Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-09-23 / 38. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA e. nr-^-ir=--------i--ir==ir=nnnr=ii-----ir= 1 CSENDES ÓRAK. 1 D C írja: Tóth Mihály lelkész. ni------ir= 1 =11 1 ----- '-ii==sb LELKI ARATÁS. Gál. 6:7—8. ÉLŐI MA. Felemeljük szavunkat és hozzád kiáltunk, ir­galmas Atyánk és Istenünk, hogy kegyelmedért esedez­zünk. Hallgasd meg a mi könyörgésünket. Fogadj kedve­sen, midőn hozzád akarunk térni. Segélj nemes törekvé­sünkben és ne tagadd ki örökségedből megtérő, bűnein­ken bánkódó, tékozló fiaidat. Ámen! TANÍTÁS. Ez egy igaz történet. Gyilkolt és rabolt a föMesur vadászkastélyában a szívesen látott vendég. Az éj sötét leple alatt aztán pa­ripára kapott s úgy hitte: menekül az igazság­szolgáltatás elől. Egész éjszaka vágtatott az erdő sűrű fái között. Már egész biztosra vette, hogy a büntető (kéz nem értheti utói. Mikor azonban a hajnal -szürke fénye megtörte az éj sötétjét, bor­zadva vette észre, hogy ott áll éppen az előtt a kastély előtt, ahonnan szökött. Elfogták. Ha­lálra ítélték. így vagyunk mi is a bűnnel. Meggondolatla­nul, a következményeket nem mérlegelve elkö­vetjük. Azután futunk tőle. Mikor már azt hit­tük, hogy örökre magunk mögött hagytuk: egy­szer csak ott áll előttünk. Követeli a zsoldot s imi . . . fizetünk. Óh a bűn következményei elől nincs menek­vés. Valamikor valamilyen formában megbosz- szulja magát. Igaz ugyan, hogy a Sátánnak az a módszere, hogy ennek épp az ellenkezőjét hiteti el áldozatával. “Ne félj! Hiszen soha senki ezen a világon nem fogja tudni. Azután meg mi ez? Csekélység az egész.” így beszél a Sátán. Azt a gondolatot is felkölti lelkében, hogy hát az a kis bűn semmiféle komoly következményt nem von­hat maga után. Hej pedig Olyan ez, mint vala­mi szörnyű póknak veszedelmes hálója. A sze­rencsétlen áldozat vergődik benne, mert szaba­dulni akar. De minden mozdulatával csak sűrűb­bé és bonyolultabbá teszi maga körül a hálót. Mig végre kétségbeesett tekintete előtt ott áll a 'szomorú vég: a romlás, a pusztulás és a ha­lál. így lesz a biin hálója is minden lépéssel egyre borzalmasabb. Ami kezdetben oly semmi­ségnek tűnik fel: idővel fokozatosan ibonyolul és összébb szorul áldozata körül. A természeti világnak soha nem változó tör­vénye az, hogy az aratást mindig az elvetett mag határozza meg. Szőllőt a csipkebokorról, fügét a galagonyáról nem szüretelhet az ember. A szántóvető azt aratja, amit vetett. A termé­keny föld azt adja, amit kapott. Ez a természeti törvény áll a lelki világra is. Ami lehet üdvös­ség, de lehet kárhozat is. Azt mondják, hogy 1844-ben találtak Egyip­tomnak egyik ősrégi sírjában egy múmiát. A múmia ruháján az ékírásos jelzések azt 'bizonyí­tották, hogy ezt a testet körülbelül ötezer esz­tendővel ezelőtt balzsamozták be és temették el. Elszállították a britt múzeumba és ott a múmia összeszoritott markában valami borsószelrü ma­gokat találtak. Kíváncsiságból elvetették és an­nak idején csakugyan kikelték és szfép zöld és termékeny növény lett belőlük. Mily csudálatos életerő! Ötezer esztendeig szunnyad s alkalmas időben 'és alkalmas helyen egyszer csak előtör. Hát igy vagyunk mi is a mi gondolat-magjaink­kal. Lehet, hogy sok ideig nem mutatkozik az aratás. De eljő az idő egész biztosan, amikor majd előtör a maga fenséges, vagy utálatos va­lóságában: már amilyen magot vetettünk. Innen van az, hogy menteni én nem tudom azt az embert, aki szabadon szórja jobbra-balra vad s fertőző gondolatainak magjait. Mert hiszen az már csák eléggé nyilvánvaló, hogy aki vad za­bot vet, vad zabot arat. Aki dudvát vet, dudvát arat. Aki szelet vet, vihart arat. Az Isten vé­geden kegyelme nem ad ugyan déiki hamarosan és mindig bő termést, de az aratás azért mégis csak elkerülhetetlen. “Ne tévely égj etek, Isten nem csufoltatik meg!” Azután meg ne gondolja senki, hogy bűnnel (megrakott pályáján önmagát nem fertőzteti meg. Testén, vagy 'lelkén a seb begyógyulhat ugyan, de ott marad a sebhely. Vigyázzatok tehát és gondoljatok az elhibázott és elpazarolt élet tragédiájára! Sok ifjúnak udvarolt már a Sátán andalító dal­lal, bájos kedvességgel és elragadó szeretetre- iméltósáiggal. Sökan fogadták el az udvarlást. Hogyne! Hiszen úgy látták, hogy csupa gyönyö­rűséget, édes örömöket és vissza-vissza térő vi­dám napokat ígért. Azonban minden kornak és minden tájnak millió és millió tanúja tesz bi­zonyságot arról a keserű tapasztalatról, hogy a bűn csábos alakja előbb vagy utóbb visszataszitó utálatossággá zsugorodik össze és végül megmu­tatja magát undok tanyáján: ai szenny és piszok között, körülvéve csalóka csábjainalk szerencsét­len áldozataitól. Ilyen 'keserű következményei vannak a bűn­nek. Azért hát vigyázzatok! “Mert aki vet a testnek, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a félékből arat örök életet.” Ámen! UTÓIMA. Irgalomnak Istene! Fájdalommal hajtjuk le még egyszer fejünket előtted, mert láttuk szent igédből, hogy te a bűnt bizonnyal megbünteted s mi bűnösök va­gyunk. Irgalmazz nekünk, mert rettegünk. “Tőünk soha ne maradj el, se ne hagyj el, hanem fogjad kezünket." Ámen!

Next

/
Thumbnails
Contents