gábor, a Lelkészegyesület nevében Dr. Tóth Sándor elnök, a Református Egyesület és Árvaház nevében Dr. Újlaki Ferencz mondtak mélyen megható beszédeket. Végül az egyház Nőegyletének tagjai énekelték el: “Isten velünk, viszontlátásra . . .” A templomi gyászszertartás után óriási tömeg kisérte ki az elköltözöttet az Elmlawn temetőbe, hol Borsos István lelkész olvasott bibliát, Csontos Béla imádkozott,
