Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-01-13 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA gunkkal hoztunk. Ezért kell az amerikai magyarság fiait magyar szellemben is művelni és mennél inkább kiművelni, mert csak igy lehetnek áldott csatornákká, melyek a mi távoli forrásunk tiszta vizét is átszivárogtatják e nagy nemzet roppant termőföldjébe, hogy ezt a magyar műveltséggel is még termékenyebbé tegyék. Isteni látás embere ö, akit boldoggá tesz, mikor egy-egy kitűnő eszű, de szegény sorsú magyar fiúnak teljes tandíjmentességet adhat; akit boldoggá tett, mikor az uj magyar tantermet Dr. Ravasz László püspök imájával adhatta át rendeltetésének: és akit mélyen meghat most az az elismerés, amiben a magyar nemzet hálája részesíti, amikor nagy jóindulatának és fényes érdemeinek megbecsüléseként a magyar kormány érdemkeresztet küldött neki. Ha azonban a magyar nemzet onnan a távolból is megérezte szolgálatainak nagyságát: mennyivel inkább kell azt nekünk éreznünk, akik azokban részesülünk, akik annak a tárgyai vagyunk. Bizonyosra veszem, hogy amerikai magyar reformá- tusságunk is meg fogja találni a legszebb formáját annak, hogy e kiváló férfiúnak küszöbön álló ünnepléséből kivegye a maga részét. Önmagának tartozik ezzel, de tartozik e nemeskeblü magyarbarátnak is, aki sohasem vár ugyan jutalmat cselekedeteiért, de akinek sokkal melegebben érző emberi szive van annál, semhogy a szeretetet ne várja, meg ne becsülje, elmaradását ne fájlalja. Nekünk jutott az a kiváltság, hogy az iskola év végén elkövetkező negyed-zázados jubileumi ünnepségeket a mi magyar ünnepélyünkkel vezethetjük be. Használjuk fel ezt a szerencsés alkalmat és ünnepeljük tiszta szívvel, mindnyájan, Dr. Apple urat, a látások emberét, akit Isten nekünk vigasztalásunkra és felsegélyezésünkre adott! Tartsa is meg őt számunkra még sok esztendőn keresztül! Dr. Tóth Sándor, tanár. C=S1G ]E3=0 MAGYAR KITÜNTETÉS. A magyar kormány érdemkereszttel tüntette 'ki lancasteri főiskolánk elnökét, Dr. Apple urat. Dr. Apple nevét általában Véve még kevéssé ismeri az amerikai magyarság. Pedig ő azok közé tartozik, akiknek a nevét érdemes nemcsak megismerni, hanem meg is becsülni mindenkinek. Mindig számosabb és számosabb azoknak az előkelő amerikaiaknak száma, akik közelebbről ismernék meg bennünket és mert megismernek, meg is becsülnek bennünket. Örvendünk annak, hogy a magyar kormány is segítségünkre jön abban, hogy az ilyen emberek baráti jóindulatát minél jobban megerősítsük. Ql—=rJEZZ IL==]tHlBai=]l----—)F== ■' 1F=3D | f-fOQY LÁTJUK MU... | Írja: Balogh £. István. FII--------ip= --IF^IEIEIEEIF^IE----------------M AGUNK FAJTA szerény emberek kezébe ritkán kerül olyan kimutatás, mint a napokban. Nagy Amerika hivatalos költségvetését olvasgatva érdekes adatokat láthatunk. A következő folyóév adó bevételét 3,400 millió dollárra irányozták elő. Adósságtörlesztés s vegyes departmentek bevételeit 2,600 millió dollárra besülik, — rendkívüli bevételek címén 8C0 millió szerepel. — Ezzel szemben az R. F. C. kölcsön kiadásait 750 millióban, a Recovery programm költségeit 1,550 millióban s előre meg nem mondható kiadások összegét 3 billióban állapította meg a kormány. Mind ez és sok más apróbb adat végeredményében abban végződik, hogyha minden számítás beválik, ahogy azt a költségvetésben előirányozták, úgy az eljövendő esztendő csupán egy és fél billió dollár deficitet fog jelenteni az állam kasszában. — Vájjon kinea a vállát terheli ez a deficit majd? Maga a nép, a kisemberek milliói fogják megérezni. Hogy? Nem tudjuk, de hogy vagy újabb adóemelés, vagy más formában, annyi bizonyos. S 3KAN RETTEGNEK tőle, még többen óhajtják, hogy jönne! Mi? Az infláció! — Érdekesen beszélt róla a napokban egy pénzember. Előadta, hogy a világ államai háborút csináltak adósságra. Tőkések kezdték az öldöklést, de nem fizették ki az árát. Levegőbe lövöldözték az államok meglévő pénzét s amikor az elfogyott, adós leveleket készítettek, kölcsönbe verték a fél világot. Az adós leveleket ráhagyták a következő nemzedékre, amelyik nem érzi kötelességének, hogy atyái adósságát kifizesse. — Megrendezte a vérontást a tőke, de nem fizette meg az árát. Aki valamit fizetett a háborúért, az a nép, a nincstelen milliók sokasága volt. Életet és vért fizettek kamatként a tőke érdekéért. S akik pedig semmit se fiezttek s még ma sem akarnak fizetni a maguk szerezte orgiáért, azoknak sikerült megmenteni háborún, — nyomorúságon át a saját tőkéjüket. — Ez az, amit most az infláción, a leszállított, vagy higitott dolláron át meg kell és meg akarnak apasztani. — Egyedül egy mód van a tőke hatalmának megtörésére s ez az infláció, — fejezte be előadását a pénzember. — Vájjon igaz-e? Bár úgy lenne! B usiness week nevű illetékes magazin állapítja meg, hogy 1933 kereskedelmi forgalma 1932-höz hasonlítva 4% emelkedéssel zárult. Egész év sok sok újítása, erőlködése összesen 4% hasznot jelent Amerika kereskedelmi életében. — A magazin “editorial”-ja azután szépen előadja, hogy Ha a közmunkák megindulnak, ha a vasutak megkapják a kormány támogatását, ha a farmerek elég kölcsönt kapnak, ha az állami bank ellenőrzés teljes formát ölt, — akkor, akkor minden remény meg van arra, hogy 1934 a teljes fellendülés ideje lesz! Milyen jó olvasni ezt a szép jövendőmondást, — a baj csak ott van, hogy igen sok a feltétel, — amely mind egy forráshoz tér vissza, hogy az állam azonnal megindítja a közmunkát, azonnal kiutalja a vasutaknak és a farmereknek a kölcsönöket stb. stb. ha a polgárok azonnal fizető képesek lesznek. Ha nem lesz deficit a kincstárban is s csupán ez az egy feltétel az, amire ebben a percben a legkisebb a kilátás. — Valahol másutt, — talán alulról fölfelé kellene kezdeni ezt az egész prosperitást!
