Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-18 / 7. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A “SZÉTSZÓRT CSONTOK”. Talán soha és sehol a világon nem használták aninyit ezt a kifejezést, mint az Amerikai magyar ref. egyházi életben. Szétszórt csontok voltunk kezdettől fogva ennek a nagy országnak a területén s mennél jobban halad az idő: annál inkább azokká válunk. Még ahol az egyes nagyobb magyar telepeken tömegesebben éltünk és élünk együtt, még ott is mind jobban és jobban szóródunk szétfelé. A “magyar negyedek” megszűnnek. Hivein'k megbarátkozva vagy belekényszeritve a végleges letelepedés, az kimaradás gondolatába: a városok legkülönbözőbb pontjain saját házakat vesznek s akik eddig közvetlen szomszédjai voltak egymásnak, azok még ugyanabban a városban is mérföldekre kerülnek el egymástól. A természetes beolvadás is ritkítja sorainkat. Pedig ahol csak egyetlen egy lélék is kiesik sorainkból, ott ,már nagyobb lett az ür a megmaradtak között. Magunk is gondoskodunk róla, hogy mennél jobban szétszórjuk önmagunkat. Mesterséges választófalakat építünk soraink közé és halálos véteknek tartjuk, hogy azokon kersztiil még csak véletlenségből is átvillanjon tekintetünk. Arra pedig még csak gondolni sem merünk, hogy ezeket a választófalakat, amelyeket pedig csak az emberi hiábavalóság emelt, leromboljuk. A nagyobb telepeken azonban mégis csak könyebben találkozhatunk egymással. Négy-öt mértföld a mai világban már nem távolság s ahol megvan az akarat, a villanyos, az automobil játszva tünteti el azt. Sokkal súlyosabb a helyzet az egyes távolabbi vidékeken. Pl. a szénmezőkön, ahol valamikor virágzó és ‘népes gyülekezeti központok voltak. Pocahontas, Logan csak 10-15 évvel ezelőtt is még a nagyobb egyházak közé számított: ma már a pocahontasi lelkész keserűen jajdul föl évi jelentésében: ifjaink nem maradnak meg a szénvidéken, hanem a városokban keresnek elhelyezkedést. Az egyes családok elhúzódnak olyan vidékekre, ahol biztosítani remélik megélhetésüket s ma már az egyház a lét és nem-lét kérdésével küzd. Pedig ez az egyház arra van hivatva, hogy 150-200 mértföldnyi kerületben hirdesse az Evangéliumot ! A tömérdek apró bányatelep között nincs talán egy sem, ahol ne akadna eigy-két magyar kálvinista család. Hiszen a lelkész! jelentés még a mai megtépett állapotban is 114 családról emlékezik meg ezen a területen. Pedig egész bizonyosan vannak még többen is. Az igazi “szétszórt csontok”, akik együttvéve még mindig erőteljes és életképes gyülekezetei alkothatnának: Így azonban magyar református hitük, fajuk, gyermekeik megtartása attól függ, hogy mennyiben áll fent régi központjuk és mennyiben nem!? Kötelességünk, hogy segitségükre siessünk. De nekiek is kötelességük, hogy külön-külön, egymástól nagy távolságokban is érezzék a felelősséget, amely rájuk nehezedik és vállalják azt a részt, amely központjuk fenntartásából rájuk esik. Ha mindnyájan megteszik ezt: semmi akadálya nincs annak, hogy ez a nagy terület zavartalan lelki kiszolgálásban részesüljön. A “KÉK-TÖRVÉNY”. Pennsylvania állam képviselőháza megszavazta az 1794-ből származó “kék-törvény” olyan értelmű módositását, hogy ezután vasárnap délután nyitva lehetnek a különböző szórakozóhelyek s a délutáni órákban sport-játékokat is szabad tartani. A módositás most a szenátus előtt van. A vasárnapi sportolás fölszabadítása ellen aligha lehet szava bárkinek is. A szórakozó helyek fölszabadítása azonban valószínűleg túllépi azt a határt, amelyet a vasárnap megszentelése ügyében még a mai korban is meg lehetett volna tartani. Igaz, hogy pl. a vasárnapi piknikekkel már eddig sem nagyon tartottuk meg mi sem. A kocsmák nyitva tartásáról nem szól a törvény, amennyiben kocsmák hivatalosan nincsenek. Egyházaink körében legalább ügyelnünk kellene arra, hogy ilyenek a valóságban se legyenek. A szokásos piknikek pedig igen sok esetben, a legtöbb esetben, ebben az irányban is áthágták a legkevésbbé “kék” törvényt is. SÚLYOS IDŐK JELEI. A Presbyterian Church évenként szokta tartani a maga zsinatát. Immár 145 esztendeje mindig megvolt ez a zsinat, amely nemcsak az egyház életében jelentős esemény, hanem igen gyakran válik azzá az ország életében is. Hiszen Amerikában a Presbyterian egyház az, amelyet “nemzeti egyháznak” szokás nevezni. A súlyos idők egyik legsúlyosabb jele, hogy ez az évenként megtartani szokott zsinat ebben az évben valószinüleg elmarad. Az elmaradás oka pusztán anyagi, amennyiben azzal az egyház mintegy 140,000 dollárt takarit meg. Ez pedig igen nagy pénz a mai időkben.
