Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-07 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA követett el mindent azoknak az utasításoknak az életbeléptetésére, miket Jézus az egyéni és a társadalmi élet megjavítására adott. Vagyis: megalkudott a világgal. Két urnák próbált szolgálni: Istennek is meg a Mammonnak is. Pedig Jézus előre megmondta, hogy ez nem lehetséges. Mi mégis ezt próbáltuk megtenni és még ma is próbálgatjuk. Csoda-e, hogy megromlott a világ sava, melynek meg kellett volna ízesíteni e földet? Pedig ha egyszer a só megromlott: nem jó azután többé semmire, hanem hogy kidobják és az emberek összetapossák. Azt az időt éljük, amikor az Ur elveheti tőlünk a szőllőt és másoknak adja. Nem a gépek alkalmazásában és a velük járó túltermelésben van a válság főoka. Mig nyugati államainkban a szabad ég alatt óriás kazlakban rothad az el nem adott gabona és tengerivel fütenek kazánokat és házakat és gyárakat: addig milliók éheznek még itt, a világ leggazdagabb országában is, hogy ne is beszéljünk Indiáról meg Chináról, ahol eddig is tiz meg húsz millió ember halt éhen évenként. Nem túltermelésről kell hát beszélnünk, hanem hibás elosztásról. De ezt az elosztást nem fogja jobbá tenni sem az, ha a most uralkodó kapitálizmus feldöntésével uj és kevésbbé müveit osztályok kezébe adjuk az uralmat (kommunizmus), sem pedig az, ha egyeseknek a zsarnokságát tesszük lehetővé (fasciz- mus), vagy pedig ha még jobban kiélezzük azt a kérdést, ami most is felborította a világot: a nacionálizmust (mint ezt teszi a hitlerizmus vagy a többi hasonló mozgalom) ; ezt az elosztást még a szociálizmus sem eszközölheti, mert ez is kizárólagosan csak anyagi, materiálisztikus alapon akarna segíteni a világ baján. Méltán tartja mindezt a sok nyomorúságot, ezt az egész csődöt mondó nyugati civilizációt, a gépek és gyárak lelket kiölő, egyéniséget megsemmisítő tömegtermelésére alapított társadalmat korunk legnagyobb embere, Gandhi, sátáninak, mert valóban nem kisebb erő és hatalom kellett ennek megteremtéséhez, mint a Sátáné. Lehet-e másban elég erő ennek a támadásnak a visszaverésére, mint magában a Krisztusban és az Ő Lelkének teljes felhasználásában ? Az én meggyőződésem szerint nem a kapitálizmus a támadási pont, hová az egyház által az emberiség érdekében megindítandó uj reformációt irányítanunk kell. A kapitálizmus nemcsak azért haladt ebben az irányban, mert igy nagyobb tere nyilt a haszonra, hanem azért is, mert nem kapott jobb vezetést, és mindenek- felett példaadást, az egyháztól, ahonnan pedig egyedül várhatta volna az önzetlenség, sőt az önfeláldozás útmutatását. Hogyan hihette volna őszintének az egyházat, mikor ezt is ott látta azoknak a táborában, kik megcsufolták a Krisztust? Gondoljunk csak a világháborúra és az azóta is folyó nemzetiségi politikára; gondoljunk az államok szuverénitására és a titkos diplomádéra; gondoljunk csak a szörnyű hadi készülődésekre, melyek a következő háborút okozni fogják — és vizsgáljuk meg őszintén, hogy mit tett az egyház ezeknek a megakadályozására? Azokkal a teljesen értéktelen nyilatkozatokkal, melyeket a kapitálizmus, sőt a militárizmus, sőt a nacionálizmus ellen hangoztat az egyház, a helyzeten nem lehet segíteni. A végső okot kell megkeresni és a betegséget ott gyógyítani. Jön, feltartóztathatatlanul jön a kor, melyben az embervilág ámulva fogja felfedezni, hogy a keresztyénség elveivel összeférhetetlen a hazának az a fogalma, mely az utolsó évszázad alatt pogány bálványt csinált e mesterséges és soha kellőképpen meg sem határozott eszményből. Az emberiség kinőtt azok közül a keretek közül, mikbe dinasztiák, diplomaták, militáristák és félrevezetett kapitálisták akarták beleszoritani; tudomány, művészet, földmivelés, ipar, kereskedelem, munkásság és nagytőke, sajtó és közlekedés — minden nemzetközivé akar lenni, de mindenek- felett ebben az irányban kell vezetnie az egész emberiséget a keresztyénségnek, mit .Krisztus kezdettől fogva nemzetfölöttinek szánt, és amit az emberi korlátoltság és gyarlóság nyűgözött le nemzeti korlátokba. Miért lett világhatalommá a zsidóság? Mert ez a minden másnál zárkó- zottabb nemzetiségű faj, mely zárkózottságát még az öntestére, nemzetiességét még az Istenére is kiterjesztette: át tudott alakulni nemzetközivé, fajiságának megőrzése mellett is; mig a nemzetközinek alkotott keresztyénség, Róma kivételével, nemzeti korlátok közé zsugorodott és ezért nem birt megküzdeni korunk félelmetes polypjával, a militárizmussal. Le kell ráznia magáról ezt a korlátot és szabadulnia e rémnek fojtó öleléséből, hogy megmenthesse a másként pusztulásra ítélt fehér emberfajt. Jön, feltartóztathatatlanul jön az uj világ, melyben csakugyan nem lesz többé sem zsidó, sem pogány, sem görög, sem római; megszűnnek azok az elválasztó falak, melyek mesterséges és elavult akadályai az emberiség egybeolvadásának: vámok, pénzek, hadseregek, hajóhadak, szuverén államok. A sikertelen Nemzetek Ligája helyébe a Világállam lép, belügyeikben autonóm államtagokkal, melyeknek többé nem lesz külügye, tehát nem lesz hadügye sem; a kapitálizmus uj piacokat talál a most még nem civilizált világrészekben, melyeknek roppant embertömegeit és
