Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-03-17 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 S volt még valami, ami nagyon elszomoritotta. Gondviselői, barátai állandóan azt mondták neki, 'hogy el kell rejtőznie Dávid elől. Dávid volt az uj király, aki elfoglalta nagyatyja trónját s ha megtudná — mondották barátai, hogy Méfibóseth él, bizonnyal megöletné. Mert azokban a kegyetlen időkben gyakran megtörtént, hogy az uj király kiirtatta a réginek minden hozzátartozóját. Méfibóseth eltűnődött. “Dávid!” Nem ez volt a neve édesapja legjobb barátjának? S atyja azt mondta, hogy minden bajában Dávidhoz forduljon segítségért. S Dávid mégis meg akarja ölet- ni őt ? Mindez nagyon különös! Hiszen Dávidhoz most úgy sem mehet el, mert béna s nem is vinné el őt senki sem. Aztán szegény fiú lassan már azt is elhitte, amit nagya'tyja barátai Dávidról mondtak neki. Ne csodálkozzatok, kicsiny volt még, jó atyja nem volt többé és senki más, aki jobbat mondott volna neki. S igy aztán csak elteltek az évek, mig Méfibóseth felnőtt, meg is házasodott s már egy kis fia is volt. Egy estén, messze jeruzsálemi palotájában, egyedül üldögélt Dávid király s régi-régi idők felett gondolkozott. Mindeddig kemény küzdelmet kellett vivnia hazája eilenáéegivel, de most immár csend és béke volt s volt ideje pihenni. Lelke bejárta a múlt napjait. Mikor a két sereg között az óriással küzdött, mikor ott élt Saul király palotájában, aztán mikor üldözötten bujdosott a hegyek barlangjában, oh, hogy elszálltak az esztendők felette. De amikor életében visszafelé nézett, állandóan ott állt előtte egy hü barát drága alakja, aki igaz volt, önzetlen, aki az életét is odaadta volna érette. S egy jelenet külön is az emlékében él: Kinn a mezőn búcsúzott ettől a barátjától s ünnepélyesen ígérte, hogy örökre szerető szívvel lesz iránta 'és maradékai iránt. S Dávid, szivében foró vággyal kiáltott fel: “Maradt-e még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem Jonathánért?” Szolgái meghallották szavát s feleltek is rá: “Imé, van közöttünk még Saulnak egy öreg szolgája, Siba, ő tud valamit Saul maradékairól.” Siba aztán mindent elmondott Dávidnak Méfi’bóseth- ről. Gondoljátok el, mit érzett Dávid! Jonathán- nak él egy fia s ő csak most tudja meg ezt! Azonnal érte küldött. Palotájába hozatta. Méfibóseth arcraborult előtte, de Dávid felemelte őt és biztosította szeretetéről. Visszaadta neki mindazt a birtokot, ami valaha Saulé volt és szolgákat rendelt alája. őneki magának pedig fiai között asztalánál adott helyet. Imé, igy tette boldoggá Dávid Méfibósethet s igy tatotta meg barátjának, Jonathánnak tett ígéretét. REJTVÉNYEK. A megfejtést a következő csütörtökig erre a címre kell beküldeni: Rév. Béla Csontos, 3036 Globe Avenue, Lorain, Ohio. A megfejtők között sorsot huzunk s a nyertes egy szép jutalomkönyvben részesül. 91. SZÁMÚ FELADAT. — IKÁL (Saul leánya.) — SDRÁS (A zsidók egyik vezére.) — ILEMON (Egy ember, akihez Pál apostol levelet irt.) — SAI (Dávid apja.) — ENJÁMIN (Jákob 12 fia közül az egyik.) — THONIEL (Az első bíró Izráelben, Bírák könyve 3 rész, 9 vers.) — IDRÁK (Dániel egyik társa, Dániel könyve, 1 rész, 7 vers.) — LKÁNA (Sámuel apja, I. Sámuel 1 rész, 1 v.) — ÁBITHA. (Jócselekedeteiről hires asszony, Cselekedetek Könyve, 9 rész, 36—42 v.) — ÁMÁN (Egy rossz lelkű ember, Eszter könyve 3 rész, 1 v.) Minden ríév első betűje hiányzik. Keressétek meg. Az első betűk úgy sorban, ahogy vannak, egy másik nevet adnak, amit minden olyan fiú és leány ismer, aki végigolvassa a Gyermek Kertet. A T1SZTELETES BÁCSI POSTÁJA. Gyerekek! A megfejtések a jövő héten jönnek. EH^^=ir=—-■ ir=ir=innr=ii------ir= ■ ir===iBi 1 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. a 0 Rovatvezető: Nagy Ferenc. nr=~—-------1 r=ip=innr=ii ——ír- in------in C. E. Topic for March 25. WHAT DOES JESUS REQUIRE OF US? Lesson: Matt. 16:24-28. To be a Christian is not an easy undertaking. The more we try to emulate Christ, the more we realize this. Christianity, admittedly, is a difficult and arduous profession and yet at the same time a joyous and delightful experience. To be a true follower of the Man of Nazareth, one must not merely do good, but be good, for when a man is good at heart he will invariably and consistently do good. I concede that, being extremely human and easily vulnerable, we constantly and even unconsciously seek the line of least resistance in all things, choose the softest task, try to explain and condone every false move we make and follow Jesus only the first mile. Consequently, when Christ tells us to deny ourselves and take up his cross and follow him, we shudder and shrink even at the hought of these things. We are willing to be called Christian, to do a little good deed a day, but actually to deny ourselves, that’s absolutely out of the question. It’s simply too much. But did you know that denying yourself, even in the
