Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 zott a másik szobából: “Bandi'kám! Itt volt az angyal!” s a kiáltásra Bandika felébredt s egészen elszontyolodott, mikor ráeszmélt, hogy csak álom volt a Pistával, mint angyallal való találkozása. Elszontyolodva ment be a másik, a világos szobába, de ott aztán egyszerre elfelejtett minden szomorúságot ... a szoba közepén ott állt a csillogó-ragyogó karácsonyfa . . . alatta játék temérdek . . . van hintaló is, képeskönyv is, bicikli is . . . Bandikénak a szive megtelik nagy-nagy örömmel . . . odaszalad édesanyjához . . . kezet 'csókol s azzal a kézcsókkal köszöni meg a Jézusnak is, az angyalnak is a sok szép ajándékot . . . mielőtt azonban szólani is tudna, kint az ablak alatt ének csendül: “Krisztus Urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén . . .” “Anyuskám! kik énekelnek? Angyalok?” “Nem! fiacskám. Kántáló gyermekek. Karácsonyt köszöntenek.” “Hát őhozzájuk nem küld angyalt a Jézus?” “Nincsen olyan sok angyal az égben, hogy minden gyermekhez tudjon küldeni a Jézus. Azért küldött neked is olyan sok ajándékot, hogy ti, akiknek sokat küld, adjatok azoknak, akiknek ő égi angyallal nem küldött. Hiszen ti is az ő angyalai vagytok. . . .” “Anyuskám! Behívom őket. Megosztom velők a játékokat. Jó lesz?” Anvus mosolyogva int: “Nagyon jó lesz!” Kint az ablak alatt éppen uj énekbe kezdenek a karácsonyt köszöntő gyermekek: Szálljatok le, szánjatok le Bethlehemi angyalok, És a földre áldást békét, Áldást békét hozzatok. Tiszteletes bácsi. ©=s=][=]£n [=]□[=] Es=0 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Rev. U. E. Buffalo, Rev. V. A. Martinsferry. Híreitek a mult heti számra későn érkeztek. Tudjátok, hogy a lapot kedden délben zárnunk kell. K. J.-né, Chicago, 111. Az előbbi üzenet Önnek is szól. Kérem, hogy mennél gyakrabban küldjön híreket. Köszönet a jókivánatokért. Szives üdv! Dóka Dániel, Moose Valley, Canada. Szép leveléből hadd közöljük itt azokat a sorokat, amiket lapunkról ir: “Most tudom, hogy mit veszítettem és nélkülözni tovább nem is akarom. Mostan tudom, hogy világosság a sötétben, biztató a csüggedésben, bátorító a küzdelemben, ami bizony a mai viszontagságos időkben nagyon szükséges.” A lapot azóta már bizonyára kapja. A vas. isk. leckékről beszélni fogok a kiadóval. Mrs. Alex. Végh, E. Chicago, Ind. Ügyében külön levelet Írtam s tovább is figyelemmel fogom kisérni. T. K. Vintondale, Pa. A lapot szívesen küldjük tovább is. Mrs. Pethó', Pasadena, Cal. Köszönet a C'hatóné előfizetéséért. A lapot megindítottuk részére. Tóth Bálint, Hammond, Ind. Legyen szives a pontos címét közölni velünk. A postás azt irja, hogy nincs olyan szám, amilyenre most megyen a lap. ch==ji= . . 1 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. □ 0 Rovatvezető: Nagy Ferenc. ni■ ■ i=ii -------■ -■■ír—- ir=innr=ni u=> ... m=stui." ..ttih C. E. Topic for Jan. 21. GETTING ALONG WITH OTHERS. Lesson: Rom. 12:3, 9, 10. Getting along with others is an art that ought to be cultivated. Very few people are born with a fine disposition; they become amiable and good-natured through much travail in disciplining themselves. Luther Burbank said that if a grass was born a weed, it need not remain one. So: if a man was born cranky or grouchy, he doesn’t have to stay that way all his life. If we but follow a few simple biblical rules we ought to be able to get along with others. First, we should not think highly of, or be struck upon, ourselves. Being sober in thinking and acting ought to g‘et us a long way on the path of sociability. Second, there should be no make-believe, no dissimulation in our love. It should be real and honest. Third, we ought to be kindly and considerate. We should prefer others to ourselves. To these axioms I would add one more — tolerance. Tolerance is becoming a new virtue and, Goodness knows, we all need more of it. A man came to Voltaire one day and expressed his views on a current topic before this old sage. Voltaire answered him calmly, but firmly, “I strongly disagree with everything you say, but I am willing to fight to the last for your right to say it.” Now there you have a fine sample of tolerance. Every one is entitled to his or her opinion even though we may disagree with that opinion, and it should be respected, for I have — and you, too — found that in failing to do this people, good friends, have become eternal enemies over trivial things. Victories won in an argument are always worthless compared with the price we often have to pay for it. Just remember this. OaBDEIEEIIS=> FROM HERE AND THERE: Your editor who, by the way, is not only a cub reporter, but a sleuth as far as news-getting is concerned ,has found out, to his utter satisfaction and rejoicing, that our different C. E. Societies are doing excellent work. It is heartening to hear such good reports and I am more than glad to comment on them. Alpha, where the valiant Varga’s and the refined Rasky’s hold forth, appears to be doing well in adding prestige to the name of C. E. in the East. The Alpha group was well represented at the C. E. district conference in Delaware, N. J. We can be proud of their achivement at that meeting.
