Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-01-13 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5

SÍ-------iE =u—ii=innr=ip-----n ----ir~ in

CSENDES ÓRÁK.

□ 0 írja: Tóth Mihály lelkész.

' =11----ir=innr=ir----n—!— ~ ~ir" . in

A NYITOTT AJTÓ.

Jel. 3:8.

ELŐIMA. Szent és igaz Isten, ki megnyitod előttünk a lehetőségek ajtaját és azt senki be nem zárhatja: alázatos szívvel borulunk le előtted e nyitott ajtó előtt s kérjük a Te segedelmedet ez uj esztendőben. Könyörgünk néked: tedd ezt az esztendőt számunkra gyümölcsözővé jóságban, szeretetben és áldozatos szolgálatkészégben. Ámen.

TANÍTÁS. Minden egyes nap egy-egy uj-évnek a kezdete: első napja a következő háromszáz hatvanöt napnak. És mindig ez a nap a legfontosabb. Nincs idő, mely a jelent fontosságban felül múlná. A legszebb napi imádság ez: “Uram, a holnap szükségeiért nem imádkozom. Csak arra kérlek: tarts meg engemet lelki tisztaságban s add meg az én napi kenyeremet már ma!” És ez istenes kezdet!

Elmúlt az ó-év, de itt van az uj-év. Hálát adhatunk ezért a “de” szócskáért! Az Írásokból olvassuk: “Námán bélpoklos volt, “de” megtisztult!” Óh az életnek igen sok “de”-je van. Örömmel és reménységgel töltenek ezek minket el. Sok hibát követtünk el tegnap, “de” semmi okunk nincs arra, hogy ezeket ma megismételjük. A mának értékét a tegnap tapasztalatai emelik. Életünket elhibáztuk a múlt esztendőben, “de” a mostaniban helyre pótolhatjuk. A keresztyén ember mindig számíthat az evangyéliomban biztosított még egy alkalomra.

Az elmúlt esztendőnek ajtaja bezárult. A mostanié pedig feltárult. Az uj ajtó innenső oldalán ezt olvashatjuk. “Jó alkalom.” A másik oldalán pedig ezt találjuk: “Felelősség.” Ha az ajtó küszöbén megállunk, hogy elsirassük a múltnak ki nem használt jó alkalmait és félrelökött kiváltságait: ezzel ártunk a jövő értékének. Pál apostol ezt mondja: “Azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azokat pedig, amelyek előttem vannak, neki dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhivatása jutalmára.” A feldöntött tejeskancsó fölött sirni: ostobaság. Hozni egy másikat: ész- szerüség. Az a halász, aki csak sopánkodik a hálójából megszökött nagy hal miatt: üres tarisnyá- val megy haza. Jobb, ha újra próbálkozik. A vízben mindig van annyi hal, amennyit belőle kifognak. A jövőt a hivő, bizó és küzdő ember örökli.

De amikor felejtünk s amikor jelenünk meghal, úgy feletjsünk és úgy haljon az meg, mint a természet: még szebben virul a jövőben. Úgy hagyjuk magunk mögött a múltat, mint a folyó hagyja forrását: útjában növekedik szélességben, mélységben és erőben; miként a tölgy hagyja a makkot: évről évre dusabb és gazdagabb lombokat ölt magára; miként a gabonaszemet elhagyja a szár: aratásra sokszorosan adja vissza; miként Munkácsy Mihály maga mögött hagyta asztalos- tanonc korát: a világ legelső festőművésze lett. Soha se feledjük, hogy a zéró ellensége a jónak, a jó ellensége a jobbnak, a jobb ellensége a legjobbnak. Tartsuk szem előtt ezt a fokozatot. “Mikor gyermek valék,” — mondja Pál apostol — “úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkoztam, •mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.” Pál ezzel tett tanúbizonyságot arról, hogy ő fokozatosan haladt az alantasról a közepesre, a közepesről a magasra, innen a magasabbra, a legmagasabbra és végül a fenségesre.

Kis ember az, aki eszményképét már elérte. De sokkal kisebb az, aki nem is törekszik annak elérésiére, bárha tudja is, hogy ez lehetetlen. Az idő kevés arra, hogy az ember minden reményét rneg- valósitsa, de elég arra, hogy jellemét formálja. Elvégre az ember jelleme a fő. Erre pedig mértékünk a Jézus, ő az emberi jellem legideálisabb eszményképe. A legjobb ajtó az, melyet ő nyit meg számunkra. Ezen léphetünk be a legszebb törekvések, a legmagasabb vágyak és a legfenségesebb eszmék birodalmába. Amiket aztán magunknak itt választunk: azok alkotnak minket: a mi jellemünket. A jellem pedig vagy szennyes ár, vagy kristálytiszta csermely, ami előbb vagy u tóbb: sikerre vagy romlásra, menyországra vagy pokolra visz bennünket.

De a keresztyén nem esik kétségbe. Néki mindennap uj esztendő: egy uj bekezdés, amikor számára újjá születik a világ, s alkalom adatik a tökéletesedésre. A világhírű mestertől kérdik: “Melyik a legjobb müve?” “Az, amit most fogok festeni.” Hát ez legyen a mi célunk is. Mindig jobbra kell törekednünk! Remény, mely soha sem haboz, hit, mely soha sem csal, állhatatosság, mely soha sem lankad: ez legyen jövőnk alapja. Ne úgy vegyük ezt az esztendőt, mint egy meghatározott mennyiségű napnak az összegét, hanem úgy, mint Istennek elhivatását uj kötelezett ségek teljesítésére, uj reménységek megvalósítására és uj eszmék testbe öltöztetésére. így lesz igazán boldog uj esztendőnk. Ámen!

UTÓIMA. Édes Atyánk! Ez uj esztendővel bevezettél bennünket a lelki gazdagság birodalmába. Kérünk: ha a szeretetlenség, a gyülölség és irigység felé fordulnánk: a te szentséges lelked lebegjen körültünk és áldott befolyásával késztessen arra, hogy a szeretetet, a jóságot és az igazságot válasszuk. Ámen!