Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-01-06 / 1. szám
Vol. XXXV. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA., 1934. JANUÁR 6. No. 1. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: HAZEL 6191 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1935, authorized April 25, 1933.“ SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Bldg., McKEESPORT. PA. ====..........== : EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2743 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00. elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25 th of March, 1933. at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. SZÖVETKEZETT EGYHÁZAK. Újév elején, az esztendő első számában, a lap legelső cikke fölött talán más címet keresne az olvasó. A följegyzett cim semmiesetre sem olyan, amilyent a szokásos újévi cikkek fölött szoktunk olvasni. A szokásos cimek rendesen valami újévi jókívánságot szoktak kifejezni. És mert valami jókívánságot szoktak kifejezni: e cikk fölött mindjárt jogosult lesz a föl jegyzett cim: Szövetkezett Egyházak. Mert az amerikai magyar reformátusság gyakorlati életére nézve üdvösebb jókívánság aligha lehetne más, mint a Szövetkezett Egyházak gondolata és megvalósítása. A gondolat maga egész program s ha egy esztendőben csak ennyinek becsületes megvalósítására segítene meg bennünket az Isten: már bőséges okunk lehetne hálát adni annak az esztendőnek lelki áldásaiért. Mert addig, amig becsületes békét nem teremtünk soraink között s amig ezt a békét nem öntjük mindnyájunk által tiszteletben tartandó formába: addig ne is álmodjunk arról, hogy közéletünk, egyetemes közéletünk mezején valami áldott gyümölcs teremjen. Amig minden gondolatunk abban összpontosul, hogy hol kisebbíthetjük meg egymást, hol vághatjuk kaszánkat a mások rétjébe, hol szerezhetünk magunknak mások rovására egy-két lelket vagy gyülekezetét: addig amerikai magyar református testvériségről, mint egyetemes tényezőről s ennek áldásairól, gyümölcseiről nem beszélhetünk. Hogy csak egyetlen egy dolgot említsünk: a2 elmúlt évben sok port vert föl közöttünk az egyesitett lapok gondolata. Nagyszerű gondolat, amelynek áldásai között csak a legkisebb az, hogy anyagi téren ilyen vagy olyan megtakarítást érhetnénk el. Az amerikai magyar reformátusság szellemi erejének egyesítése és annak egységes megnyilatkozása szinte mindent magával ragadó jelenség volna nemcsak a reformátusság, hanem az amerikai magyarság életében is. Lehet-é azonban még csak beszélni is közös lapról addig, amig a lelkekben, az életben nincsen béke, nincsen közösség érzete? Közéletünk sebeit nem lehet a közös lappal fehérre mázolni s azt mondani, hogy most már minden rendben van. Előbb az alapföltételeket kell megteremtenünk s csak azután jöhet a közös lap s minden egyéb igazán közös gondolat. Hiszen a lelkek békességének hiányát még az olyan szent dolgok is megérzik, mint pl. a Református Árvaház. A Szövetkezett Egyházak gondolatát a Reformátusok Lapja vetette föl. Már évekkel ezelőtt is foglalkoztunk vele, — a múlt évben pedig éppen a közös lap meghiúsult terve s az az őszinte vágyunk tette ismét aktuálissá, hogy az megvalósulhasson. Lapunk múlt évi 16, 17, 18, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 28, 29, 30, 31, 51-52-ik számaiban, egyik-másik számban több cikk keretében is foglalkoztunk a testvér-harc áldatlanságával, a békesség szükségességével s annak megteremtése végett a Szövetkezett Egyházak gondolatát ajánlottuk. Minden alkalmat megragadtunk arra, hogy az egymás tiszteletben tartásán alapuló békességet hangoztassuk s ha mindnyájunkat ugyanaz a lelkidet vezetett volna, vagy vezetne most: a mi békességünknek nem is lehetne semmi akadálya! De kölcsönösnek kell lennie a jóindulatnak. Addig, amig csak egyoldalúan hangzik az, — addig, amig a békességet sürgető szóra csak közömbös hallgatás, álokoskodás, vagy éppen gúnyolódás és további vagdalkozás a válasz: hiábavaló a legjobb akarat is! Addig harc van s a harcból nem származott még soha semmi jó! Igen! — én jogosultnak tartom ez újévi cikk cimét! Adjon Isten nekünk boldog ujesztendőt, — adjon nekünk az ujesztendöben Szövetkezett Egyházakat! Melegifi Gyula.
