Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-07 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 területeit egyszerre részesítheti a polgárosodás és a tisztult keresztyénség áldásaiban. Ekkor majd megbízik bennünk a most méltán gyanakodó Kelet és ahelyett, hogy megfojtaná a Nyugatot: egybeolvad vele. Jézus tanításának diadalmaskodnia kell, még ha minden mást fel kell is áldoznunk érte. Hiába tartottunk valamit szentnek; ha nem fér össze Jézus tanításával: el kell ejtenünk. Ha a haza nevében embert kell ölni: el kell ejtenünk a hazát, mert hazug bálvány az, mely velem a Szentlélek templomát rontatja le, akár bennem, akár másban, és szeretet helyett gyűlöletre tanít. Inkább Jézus, mint a haza. Jön az uj világ, feltartóztathatatlanul jön, amikor a pilgrimek népe, a hitének lelkiismeretének szabadságáért régi hazáját elhagyó, feláldozó nép megbánja, hogy a világháború nagy őrületébe bele engedte magát sodratni s ezáltal eltérittetni igaz eszményétől, melynek hordozása tette a világ első nemzetévé — és visszatérve az elhagyott útra: rávezet arra másokat is. Csodálatos alkotmánya, a kálvini elvek e legszebb alkotása, példaként fog ragyogni az egész világ előtt és szövetségi államformája kiterjed az egész földre. Semmi szükség nem lesz többé a szociálista jelszavakra : azokat a megtisztuló keresztyén világfelfogás önmaguktól meg fogja valósítani; sem a kapitálizmus ellen nem kell majd küzdeni, sem pedig a magánvagyont nem kell majd kommuni- zálni; mindezeket az uj berendezkedés egészen uj kerékvágásba tereli: keresztyén alapokra helyezi. Csak egyszer ledönthesse a neki többé nem való kicsinyes korlátokat; csak egyszer levethesse a gyermekruhákat, mikben önző érdekek akarják járatni még nagykorúságában is: a felszabaduló keresztyén közszellem minden más akadályt győzelmesen félresöpör és igenis még e földön megvalósitja az Isten országát. Ezt az egyetlen országot, melyről Krisztus beszélt — de erről aztán folyton beszélt! Ne essél hát kétségbe, vergődő, gondjaid alatt görnyedező testvér: jön az uj világ! Meglehet, hogy mi nem érjük meg eljövetelét; bár meg is érhetjük. Meglehet, hogy éhen, gyötrő kínok között roskadunk össze az útfélen, mielőtt meglátnók a Krisztus diadalmas bevonulását. Sebaj: Ő nem felejt el, lehajol majd hozzánk és diadalszekerére emel. Csak tarts ki mellette! Csak ne csüggedj el! Csak a hitedet és reménységedet el ne add most egy tál lencséért! Mert ha Véle tőrünk: Véle országiunk is! Jön, jön az Uj Világ: az ő Világa! Imé, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Ur Jézus! Dr. Tóth Sándor. REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. ÚJÉVI GONDOLATOK és megvalósításra váró tervek az 1933. évre. 1. Még erősebb vallásos nevelés a felnőttek és ifjúság körében. 2. Központi alap létesítése, amelybe mindenki havi 10 centet fizetne Árvaházunk fenntartásának biztositására és szegény sorsú, jól tanuló fiaink támogatására. 3. A protestáns egyházakon keresztül mozgalmat indítani arra nézve, hogy a Public Schoolokban legyen bevezetve a kötelező vallásoktatás. 4. Az amerikai magyar reformátusság különböző csoportjainak hivatalos képviselőit össze kellene hívni egy közös gyűlésre, amelynek az volna a tárgya, hogy a reformátusság békéje és együttmunkálkodása biztosítva legyen. A gyűlésre minden egyház lelkészén kivül még két világit küldenének ki hivatalosan. 5. A lelkészektől erősebb munkát kérni mindenütt a Református Egyesület érdekében. 6. Az egyházmegyék keressenek és találjanak módot arra, hogy a kisebb, vagy bajban levő, eladósodott egyházak el ne bukjanak. 7. Módot találni arra, hogy a munkás kérdésekbe az angolul beszélő protestáns testvérekkel együtt belekapcsolódhassunk addig, mig mód van rá és nem késő. McKeesport, Pa. Hadar Benjamin. A MAGYAR DIÁKOKÉRT. A lancasteri magyar diákokat nem felejti el a szerető magyar szív. Lassan-lassan megindulnak az adományok. A phoenixvillei egyházból nem régen érkezett úgy természetbeli, mint pénzadomány. Szijjártó bácsi, a mi Pistánk édes apja, West Virginiából küldött egy hatalmas sonkát, mely a jóétvágyu diákok közt hamar elfogyott. A fiuk hálásan köszönik az eddigi adományokat s bizalommal kérnek 'többeket. Idáig csak megvoltak, de mi lesz ezután? Itt a tél s ha a meleg szoba meg is van: élelem kell. Kihez fordulhatnak ők, mint jó magyar szivekhez? Kérik, hogy ezek a jó magyar szivek tegyék lehetővé, hogy a rósz világban is folytathassák tanulmányaikat.
