Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-10-28 / 43. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA rikai reformátusság régóta óhajtott békességéhez nem “Egyetlen ut” vezet. Vezethet több is, ha a megértés lelkülete irányítja lépéseinket. Az összreformátusság békességének érdekében kérjük az illetékes vitatkozó feleket, hogy ne tegyék ezt a csoport vitatkozást az összreformátusság ügyévé. Nagyon sokan vannak reformátusok, talán bátran Írhatjuk, a reformátusok nagy többsége az, akik nincsenek ebben a veszekedésben 'érdekelve. A többség fájlalja, hogy idáig mérgesedett ez az ügy. Nem tagadjuk, nem tagadhatjuk, hogy vannak, közöttünk félreértések, vannak elvi nézeteltérések. Elismerjük, hogy nem ritkán személyes -élűvé válnak ezek a nézeteltérések. Ezek azonban nem annyira lényegesek, hogy a nem református magyar testvérek céltábláivá legyünk. Elintézhetjük a közöttünk álló félreértéseket, nézeteltéréseket magunk között. Ha olajat öntünk a tűzre, azt nem oltjuk el. Hiszen eléggé sújt mind- annyiunkat a sors, elég bajunk van, ami közös más embertársainkkal. Miért szaporítjuk ezeket a bajokat a mi különlegesen református veszekedésünkkel. A Reformáció ünnepiének jelentősége, hitünk tanításai győzedelmeskedjenek rajtunk. Tegyünk kísérletet a félreértéseik békességes megoldására. L. Zs. <s=aQ0SEQEs=O RÖVID HÍREK. Dr. Antal Géza püspök, a dunántúli egyházkerület gyűlésén jelentette be, hogy saját költségén építteti meg Pápán az egyházkerület uj levéltári épületét. E tény önmagáról beszél. Ibrányi Barna, szlovenszkói püspök, Pálóczy Czinke István püspök utóda szeptember 22-én 72 é'ves korában meghalt. Jugoszlávia területén élő református testvéreink szeptember 9—10-én ünnepelték bácsfeke- téhegyi árvaházunk 10 éves jubileumát. Az 54 gyülekezetét számláló jugoszláviai református egyház lelkészeinek és tagjainak találkozója is volt ez a jubileum. Az előadók között találjuk Dobos Károly lelkészt, a Református Egyház ifjúsági munkájának lelkészét. Dr. Ravasz László is hivatalos volt, mint ünnepi szónok, de a Jugoszláv kormány intézkedésére a meghívásnak nem tehetett eleget. Az árvaház munkájáról az Egyesült Államokban is ismert Ágoston Sándor püspök számolt be. Az ő érdeme az árvaház alapítása és fenntartása. BEKÜLDTE-É MAR az előfizetését? Nézze meg a cimszalagot s ha lejárt, újítsa meg az előfizetést. fjOQY LÁTJUK Ml? Írja: Balogh E. István. nr=—ir= ^nr==ir=innr=ir= □ 0 Ú JRA BESZÉLT Roosevelt elnök az elmúlt vasárnap (okt. 22-én) este nemzetéhez a rádión. Az a nyíltság és közvetlen egyszerűség, amellyel felhívja időnként a nagy közös mentő munkára a nemzetet, lehetetlen, hogy süket fülekre találjon ez után is. A beszéd fő tárgya természetesen mindig az NRA. — Amikor megindult e gazdasági fellendülést ígérő országos mozgalom, csaknem mindnyájan egyszerre megértettük és nagyon egyszerűnek, könnyen megvalósíthatónak tartottuk. Erős hittel bíztunk az Ígéretben, hogy Labor Day-re millió számra jutnak kenyérhez, munkához az éhezők, a munkátlanok. Lassanként már Thanksgiving Day-hez közeledünk s a hellyel közzel fellendült munkák is csökkentek, strike, Ínség, zavar és bizonytalanság üti fel fejét itt is, ott is. Most jövünk rá, hogy a nagyszerűen elgondolt NRA csak akkor fog jelenteni közjót, ha előbb az úgy nevezett “big-business”, mondhatnánk, hogy a haszonlesők, akarnokok fiai is “lesznek szívesek” e nemzet javát mentő intézkedéseket csürés-csavarás, kijátszás helyett szolgálni és segíteni. Eddig még nem sok nyílt belátást, de annál több huza-vonát észlelhettünk a “nemes honfiak” részéről. Egy reményünk azonban meg van s ez az, hogyha kéréssel nem jut sokra velük a kormány, úgy parancsolni is kész. Ennek legbiztatóbb jele az okt. 30-án törvényerőre emelkedő legújabb intézkedés is, amely az árucikkek eladási értékét szabályozza. Ebből az egyebek közt igen ágas-bogas “Retail Code” nevű regulációból e helyen annyit csupán, hogy ha az eladási árat szabályozó, valóban szigorú intézkedésekből csak felét sikerül a gyakorlatban megvalósiteni, akkor legkésőbb 1934 febr. 1-re tökéletes és igazi rend és nyugalom lesz ez országban. * * * A LÁÍRTA elnökünk a napokban az engedélyt, hogy a kormány nevében tárgyaljanak egy Amerika és Oroszország között létrejövő gazdasági szerződésről. Ezzel természetben azt is együtt jár, hogy a Szovjet kormány hivatalos elismerést nyer ez ország részéről. A gazdasági élet első feltétele az, hogy országok kapui ne legyenek zárva egymás előtt. Ezt a kaput kitárni azonban Oroszország számára igen nagy horderejű lépés volt. Egy 160 milliót számláló, agyon gyötört, kommunizmusra kárhoztatott, 5 évenkint ismétlődő gazdasági “plan”-nek nevezett, valóban pedig mesterséges tortúrákra ítélt, vajúdó nemzet esetleges káros propagandájáról is lehet szó e gazdasági közlekedés ürügye alatt. Keresztyén állam köt ez esetben gazdasági szerződést egy állammal, amely a kercsztyénségnek kérlelhetetlen ellensége. Vájjon, ebből a szempontból vizsgálva csupán a tényt, összeegyeztethető-e a keresztyénség elveivel az esetleges haszonért, pénzért barátságot kötni a kersztyénség halálos ellenségeivel? Egyik példázatban Krisztus okos szolgának nevezte azt, aki Ura ellen barátságot köt a Mammon fiaival, az az okosság azonban csak az önző haszonért, az emberi előnyökért számított okosság, mint a példázat gyönyörűen igazolja. Hogy politikai szempontból milyen jelentősége van ennek az egyezménynek, annak a meg- állapitása rajtunk kívül esik, de hogy a keresztyénség szempontjából Krisztus és az egyház ellenségeivel barátkozni átkos, azt nemcsak hisszük, de hirdetjük is meggyőződéssel.