Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-18 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. BIZONY ÉREZHETŐ SEGÍTSÉG. Zsot. 121:2. ELŐIMA. Benned bíztunk, Uram, minden időben és benned bízunk ma is minden bajainkban. Könyörülj azért rajtunk és ne engedd, hogy elcsüggedjünk. Ha veszedelmek fenyegetnek; jöjj a mi segítségünkre s szereteted fényével ragyogd be előttünk az utat! Ámen! TANÍTÁS. Az öreg néger házvezetőnő benyit gazdájának hálószobájába, a'ki súlyos betegen fekszik már hetek óta s szenvedései miatt már-már elveszítette hitét az Isten jóságában. Illedelmesen köszön s igy szól: “Az én jó uram bizonyára mindent ragyogó színben lát ma reggel?’’ “Nem oly ragyogóban, mint szeretném’’, felelt a beteg. “Azért kérdem, mert én mindent ragyogó színben látok”. “Nem is lehettél te, jó öreg, soha olyan bajban, mint én vagyok”. “Lehet, hogy nem”, — felelt a néger nő. És ekkor elbeszé'te az ö öreges, töredezett nyelvezetével rabszalgaéletének történetét ott lenn Virginia államban. Hogyan szakították el tőle s adták el jó pénzért öt gyermekét. Hogyan adták el gyöngélkedő férjét nyilvános árverésen és hogyan adták el végül öt magát is. És most itt van öreg napjaira egyedül, támasz nélkül s évek óta nem hallott szeretteiről még egy kósza hirt sem. Mikor egyszerű elbeszélését befejezte, könnyes szemeit törülgetve mondogatta: “Lehet, jó uram, lehet, hogy engem az életben nem értek bajok!” “És te, szegény öreg, még ezekben a napokban is ragyogó színben láttál mindent?” — kérdezte a beteg. “Mindent, jó uram, mindent.” “De hát hogy lehettél erre képes?” “LTgy volt az, jó uram, hogy mikor láttam a sötét felhőket fejem felett tornyosulni és úgy tűnt fel, mintha rám akarnának szakadni, csak megfordultam és ott láttam magam előtt az Ur Jézust és akkor már mindent tiszta és ragyogó szinben láttam, mert ahol az Ur Jézus van, ott minden tiszta és napsugaras szinben úszik.” Fennséges hittel bírhatott ez az öreg néger asszonyka! És ez az a hit, amelyben mi igen sokszor és igen sokan szűkölködünk. Pedig az élet gyorsan múló éveiben előbb, vagy utóbb szembe kerülünk olyan körülményekkel, amikor senki ezen a világon nem segithet rajtunk, csak az Ur Jézus Krisztusba vetett rendíthetetlen hitünk. Lehet, hogy lesznek barátaink: rokonszenves, szeretetteljes barátaink, de végeredményében senki sem veheti magára legsúlyosabb terheinket s legkeseriibb megpróbáltatásainkat. Itt csak az Ur Jézus Krisztusban lehet egyetlen menedékünk. Fel kell tehát kötnünk a kardot, kilépni a harc mezejére és a Krisztusban győzni. Minden más ut alatta áll az ember méltóságának. És ebben a küzdelemben itt van, velünk van az Isten. A keresztyén vallásnak nagy és megdönthetetlen igazsága az, hogy az Isten szeretet. Ez az a ragyogó szin, melyben az a jó öreg néger asszonyka szomorú rabszolga életét látta. A mélyebben vizsgálódó előtt az ember nem egyéb, mint egy szánalomra méltó féreg, akit minden oldalon körül vesz a nálánál erősebb és fölötte álló erő, mely fölött bizony uralkodni nem bir s ott tartja őt irgalmat nem ismerő karmai között. Mert ugy-e: a szomorúság megtöri szivünket. A bűn nyomorékká tesz és bilincsekbe ver. Ösvényeinken lépten nyomon belebotlunk a botránkozások köveibe. És mégis van az emberben valami, ami mindezeknek fölibe emeli őt. Az ember, amint fizeti bűneinek zsoldját: fájdalmai, gyöngeségei és bűnei között is kiálthat valakihez oda fönt. És ebben a kiáltásban azonosítja magát az Istennel. Úgy van ez, mint mikor a gyermek, kit elragadott a tenger árja, kezét a parton álló édes atyja felé nyújtva segítségért kiált és az atya lévén csupa szeretet, szerete- tének következménye képpen alá száll a habok közé, hogy gyermekét megmentse. így szép az édes apa. Másként el sem tudnánk képzelni. Az Isten is úgy szép, ha alá száll a magasból, hogy gyermekei között éljen, velők érezzen és őket bajaikban segítse. Jézus a színváltozás hegyén szép lehetett. De mikor lejött a völgybe, hogy a nép szükségeit kielégítse, szomjúságát megeny- hitse, bűneinek fertőjéből kiemelje: még gyönyörűségesebb volt. Épp igy, mikor Isten lejön királyi trónjának tündöklő magaslatáról és itt jár az élet országutján, mint az ember barátja és nagyon is érezhető segitsége: atyánkká lesz nemcsak névleg, hanem tényleg is. Az Istenről alkotott eme fogalom az emberiség gondolkozását alapjában megváltoztatja, uj világnézetet teremt és idővel újjá alakítja a világ minden intézményét, ledönti a nemzeteket egymástól elválasztó korlátokat és az eget összeköti a földdel. Ekkor aztán már mindent ragyogó szinben látunk. Ennek az uj fogalomnak pedig a lényege ez: az Isten szeretet! Ámen! UTÓIMA. Gondviselő Atyánk! Jól esik a mi lelkűnknek, hogy te szerető édes Atyánk vagy. Nem is bízunk mi emberekben és földi hatalmasokban, hanem csak tebenned. Óh ne engedd, Istenünk, hogy ez a bizodalom bennünk megszégyenüljön. Ámen!
