Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-18 / 7. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1933. február is. No. 7. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. AMERIKAI MAGYAR DCEADMÁTIIGAV 1 A DIA EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: KrrllKMAI MIK I.AKIA Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th oi liui vii if in i uuuiy Lili jn Publication Office: January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. ÉLETKÉRDÉS. Egyházmegyei gyűléseink ideje lassanként elérkezik. Tudomásunk szerint mindegyik egyházmegyénk márciusban tartja meg tavaszi közgyűlését. Ezek a gyűlések, és éppen a tavaszi gyűlések, mindig nagy fontosságúak egyházaink életében s kétszeresen fontosak most, amikor immár elkerülhetetlenül hozzá kell nyulniok olyan kérdésekhez, amelyeknek tárgyalása elöl eddigelé szívesen tértek ki. Értjük azoknak a kisebb gyülekezeteknek ügyeit, amelyekre nézve nemcsak a súlyos idők, hanem a végtelenül megfogyatkozott taglétszám is a lét és nem-lét kérdését jelenti. Nagyon sokszor elmondottuk már, hogy boldogabb ibőkben egyre-másra alakítgattuk a külön, önálló egyházközségeket, amelyeknek fönnállását tulajdonképen1 csak a prosperitás biztosította. Mihelyt ez megingott, vele együtt megingott az egyház s ma ott állunk, hogy legalább 8-10 olyan egyházunk van, amelyek Mohamed koporsójaként lebegnek a levegőben. Népük elfogyott. A meg- maradottaknak jóformán betevő »aíatjuk sincs. Még ha volna is: akkor sincsenek annyian, hogy egészséges, élet- és fejlődőképes önálló egyházakat alkossanak. Belmissziói munkánk pénzügyi forrásai is nagyon megszükültek s ma a Board tagjainak is nagyon meg kell nézniök, hogy hova tesznek minden garast. Csak természetes dolog, hogy ahol eddig különálló egyházak voltak, azoknak megmaradt tagjai már csupa kegyeletből is a végsőkig .ragaszkodnak különállásuk fenntartásához. Ezt még csak rósz néven sem lehet venni tőlük. Igen sok helyen be kell azonban látniok, hogy ami nem lehet: nem lehet. Bele kell nyugodniok az esetleg elkerülhetetlen megoldásba, hogy egyházuk valamely szomszédos gyülekezethez csa- toltassék. Bele kell nyugodniok, mert ez idő szerint ügyüket másként elintézni nem lehet. Az egyházmegyék joga és. kötelessége, hogy az ilyen eseteket programmjukba, tárgysorozatukba fölvegyék. Az egyházmegyék kötelessége, hogy beavatkozzanak ott, ahol annak szükségét látják. Beavatkozzanak a legjobb akarattal bár, de ugyanakkor szem előtt tartva a kényszerű szükség parancsait is. Az idők suja miatt sokaknak kell szenvednünk. Egyházaknak, egyháztagoknak, lelkészeknek egyaránt. A lelkészek már alaposan benne vannak ennek gyakorlatában, — de amikor a legnagyobb gyakorlat is lehetetlenné válik: nincs más hátra, mint hogy az egyházak, egyháztagok is vállalják a nélkülözés rájuk eső részét: a kevesebb kiszolgálást, önálló berendezkedésükről való lemondást, a legközelebbi testvér-egyházakhoz való csatlakozást. Lehet, — adja Isten, hogy úgy legyen! — hogy nem fog örökké tartani. Lehet, hogy jobb idők érkeztével ismét fölvehetik a régi standardét. Hanem addig, amig ennek ideje el nem érkezik, meg kell alkudnunk a lehetőségekkel és mentenünk azt, amit menteni lehet. És úgy, amint menteni lehet. Az egyházmegyék ne vonakodjanak hozzányúlni e fájó sebekhez, az egyházak pedig viseljék békén, alázatos és engedelmes lélekkel, amit a kezelő orvosnak számukra előírni kell. EGY PIACI ÁRUS NÉNIKE állandóan olvasgatta ernyője alatt a bibliát. Megkérdezte tőle egyik vevője, egy gazdag ur: Miért olvas maga, öreg néni, mindig csak bibliát? — Mert én Isten igéjének tartom ezt, volt a nénike válasza. — Honnan tudja, hogy a biblia csakugyan Isten igéje? kérdé újra az ur. — Hát ön honnan tudja, hogy az égen van a nap? — Nos, azt nem kell bizonyítani: a nap világit és melegit. — Lássa uram, válaszolt a nénike, a biblia az én lelkemet fölmelegiti és megvilágítja; ezért bizonyos az számomra, hogy a biblia Isten igéje! Ennél maradok. (Olvasd: Csel. 8:26-39.) U. S.
