Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-11 / 6. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM. McKEESPORT, PA., 1933. FEBRUÁR 11. No. 6. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY AMERIKAI MAGYAR EDITOR: by the Board of Home REV. J. MELEGH Missions of the Reformed 301 Ruben Building Church in the U. S. wv n n a w ■■ i mi t a a v▼ V « w * < McKeesport, Pa. DCCflDMATÍTCfllé I ADIA Phone: 2-2742 SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elseKfcbUKMAlUMJK LAPJA Associate Editors: where $2.50 per year. REV. GÉZA TAKARÓ Entered as Second Class Matter on the 10th ol Publication Office: 344 East 69th Street New York, N. Y. January, 1931, at the Post Office at McKees301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. REV. SIG. LAKY port, Pa., under the Act Telephone: 2-2742 McKeesport 737 Mahoning Avenue of March 3rd, 1879. Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden köziemén^ és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. A GAZDAG ÉS SZEGÉNY. A gazdag és szegény összetalálkoznak: mindkettőt pedig az Ur szerzé. Találkoznak nemcsak úgy, hogy segítik egymást: a gazdag a maga pénzével a szegényt, — a szegény a maga munkájával a gazdagot; találkoznak úgy is, hogy mindketten közösen áldoznak a közös oltáron azokból a lelki kincsekből, amelyeknek osztogatásával Isten nem csinál különbséget gazdag és szegény között. Ebben a hónapban Amerika népe Washington György és Lincoln Ábrahám születése napját ünnepli. A kettőt mindössze tíz nap választja el egymástól, noha az időben 77 év választja el egyiket a másiktól. Washington 1732 február 22- én, Lincoln 1809 február 12-én született. Washington György előkelő, gazdag, müveit család gyermeke, — mig Lincoln egy szegény farmernek fából összetákolt kunyhójában látta meg a napvilágot. Az előbbinek megvolt minden alkalma arra, hogy önmagát művelje, — az utóbbinak pedig a kandalló tüzfénye mellett kellett kibányásznia lelkének kincseit. És mégis találkoznak egymással: mindketten ott állanak egy nagy nemzet legnagyobbjai közt, még ott is a legelső helyen: hiszen Amerika történelmében nincsen még két másik férfiú, akit olyan igaz és méltó hódolattal vegyen körül a nemzet kicsinye és nagyja, mint a “Nemzet Atyját” és az örök érdemű “Liberatort”, a fekete rabszolgák fölszabaditóját. Mindkettőt pedig az Ur szerzé. Isten volt az, aki a Léleknek kimondhatatlanul gazdag kincseivel áldotta meg őket. Kincsekkel, amelyek drágábbak minden aranynál, minden ezüstnél. A Rockefellerek, a Vanderbiltek, a For- dok hasonlíthatatlanul gazdagabbak, mint amilyen Washington volt s őket mégis el fogja feledni a világ akkor, amikor Washington neve még mindig erősbödő fénynyel ragyog. A szegények soraiból száz és száz milliók tűnnek el nyomtalanul: de a Léleknek kincsei kiemelik Lincolnt a szürkeség homályából s elsővé teszik az elsők között. Isten előtt nincsen gazdagság és nincsen szegénység. Rövid életű földi fogalmak ezek, amelyeknek fölötte áll a Lélek, nemcsak a katedrái tanításokban, hanem az életben, a valóságban is. Isten előtt egyformák vagyunk mindnyájan: törékeny földi cserepek, akikbe az Isten tetszése szerint helyez, az egyikbe ragyogó gyémántokat, a másikba értéktelennek látszó kőszenet. Gyémánt és kőszén azonban ugyanaz az anyag: mindkettő világit, mindkettő melegít a maga körében, — megint csak egyforma értékkel Isten előtt. A gazdag és szegény itt is találkoznak. E két nagy emberben gyémántokat adott nekünk, az egész embervilágnak Istenünk kegyelme: adjunk hálát érte s imádságainkban is emlékezzünk meg róluk születésüknek emlékünnepén. A VÉN VARÁZSLÓ. Irta: Dienes Barna. Portugal Afrikában, Inhambanéban a vén varázsló fia Krisztust megtalálta. Csodálatosan, váratlanul, érthetetlenül jött el életébe Krisztus. De eljött. És a vén varázsló fia Krisztus követőjévé lett. Az apja fenyegette, kérte, mindent ígért neki. Semmi se használt. A vén varázsló minden fekete mágiáját elővette. A sötét őserdő rémekkel telt meg. Az éjszaka sötétjében tompa dobok peregtek, halál hörgések sikoltoztak. De hiába. A fiúnak szivét Krisztustól elszakítani nem tudta. S akkor kitagadta a falu közepén, sötét átkokat szórt reá; gunykacaj hasgatta a fiú lelkét, bármerre ment. De mégis ment. Fizore tanult, tanitott szeretett, maga köré gyűjtötte nyomorban, sötében tévelygő fekete testvéreit, beszélt a fényről, a Megváltóról, az életről. Fizore
