Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-04 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. ERŐS VÁRUNK AZ ISTEN. Zsolt. 46:2. ELŐIMA. Örök Isten! Te vagy a mi erősségünk s ha mi veled vagyunk nem félünk, még ha a föld megrendülne is. Óh fogd édes atyai kezeddel a mi kezünket, hogy el ne csüggedjünk, kétségbe ne essünk, hogy életünk megtermékenyüljön s a te dicsőségedre gyümölcsöt teremjen. Ámen! TANÍTÁS. “Azért nem félünk, ha a föld megindulna és a hegyek omlanának is a tenger közepébe.” Mi ez a föld? Jelképezi itt a társadalomnak, a kormányformáknak és az egyházi szervezeteknek világi alapját. Most már a világháború alatt és után a “föld” csakugyan megindult. Mert hiszen szilárd és állandóknak hitt intézmények rendültek meg alapjukban, vagy dőltek egészen romba. És a “hegyek”, a föld magas polcai: trónok, koronák és birodalmak omlottak a forradalmak háborgó tengerének közepébe. És mi mégsem félünk. Nem félünk, mert Isten uralkodik. Az ő trónja nem ingott meg, az ő uralma nem dőlt meg. Véle, általa és benne diadalmaskodunk minden fenyegető veszedelmen, bármily borzalmas legyen is az, mert ő “ami oltalmunk és erősségünk. Igen bizonyos segitség a nyomorúságban.” “Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát.” Isten, aki a mi erősségünk, maga a forrás, melynek “árja megörvendezteti Isten városát”, az Uj Jeruzsálemet: az Anyaszentegyházat. Ez a szó “ár” az eredeti héberben “öntöző csatornát” jelent. Igazi értelmét csak akkor fogtam fel igazán, amikor Arizona állam kietlen homoksivatagján utaztam keresztül. Jobbról is, balról is puszta homoktenger, melyre tikkasztóan tűz le a forró nyári napnak égető heve. Növénynek s életnek se hires se hamva. Mintha minden kihalt volna. Egyszer csak befut vonatunk egy gyönyörű kertbe, melyet árnyas erdők s virágos rétek szegélyeznek. Tele volt ez gazdag szöllő- ültetvényekkel, narancs, citrom és olajfákkal s a növényzet benne dús és gazdag, mintha tejjel és mézzel folyó Kanaán lenne. Honnan, e hirtelen változás? Mi okozhatta ezt? Az öntöző csatornák. Fönt a hegyek között, 75 mértföldnyi távolságra a kormány óriási költséggel hatalmas gátat emeltetett, mely egész éven át a hó és eső vizet összegyűjti egy nagy medencében. A gáttól kiindulva széles csatorna húzódik keresztül a homoksivatagon. Ebből ismét jobbra-balra mind kisebb és kisebb csatornák ágaznak szerte mindenfelé, mig végre minden fűnek, fának és növénynek gyökerét éri az éltet adó nedv. így lett a homoksivatagból egy darab paradicsomkert. Most már a jóságos Isten maga a forrás, melyből az emberiélek sivatag földjén szerte mindenfelé ágaznak az áldástadó öntöző csatornák. Az anyaszentegyház itt a főcsatorna. Azután ott van a Biblia, telve az örök élet kristálytiszta vizével. A kül- és belmissziói mozgalom, a vasárnapi iskolai mozgalom, a C. E. mozgalom és minden más mozgalom, kicsiny, avagy nagy, mely az emberi nem boldogitására törekszik, ilyen öntöző csatorna, mely a jó Istennek szerető szivétől nyeri áldását és örök életet adó vizét. Ezeken a csatornákon keresztül szakadatlanul árasztja kimeríthetetlen segélyforrását a hatalomnak és bölcsességnek Istene. “Jöjjetek, lássátok az Ur tetteit, aki pusztaságokat szerez a földön!” Micsoda ellent mondás! Amott paradicsomot varázsol a pusztaságból, itt meg pusztaságokat szerez a földön! Igen! Isten egy nagy romboló. De rombolásinak tárgyát és célját meg kell ismerni. Lássuk csak: “Hadakat némit el a föld széléig.” Háborúkat semmisít meg és mindent, ami pusztít. Lerombolja, darabokra töri és porrá égeti azt, ami rombol, tör és éget. “Ivet tör, kopját ront és hadi szekereket éget el tűzben.” Isten a rombolás eszközét rombolja és folytatni fogja mindaddig, mig meg nem semmisiti, mikor aztán megjelenik a földön az egyetlen Nagy, a királyok Királya, aki egyedül bir hatalommal arra, hogy Fejedelme legyen a világnak s uralkodni fog mind az egész földnek határáig. Országának törvénye csak egy lesz: a szeretet. Amikor az emberek hadi szerszámaikból kapákat és sarlókat kovácsolnak és egyik nép a másik ellen fegyvert nem von s hadakozást többé nem tanul. Hogy ez bekövetkezzék: fogjuk meg egymás kezét és egy szívvel, lélekkel dolgozzunk: romboljunk Istennel együtt mindent, ami rombol! Mert minden dolgok felett, melyek üldöznek, gyöngítenek, gyötörnek, fenyegetnek, akadályoznak és rombolnak: mindeme dolgok felett — mondom — a végleges győzelem biztos azokra nézve, akik az Ur Jézus. Krisztus által keresnek oltalmat és erősséget a mindenható Istenben. Ámen! UTÓIMA. Megértettük, teremtő Atyánk és Istenünk, hogy akik az Ur Jézus Krisztusban keresnek nálad menedéket, azok diadalmaskodnak az élet nagy harcában. Köszönjük neked ezt a kinyilatkoztatott igazságot s csak arra kérünk, hogy erősíts meg bennünket, hogy megállhassunk rendületlenül a kegyelem árnyékában. Ámen!
