Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-03-10 / 10. szám
Vol. XXXV. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA., 1934. MÁRCIUS 10. No. 10. SZÁM. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: HAZEL 6191 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1935, authorized April 25, 1933.“ SZERKESZTŐSÉG. 301 Ruben Bldg., MCKEESPORT. PA. KÖRLEVÉL VALAMENNYI EGYHÁZKÖZSÉGÜNK PRESBITÉRIUMÁHOZ ÉS GYÜLEKEZETÉHEZ. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $3.00. elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown. O. Kedves Testvéreink! Amerikai magyar református és presbiteriánus lelkészeink országos Lelkészegyesülete nagy ké-. réssel fordul valamennyi egyházunk tanácsaihoz és gyülekezeteihez. A kérés nem azért nagy, mintha nehéz volna a teljesítése, mert éppen ellenkezőleg könnyűnek tartjuk azt; hanem azért mondtuk azt nagy kérésnek, mert teljesítésétől függ egyházi közéletünk sikeres előhaladása, nem-teljesitésétől annak' dicstelen elhanyatlása. Az a kérésünk, hogy az Önök egyháza is álljon oda a Reformátusok Lapjának fenntartói közé, azon tervezet értelmében, mit e héten közölt a lap szerkesztősége a gyülekezetekkel. Mi ezt a tervet megvizsgáltuk, minden részletében jóváhagytuk és azért ajánljuk elfogadását, mert az a határozott meggyőződésünk, hogy azt még a legkisebb egyházban is szinte játszva meg lehet valósítani, ha meg van bennünk a jóakarat. Már pedig kell, hogy akarjuk is ezt, ha biztosítani kívánjuk jövőnket. Annak, hogy oly sok baj van egyházi közéletünkben, egyik legsúlyosabb oka az volt, hogy egyházi sajtónkat mindig elhanyagoltuk. Annak pedig, hogy ezt elhanyagoltuk, az volt a legfontosabb oka, hogy nem került semmi pénzünkbe annak a fenntartása. Ami olcsó: azt nem is becsüljük nagyon sokra. Lapunk pedig nem volt olcsó, csak nekünk. Bezzeg sok pénzébe került az a mi hűséges amerikai barátainknak. Tulajdonképpen ő'k tartották azt fenn a mi számunkra. Bizony ez nem dicsőséget jelentett nekünk, hanem szégyent. Még a szocialista és bolsheviki elvek is tudnak áldozatokat kiváltani követőikből ; mennyivel több áldozatot kellene hozmok ügyükért azoknak, akikért az Isten maga hozta a legnagyobb áldozatot az Ő egyszülött Fiában: Amerikai magyarságunknak az Evangéliom volt a vigasztalója bujdosásána'k nehéz óráiban; vájjon menthetné-e bármi is, ha elhanyagolnánk ennek a terjesztését azon a módon, mely a modern életnek egyik jegjóbban kipróbált terjesztési eszköze: az egyházi sajtó utján. Amerikai református magyarságunk még mostani elesettségében is elég erős ahoz, hogy lapját fenntarthassa. Szerkesztőink tervezete elmondja a módját, hogy ez miként lehetséges. Ne tétovázzunk, hanem fogadjuk el ezt a módot kivétel nélkül mindnyájan, ami biztosítani fogja lapunk fennmaradását. A szerkesztőség tervezetének egy csekély módosítását is ajánlja a Lelkészegyesület azoknak a gyülekezeteknek figyelmébe, amelyek előtt ez a módosítás talán tetszetősebb. Ha úgy tetszik: semmi akadálya nincs annak, hogy ezt fogadják el. Lelkészegyesületünk gyűlésén tárgyaltuk a lap- egyesités ügyét is. A Református Egyesület elé javaslatot is terjesztettünk ebben az irányban. A református lapok egyesítésének gondolata olyan nagyfontosságu, ’hogy azt még akkor is meg kellene valósítani, ha a Reformátusok Lapja úgy erkölcsileg, mint anyagilag egészen szilárd alapokon állana. Éppen szerkesztőnk vitatta ezt legerőteljesebben. Sőt a Reformátusok Lapjának fenntartására vonatkozó mostani tervünket akkor is fenn kellene tartanunk és meg kellene valósítanunk, ha a református lapokat csakugyan sikerülne egyesiteni. Vagyis még ebben az esetben sem volna szabad eleljtenünk az erőik egyesítésének az elvét. Ne úgy tervezzük a lapok egyesítését, hogy az uj lapot majd az Egyesület tartaná el. Akkor ugyanott volnánk, ahol régen voltunk, amikor az egyházi Boardok tartották el lapunkat. Hanem gondoljuk meg, hogy mily nagy eredményeket 'érhetnénk el, ha egyházaink hozzáadnák a maguk erejét az Egyesület erejéhez. Lapunkat megnagyobbithatnók, és kétszer vagy háromszor
