Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-09-23 / 38. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Szájról-szájra jár az a történet, mely szerint a zsidó, katholikus, evangélikus, unitárius és re­formátus pap a maga egyházának egyedül idve- zitő voltát védte. A vita eldöntését egy mennyor­szágból jövő idvezült lélekre bízták, ki a vitatko­zóknak azt mondá: a mennyországban nincsen zsidó, nicsen katholikus, nincsen evangélikus, nin-> csen unitárius, nincsen református sem, hanem ott csak keresztyének vannak. A történet vallási türelemre tanit, de nem általános keresztyénségre. Mert általános keresztyén felekezet egyszerűen nincs! S az az idvezült lélek földi életében vala­melyik felekezet tagja volt és nekem, mint refor­mátus egyházam tagjának csak az lehet a meggyő­ződésem, hogy bizonnyal református volt az a lé­lek a földön, mert hitem szerint a református val­lás tanítja a keresztyén életnek azt a formáját, mely mind a szentirással, mind a józan okossággal legjobban megegyez. Ez a felfogás hiányzik a mi ifjúsági konferen­ciánkból. Minden felekezet ifjúsága konferenciázik: tanul és vezetőket nevel. A mi konferenciáink eddig ezt nagyon hiányosan tették. Jövőben e tekintetben haladjunk. Az Amerikába vándorolt németek, fran­ciák, hollandok stb. mind átvették az angol nyelvet, de angol nyelven is megmaradtak régi egyházi In­tőkben. S mi, magyar reformátusok, akármelyik református csoportban vagyunk is csak úgy ma­radunk méltók nevünkhöz, ha hitünket, bármilyen nyelven is beszélünk, tisztán megőrizzük. Egyes lelkészek pl. a vasárnapi iskola nemzet­közi keresztyén voltát azzal védik, hogy a lelkész­nek úgy is adódik alkalom arra, hogy az egyes lec­kéket református szempontból domborítsa ki és ta­nítsa. Igen ám, de ahol ioo vagy több gyerek jár vasárnapi iskolába, a lelkész csak egy osztályt tanit és a többi osztályokban nem képzett refor­mátus lelkészek tanítanak és igy ez az érv a va­lóságban csak nesze semmi fogd meg jól értékkel bir. Egyházi lapunk is csak éppen, hogy vegetál. Mert nem érzi egyháztagságunk annak nélkülöz­hetetlenségét. Ifjúságunk pedig nem járatja egye­nesen, hanem angol vallásos folyóiratok útmuta­tását követi és nem érzi azt, hogy azok csak álta­lános keresztyén jellegű dolgok, melyek szempont­jából nem fontos az, hogy a mi református egy­házunk a világon van-e, vagy nem. Egyházaink lelkészeit terheli egyedül csak ezek­ért a felelősség! Vigyázzunk azért! Ne csak óvjuk meg ifjain- kat, de tartsuk is meg reformátusnak! Ebben a gondolatban rendeztessék a jövő évi ifjúsági kon­ferenciánk ! Bi--—-ir= ii.........ir=innr=ir=—ii =n na I JjOQY LÁTJUK MI?... | írja: Balogh E. István. nr=n— ip=ir=innr=n=ir= ..^=]I=^sb S ZÉPMŰVÉSZETI kiállítás is tartozik a Century of Progresshez. Egyik hazai magyar újság megrótta a kiállítást, hogy a mulattatok helyet foglalnak a kiállítási területen, de a világ leghíresebb festményei, rajzai és szobrai nem kaptak helyet a kiállításon. Ennek az oka az, hogy az 1893-ban felépített, világhírű Chicagói Szép­művészeti Muzeum az, ahol maguk a kép-kölcsönzők ki­állításra engedélyezték a hires mestermüveket. A hatal­mas és e szent célra egyedül alkalmas épületben negy­vennél több szobában került bemutatásra sok sok ezer hires festmény. A kiállított müvek értéke ma, ha egyál­talán megállapítható ilyesmi, több mint 75 millió dollár. Ehhez hasonló értékben képeket még eddig nem hord­tak össze. 13 olyan festmény van köztük, amelyek egyen­ként egy-egy millió dollárra vannak biztosítva, amióta tulajdonosaik oda kölcsönözték a kiállításra. Alig van egy-két kép egy egy szobában, amit külföldi intézmé­nyek, vagy magánosok adtak volna kölcsön, ellenben a kiállított festmények 95%-ban amerikai emberek tulaj­donai. Sok igen értékes képnél nem is engedte tulajdo­nosa, hogy nevét, mint kölcsön adót, kiírják. Csaknem minden egyes szobában fegyveres alkalmazott vigyáz, hogy senki kárt ne tehessen a világ legértékesebb mes­ter-remekeiben. — Hiába keres valaki e kiállításon amaz Amerikát elárasztó hazafias képeket (Pl. Washington átkel a Delawareon) amelyek eleddig, úgy látszik, ez or­szág művészi köz-izlését nagyszerűen ki tudták elégí­teni. Ellenben talál igazi művészetet. Aki végig megy lélekkel e kiállításon (— eltekintve egy kis résztől —) felmagasztosult, templomi áhítattal, szinte megtisztulva jön onnan ki újra. Nem hiába mondta azt Goethe, a nagy német iró, hogy az igazi jó ember mindennap megnéz egy szép képet, vagy meghallgat egy igazi jó zenét, ezen a kiállításon lelkileg éled újjá a komoly szemlélő. — Egy azonban igen bántó, reánk magyarokra, akiknek ugyan­csak van és volt nem egy nagy festő művészünk és szob­rászunk, hogy egyetlen egy magyar mestermü sincs a kiállítottak között. Nem volt, aki adhatott volna legalább egy kettőt e nagy világ-kiállitásra ? Ki tudja mi az oka az ilyen bántó mulasztásnak? * * * V ÁLASZTÁSOK hírei és izgalmai tartják lekötve legtöbbünk érdeklődését e napokban. Csaknem mindenütt felhangzik a tavaly óta divatos jelszó! Csak­nem mindenütt “new-deal”, uj irányzat, uj vezetés az, amire vágynak. A baj csak az, hogy sok kicsinyessége miatt, mivel legtöbben egy-két személyhez fűzik a “new- deal” álmait, legtöbb esetben tartalmát, értékét veszti a jelszó. Ez az egész emberiség rá van utalva, kénysze­rítve egy igazi “new-deal”-re. Uj szántásra, egyenes és mélyebb irányra van szükség, mert a régi, felszínes élet a romlásba vezet. Csaknem “temető-talpából” kell felépí­teni, átszervezni újra minden országot. Alig van ember, aki ezt ne érezné. A mérhetetlen mennyiségben elszapo­rodott emberi nyomorúságra és fájdalmakra keresnek, óhajtanak gyógyirt a milliók, mikor a “new-deal” után vágynak. A sebeink gyökeres orvoslását azonban nem az fogja számunkra elhozni, akit, vagy akiket mi válasz­tunk, hanem, aki minket választott Övéinek, csak egyszer már merjük, akarjuk követni tiszta szívvel Őt, az örök New Dealert!

Next

/
Thumbnails
Contents