Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-02 / 35. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA vendékek: Nagy Árpád, Cleveland, 0., Fodor Byron J. S. Bend, Ind., Kaponya Pál Milwaukee, Wis., Kalaman Ferencz Bridgeport, Conn., Kántor Béla Wallingford, Connecticut, Hegedűs József Saint Clairsville, Ohio, Heller Gábor Hazleton, Pennsylvania, Hollo Béla Bridgeport, Conni, Szopós Ferencz Bridgeport, Conn., Vajda Zoltán Columbus, 0., Dallas István Detroit, Mich., Farkas Albert Erie, Pa., Kuthy Gyula S. Norwalk, Conn., Tóth Elemér Jersey City, N. J., Tóth György Jersey City, N. J. — A theologian: Nagy Emil Bethlehem, Pa., Szijjártó István Elkborn, W. Va., Bacsó Béla Toledo, 0., Murányi István Lynn Haven, Fla., ifj. Nagy Pál Cleveland, O. Fiaink eddigelé még mindig becsülettel állották meg helyüket s hisszük, hogy az uj iskolai 'évben sem fognak szégyenünkre válni. KELETI MAGYAR REFORMÁTUS IFJÚSÁGI KONFERENCIA. Feledhetetlenül “kedvesnek és tanulságosnak ■ígérkezik az az Ifjúsági Konferencia, melyet a keleti ref. egyházak ifjúsága Szeptember 10-ién d. u. 3 órától kezdve fog tartani a Woodbridge, N. J. ref. templom i sk o 1 a helyiségében. Az eddig beérkezett jelentések után ítélve arra lehet következtetni, hogy ez a konferencia egy nagy találkozója lesz a keleti magyar ref. ifjúságnak. A konferencia programja: 1. C. E. mintágyülés. 2. Alkalmi beszéd. 3. Buzdító beszéd. 4. Vitaosztályok, hol a következő tárgyakról lesz szó: Barátság, Önművelődés, Hogyan használjuk időnket, stb. 5. Gazdasági gyűlés. 6. A különböző osztályok jelentése. 7. Vacsora. 8. Társasjátékok. Ne legyen egyház, ne legyen olyan keresztyén ifjúsági kör keleten, amely ne képviseltetné magát ezen a konferencián. Lássák meg, akiket érdekel és akik érdeklődnek, hogy “nem odvas fa a magyar” s annak ifjúsága nem veszett el sem egyházára, sem fajára nézve! Gary, Ind. Augusztus 13-án tartottuk meg az ujkenyéri Urvacsoraosztást, melyen híveink $28.50 hálaadouiánynyal járultak az Ur oltárához. A ■szentjegyéket Baráth András és neje ajándékozták. Istené legyen a dicsőség! — Augusztus 18- án a Senior C. E. Egyesület kellemesen sikerült kukprica-estélyt rendezett az iskolahelyiségben. — Szeptember 4-én, Labor Day napján tartja egyházunk a Református Nőegylet rendezésében a szezonzáró pikniket a Harrison Grove-ban. E nagyszabású társaseseményre a gyülekezet minden szervezete készülődik és annak sikerén egyaránt fáradozik. QJ=jI= ir=n=innt=n ir= ir=in g . I | MARTHÁK ÉS MÁRIÁK. I B EH=i=H= lL====n=inni=ii ir= ir=in “EZ A NAP ELVESZETT!” Titusz római császárról jegyezték föl, hogy vasakarattal határozta el még ifjú korában, hogy mindennap fog valami jótettet véghezvinni. Ha este, visszatekintve a nap eseményeire úgy érezte, hogy nem tud valami jócselekedetre visszaemlékezni, keserű szemrehányásokkal illette önmagát és igy kiáltott fel: — Diem perdidi, — ez a nap elveszett! A hatalmas római birodalom urának, könnyű lehetett mindennap jót tenni — gondolhatja valaki, — hiszen tengernyi kincs állott a rendelkezésére, két kézzel szórhatta szét a pénzt és aranyat. Nem okozhatott neki valami nagy fejtörést, feltett szándékát megvalósítani, mikor csak egy szavába kerülhetett a legegyszerűbb jócselekedet. De próbálná csak meg valaki most. Talán már az első napon kitörne belőle a szomorú vallomás: — Diem perdidi, — ez a nap elveszett! Száz és száz ellenvetés hangzik körülöttem. Nekem mégis az az érzésem, hogy nekünk ma itt Amerikában élő magyar református nőknek semmivel sem nehezebb jót cselekedni, mint egykor Titusz római császárnak. A mindennapi élet ezer meg ezer alkalmat kínál még azoknak is, akik sem pénzzel, sem anyagi javakkal nem rendelkeznek. Lehet jót tenni pénz nélkül is, sőt sokszor csakis pénz nélkül lehet és kell azt véghezvinni. Egyetlen biztató, bátorító, szeretetteljes, megértő szóval gyakran többet tehetünk, egyetlen résztvevő, jóságos tekintettel, vagy egy meleg baráti kézszoritás- sal többet adhatunk, mint bármi mással. Mert a legtöbb embernek erre van szüksége. Bármerre tekintünk, roskadozó, terhek alatt görnyedő, barázdás homloku, könnyfátyolos tekintetű embereket látunk. Kinek nincsen ma gondja, terhe, vesztesége? Ha eddig fösvények és szűkmarkúak voltunk, és nagyon fukaron bántunk a szivünk melegével ezek a nehéz idők, kell hogy megtanítsanak ennek a lelki magatartásnak pontosan az ellenkezőjére. Aki eddig zsugori volt, annak most pazarlónak kell lennie. Aki eddig a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott magából egy meleg, együttérző szót kierőszakolni, annak ma meg kell tanulni, hogy úgy áradjon ki a leikéből a megértés és jóság, mint virág kelyhéből az illat. Sokszor valakit a végső kétségbeesés széléről menthetünk meg nehány vigasztaló, bátorító szóval. Kopott ruhájü idős nő csönget az ajtódon?
