Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-23 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA e. nr-^-ir=--------i--ir==ir=nnnr=ii-----ir= 1 CSENDES ÓRAK. 1 D C írja: Tóth Mihály lelkész. ni------ir= 1 =11 1 ----- '-ii==sb LELKI ARATÁS. Gál. 6:7—8. ÉLŐI MA. Felemeljük szavunkat és hozzád kiáltunk, irgalmas Atyánk és Istenünk, hogy kegyelmedért esedezzünk. Hallgasd meg a mi könyörgésünket. Fogadj kedvesen, midőn hozzád akarunk térni. Segélj nemes törekvésünkben és ne tagadd ki örökségedből megtérő, bűneinken bánkódó, tékozló fiaidat. Ámen! TANÍTÁS. Ez egy igaz történet. Gyilkolt és rabolt a föMesur vadászkastélyában a szívesen látott vendég. Az éj sötét leple alatt aztán paripára kapott s úgy hitte: menekül az igazságszolgáltatás elől. Egész éjszaka vágtatott az erdő sűrű fái között. Már egész biztosra vette, hogy a büntető (kéz nem értheti utói. Mikor azonban a hajnal -szürke fénye megtörte az éj sötétjét, borzadva vette észre, hogy ott áll éppen az előtt a kastély előtt, ahonnan szökött. Elfogták. Halálra ítélték. így vagyunk mi is a bűnnel. Meggondolatlanul, a következményeket nem mérlegelve elkövetjük. Azután futunk tőle. Mikor már azt hittük, hogy örökre magunk mögött hagytuk: egyszer csak ott áll előttünk. Követeli a zsoldot s imi . . . fizetünk. Óh a bűn következményei elől nincs menekvés. Valamikor valamilyen formában megbosz- szulja magát. Igaz ugyan, hogy a Sátánnak az a módszere, hogy ennek épp az ellenkezőjét hiteti el áldozatával. “Ne félj! Hiszen soha senki ezen a világon nem fogja tudni. Azután meg mi ez? Csekélység az egész.” így beszél a Sátán. Azt a gondolatot is felkölti lelkében, hogy hát az a kis bűn semmiféle komoly következményt nem vonhat maga után. Hej pedig Olyan ez, mint valami szörnyű póknak veszedelmes hálója. A szerencsétlen áldozat vergődik benne, mert szabadulni akar. De minden mozdulatával csak sűrűbbé és bonyolultabbá teszi maga körül a hálót. Mig végre kétségbeesett tekintete előtt ott áll a 'szomorú vég: a romlás, a pusztulás és a halál. így lesz a biin hálója is minden lépéssel egyre borzalmasabb. Ami kezdetben oly semmiségnek tűnik fel: idővel fokozatosan ibonyolul és összébb szorul áldozata körül. A természeti világnak soha nem változó törvénye az, hogy az aratást mindig az elvetett mag határozza meg. Szőllőt a csipkebokorról, fügét a galagonyáról nem szüretelhet az ember. A szántóvető azt aratja, amit vetett. A termékeny föld azt adja, amit kapott. Ez a természeti törvény áll a lelki világra is. Ami lehet üdvösség, de lehet kárhozat is. Azt mondják, hogy 1844-ben találtak Egyiptomnak egyik ősrégi sírjában egy múmiát. A múmia ruháján az ékírásos jelzések azt 'bizonyították, hogy ezt a testet körülbelül ötezer esztendővel ezelőtt balzsamozták be és temették el. Elszállították a britt múzeumba és ott a múmia összeszoritott markában valami borsószelrü magokat találtak. Kíváncsiságból elvetették és annak idején csakugyan kikelték és szfép zöld és termékeny növény lett belőlük. Mily csudálatos életerő! Ötezer esztendeig szunnyad s alkalmas időben 'és alkalmas helyen egyszer csak előtör. Hát igy vagyunk mi is a mi gondolat-magjainkkal. Lehet, hogy sok ideig nem mutatkozik az aratás. De eljő az idő egész biztosan, amikor majd előtör a maga fenséges, vagy utálatos valóságában: már amilyen magot vetettünk. Innen van az, hogy menteni én nem tudom azt az embert, aki szabadon szórja jobbra-balra vad s fertőző gondolatainak magjait. Mert hiszen az már csák eléggé nyilvánvaló, hogy aki vad zabot vet, vad zabot arat. Aki dudvát vet, dudvát arat. Aki szelet vet, vihart arat. Az Isten végeden kegyelme nem ad ugyan déiki hamarosan és mindig bő termést, de az aratás azért mégis csak elkerülhetetlen. “Ne tévely égj etek, Isten nem csufoltatik meg!” Azután meg ne gondolja senki, hogy bűnnel (megrakott pályáján önmagát nem fertőzteti meg. Testén, vagy 'lelkén a seb begyógyulhat ugyan, de ott marad a sebhely. Vigyázzatok tehát és gondoljatok az elhibázott és elpazarolt élet tragédiájára! Sok ifjúnak udvarolt már a Sátán andalító dallal, bájos kedvességgel és elragadó szeretetre- iméltósáiggal. Sökan fogadták el az udvarlást. Hogyne! Hiszen úgy látták, hogy csupa gyönyörűséget, édes örömöket és vissza-vissza térő vidám napokat ígért. Azonban minden kornak és minden tájnak millió és millió tanúja tesz bizonyságot arról a keserű tapasztalatról, hogy a bűn csábos alakja előbb vagy utóbb visszataszitó utálatossággá zsugorodik össze és végül megmutatja magát undok tanyáján: ai szenny és piszok között, körülvéve csalóka csábjainalk szerencsétlen áldozataitól. Ilyen 'keserű következményei vannak a bűnnek. Azért hát vigyázzatok! “Mert aki vet a testnek, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a félékből arat örök életet.” Ámen! UTÓIMA. Irgalomnak Istene! Fájdalommal hajtjuk le még egyszer fejünket előtted, mert láttuk szent igédből, hogy te a bűnt bizonnyal megbünteted s mi bűnösök vagyunk. Irgalmazz nekünk, mert rettegünk. “Tőünk soha ne maradj el, se ne hagyj el, hanem fogjad kezünket." Ámen!
