Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-04-07 / 14. szám
4 amerikai magyar reformátusok lapja vei igyekeznek az emberekben megöldökölni a Krisztust. Az egyházzal, a templommal szemben közönyös emberék saját magukra nézve önmaguk igyekeznek elvégezni ugyanazt, amit a Szoviet az állampolgárok egyetemében akar elvégezni. Nem sikerül egyiknek sem. A Krisztus él! — s a világnak semmiféle ereje sem elegendő ahhoz, hogy Őt a szivekben megöldökölje. Közel kétezer esztendő tesz már bizonyságot ez örök igazság mellett: miért, miért kell hát rugódoznunk ez ösztön ellen? Miért akarjuk erőnek erejével elfelejteni azt, hogy van fölöttünk egy élő Valóság, akinek hatalma alá rendeltetett minden e világon? Ha ihusvét ünnepén és a többi nagy ünnepeken is állandóan megtelnek a templomok üres padjai is, — iha husvét ünnepén s a többi nagy ünnepeken föltárnád még a közönyös lelkekben is az Ur: miért engedjük hát, hogy ünnepek után visszaessünk a régi közönyösségbe? Ha boldogok •voltunk az ünnepeken át: miért nem igyekszünk megőrizni ezt a boldogságot azután is? Ha a föltámadott és élő Krisztussal folytatjuk életünket: tapasztalni fogjuk, hogy az élet minden nyomorúsága és küzdelmei között is Részesei vagyunk annak a boldogságnak, amit pénzen megvásárolni nem lehet, de amit az emberben nem is ölhet meg semmi nyomorúság. Ezt a boldogságot megszerezheti mindenki magának. Kezünkben volt az ünnepek alatt: ne ejtsük ki azt kezeinkből soha! Ha föltámadt egyszer bennünk az uj ember: folytassuk az uj ember életét odaadással, szeretettel, hűséggel, kitartással, — s eddig soha nem tapasztalt boldogságnak leszünk részesei! tetsii-----ir=ini=u------ir=a*> A KELETI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. Március 18—19. A szokatlanul kemény tél különösképpen kedvezőtlen volt az idén a keleti gyűlésekre nézve. Hóviharban gyűltek össze keleti lelkésztestvéreink a passaici lelkész-értekezletre, a ligonieri árvaházi gyűlésekre, a lancasteri nagy ünnepélyekre, a tren- toni egyházmegyei közgyűlésre, a perth-amboyi presbiteri konferenciára. A téli hó alatt azonban tavaszi vetés fejlődik. A keleti egyházmegye életében is letagadhatatlan ok a közelgő tavasz jelei. Az ujulás a lelkészi karban indul: nemcsak korban megifjodást, hanem lelki elmélyülést is észlelhetünk köztük. Örömmel sorakozik utánuk az ifjúság, melynek működése bő kárpótlást igér a szomorúan elhanyagolt első évtizedek mulasztásaiért. Mi volna, most itt, ha ez a munka folyt volna a század első és második évtizedében! Mindenfelé (Folytatása a 9-ik oldalon.) ni------if=-— — iE=ir=inru=n—n~ ... -jl—=-in 1 H°QY LÁTJUK MI ?... írja: Balogh E. István. nr==ii— ■■ -=ir==n=n3ar=]i------ten........ — il==3b G ANDHI egyik állítólagos amerikai tanítványa, egy hirtelen házasodott s még hirtelenebbül elvált ifjú hölgy azzal a programmal jött vissza Amerikába, állítólagos csodálóinak a hívására, hogy egy nagy “uniót” hozzon létre. Egyesíteni akarja az egyházat a színházzal! Hát valóban csak ez hiányzik még a keresztyénség tökéletes boldogságából. A templomi oltárok körül táncot lejtő kóruslányok, az evangélium szent történeteit nem csak prédikáló, de kiváló szerepezésben lejátszó tanitványszi- nészek, lelkipásztor helyett a templomi “előadást” vezető ceremónia-mester, éneklő gyülekezet helyett művészi kórus stb. stb. S akkor a keresztyénség bátran vetekedhet a legkiválóbb mulatóhelyek szellemi kincseivel. Nem, nem1 Ganges partjáról közénk szabadított Gandhi imádó regényes ifjú hölgy, ezt még Amerika sem fogja lenyelni, ez a jó gyomru, ifjú Moloch. Mennyivel jobb lenne, ha ez a Gandhi tanítvány megkérdezte volna mestere véleményét a keresztyénség felől, mert mi biztosak vagyunk, hogy a hölgy mentő-álmainál többre becsüli Gandhi Krisztus-követőit. * * * A MERIKA billiárdos sikkasztója, Insull, hosszú hónapokig bujkált az állami igazságszolgáltatás Ítélő keze elől. Egész romantikussá vált már görögországi üdülése, tengeri szökése, vissza-toloncolása, majd törökországi vizsgálati fosgága, — mig végül is úgy döntött a török állam, hogy a legrövidebb időn belül visszaküldi a szökevényt Amerikába. Hogy milyen bűnös Insull, azt majd elintézik az arra illetékesek, hogy azonban a pénz hatalma előtt még a nemzetközi lelkiismeret is csak halkan beszél, azt újra beigazolta az Insull eset. Lopott volna csak néhány száz dollárt, már a tengerről visszazsup- polták volna, de az elsikkasztott milliók koronát fontak Insull köré, amelyet megrontani csak a pénznek kijáró “tapintattal” lehetett. Lehet-e addig igazságról beszélni e földön, amig annak súlyát egyedül csak a pénz méri a legtöbb ember előtt? * * * M IELŐTT pihenőre ment az elnök “megvétózta” a veteránok állami segélyét. Ezzel a bátor fellépésével hü maradt a választása előtti ígéretéhez az elnök, mert akkor azt Ígérte, hogy csak azon esetben fogja az állam fizetni a veteránok segélyét, ha nem lesz a kincstárban deficit. Eddig azonban csak az volt. Szenátor urai- mék azonban máskép gondolkoztak. Mérlegelték talán azt is, hogy az American és egyébb Légionok tagjai 1—2 millió szavazatot jelentenek a közeledő választás alkalmával s a vakációzó elnök távollétében keresztül vitték a “bonus” ügyét. És még ezek után mondja valaki, hogy nem mindent az önző politikai érdek mozgat! — Vájjon szükséges, vájjon állami érdek ma a bonus kiutalása — általános szempontból ? Azok a katonák kétségtelenül sokat szenvedtek a nagy háborúban. Nem a Hazáért ugyan, mert hiszen Amerikának nemzeti szempontból semmi köze sem volt az egész felforduláshoz, — hanem az amerikai nagytőkéért. Jutalmukat azonban bőven megkapták pénzben is, dicsőségben is. Az elesettek hozzátartozói még utólagosan is, nyugdíj alakjában. Miért követelőznek hát azok, akik a pénz és dicsőség mellett életüket is megtartották ?
