Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-18 / 7. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN FEBRUÁR 19-ÉN? Ugye, tudjátok, hogy Jézus ezelőtt kétezer esztendővel járt a földön. Kérdezhetitek, hogy olyan sok idő alatt mért nem jött el Isten országa erre a földre? Azután kérdezzétek meg magatoktól, hogy mennyi ideig tart megismerni Jézust, az ő tanítását, az Ő parancsolatait, Istent és mennyi ideig tart olyan tökéletesnek lenni, mint Jézus volt? Ugye, nem megy egyszerre. Hát Jézus épen arról beszélt egyszer, hogy ez nem megy egyszerre. Elmondott a hallgatóinak két példát. Az egyik a mustármagról (mustard seed) szólt. Ez egy igen kicsi mag, mégis mikor elültetik és megnő, csaknem a legnagyobb fa lesz belőle. A másik példa a kovászról (leaven yeast) szólt, amelyből a háziasszony csak keveset tesz be a tésztába, de az egész tésztát lassan megkeleszti (until the whole meal is leavened). Ezekben arra tanított minket Jézus, hogy Isten országa is lassan jön el erre a földre és mi bennünk is lassan növekedik. Olvasd el figyelmesen a Márk evangéliuma 4. rész 21—34 verseit. A 21—25 versekben a gyertyáról (mi vagyunk ezek a gyertyák), a titkokról és a felebaráti szeretetről beszél. A 26—29 versekben a mag lassú növekedéséről. Mit mond a mustármagról, mikor fa lesz belőle? (32 v.) Olvasd el a Máté ev. 13. rész 33. versét. Senki sem mondhatja, hogy már eleget tanult Jézustól. Aranyige: Teljes lészen a föld az Ur ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.” Ésaiás II r. 9 v. A FEKETE GONDOLA. (The black gondola.) Tizenkettőt kondult a Szent Márk templom harangja Venice-ben. — A Doge palotájában gyönyörű szép szobában gyűlést tartott a nagytanács. Piero Foscari-nak hívták a doge-t. Nagy szakálla volt és mindig haragos volt a képe. — Uraim, mondotta a doge, a venicei éjszakában igen titokzatos dolgok vannak. Egy fekete gondola (canoe) jár a vizeken minden éjszaka. Senki sem tudja, kié, ki ül benne. Amikor valaki el akarja fogni, ügyesen és gyorsan eltűnik. Már mindenki fél tőle. Idegenek már nem is mernek jönni a városba; akik itt laknak, azok sem mernek már éjszaka gondolába ülni. Meg kell tudni, kié az a gondola. * * * Volt V.eniceben egy derék baker, aki pompás süteményeket szokott csinálni. Egyszer megjelent nála egy mosolygósképü ur. — Te cukrász, (mert igy hivják magyarul azt a bakért, aki finom süteményeket készít) nyomorult szegény ember vagy, nincsen egy krajcárod sem, én most gazdaggá akarlak tenni téged. És erre előhúzott a zsebéből egy kis zsákot. Aranyak csörögtek benne. Megijedt a cukrász, mert azt hitte, hogy maga az ördög ment el hozzá. A vendég kitalálta a gondolatát, mert igy szólt: — Nem vagyok ördög. Csakugyan a tied lesz ez a zsák arany, ha megteszed, amit mondok. Az lesz a dolgod, hogy minden éjszaka felveszed az én köpönyegemet (cloak), beülsz a gondolába és hajtod a vizeken, amilyen gyorsan csak tudod. A nagytanács elhatározta, hogy 16 gondola fogja várni aznap este a fekete gondolát és minden oldalról köröl veszik és megfogják. így is történt. Aznap este elbújva várta a fekete gondolát tizenhat másik gondola fegyveres emberekkel. Mikor meglátták a fekete gondolát, rátámadtak, nagy zsákot dobtak rá, beletömték a zsákba az embert, a gondolát elsülyesztették. A zsákot, melyben az ember volt, elvitték azonnal a nagytanács elé. — Nagyságos tanács, — igy szólt az egyik, aki vitte, — itt van a nagy titok. És a földre dobták a zsákot. — Bontsátok ki, parancsolta a dogé. Mikor kibontották és előbujt az ember, rákiáltott a dogé: — Ki vagy? Tudod-e, hogy meg fogsz halni? — Én kegyelmes Uram, én egy cukrászmester vagyok. Egész nap dolgozom, csak éjjel ülök be a gondolába, mert akkor érek rá. — De miért épen fekete gondolára ülsz? — Mert igy parancsolták. Az ember jól körülnézett a nagytanács tagjai között és rámutatott egy fiatalemberre: — Hiszen te adtad a pénzt! A nagytanács tagjai összenéztek. A fiatalember pedig lehorgasztotta a fejét. — Mit szólsz ehhez, fiam?, kérdezte a dogé. Mert épen a dogé fia volt az a fiatalember, aki pénzt adott a cukrásznak. — Azt mondom apám, hogy igaz. Én adtam neki pénzt. Én mondtam neki mit csináljon. Azért tettem, mert ti mindig itt tanácskoztatok és nem csináltatok semmit. A városban sem történt semmi különös sohasem, azért akartam, hogy megijedjetek, hogy tegyetek is már valamit, ne csak mindig tanácskozzatok. A dogé fiát börtönbe tették. De nemsokára kibocsátották, mert belátták, hogy igaza volt. És megtanulták a dologból azt, hogy nem szabad minden beszédet elhinni és hogy a tanácsnak dolgozni is kell nemcsak beszélni.
