Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-02 / 35. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA jóakarat és mindenek előtt a kölcsönös bünbánat hirdetésében, a materiális szempontok mellett és felett a krisztusi elvek, keresztyén ideálok, lelki élet hangsúlyozásában. Nem szükséges, hogy veszedelmes tüzeket szítson, de tétlen és néma se maradhat, ha nem akar hűtlenné válni lángszavu próféta-elődökhöz és Krisztusban való hitéhez. Fel hát a munkára, mig nappal vagyon! Pótolni sok-sok mulasztásunkat. “Munkára fel!... Ki nézné tétlenül az aratást, Mig mind körülte leng a dús kalász, És sorba szól az Ur szolgáihoz: Menj és dolgozz! Munkára fel! Nyugtot ne várj, amig nem alkonyul, Utadra esti árny mig nem borul S a tűnő fénnyel nem hangzik feléd: Szolgám, elég!” T. G. A MUNKA ÜNNEPÉRE. Legutóbbi üzenetében Roosevelt elnök ismét a cselekvések emberének mutatta be magát. Nem szónoklatot mondott a munka dicsőitésléről, hasznáról, vagy nemességéről. Mint gyakorlati ember tisztában van vele, hogy ima többre van szükség, mint puszta elmélkedésre. Cselekvésre szólítja fel azért Amerika népét, hogy mire szeptember első hétfője eljön: a munka ünnepére munka legyen minden munkás számára. így lesz igazi ünnep a munka ünnepe. A kormány erélyes intézkedéseket tesz a cél megvalósítására s az ország iparágaiban mindenfelé észlelhető a határozott ujraébredés. S ha nem is mindenki számára, de sok munkanélküli számára meghozta és meghozza a munkát a munka ünnepe. A jelen helyzetben örömöt, kenyeret, ünnepi érzést jelent maga az a tény, hogy valaki munkát kap 'és ismét dolgozhatik. Egészségtelen állapot, lehetetlen viszonyok hozták ezt igy magukkal. Más körülmények között nem kiváltság, hanem kötelesség a munka. Ma már mindenki elismeri a munkás igazát, amikor igy szól: — jogom van a munkához. S milyen rettenetes vád a mai társadalmi berendezkedés ellen, hogy ez a jog csak elméletben és papiroson van meg. Egy társadalom, amelyik megadja a jogot, de megtagadja az alkalmat, hasonló a háznéphez, amely meghasonlik magával . Eljön az idő, amikor nem fog többé aggodalmat okozni a munkaalkalom kérdése, mert min- (Folytatása a 10. oldalon.) □i-----iC= iL==ii=iGa[=]F==ir------------u^------in jjOQY LÁTJUK MI?... | írja: Balogh E. István. [jj nr-----If= —ír—=ir=innr=ii:—-n= ■ • n=in T RIERBEN, Németország ősrégi katholikus városában, amely a jezsuitizmusnak egyik legerősebb fészke volt a 16. századtól kezdve, őriznek egy igen hires ereklyét a “Holy Coat of Trier”-t. (“A trieri szent köpeny”-!), amelyről azt tartják, hogy Megváltónk viselte. Nem tudjuk, hogy hogy szerezték meg a trieriek ezt a köpenyt azoktól a római katonáktól, akik Mt. 27:35 bizonysága szerint sorsot vetettek az egyes ruhadarabokra, — ellenben azt tudjuk, hogy 1512 óta elhatározták a trieri szent apátok, hogy ettől kezdve minden 40 évben kiállítást fognak tartani s azóta hűségesen mutogatják az üvegbura alá rejtett, de két oldalról hozzáférhető, var- ratlan, fekete szinü köntöst. E sorok Írója is látta mozgó felvételben a jelenetet, amikor ájtatos hívek sokasága buzgó hódolattal hozza az egyes tárgyakat, amiket (úgy látszik a szentté avatás kedvéért) a két oldalon álló papok oda értetnek a köpenyhez az üveg bura alatt. Hát valójában ez sem rosszabb a magyar “szent-jobb” csó- kos-körmeneténél! — A trieri kabát ellen már Luther felemelte szavát, de ő sem tudta, hogy Krisztus halála óta 1512-ig hol tartották és honnan vették elő, csak egyszerre — állítólag — Helena császárnő ereklyéi közül előbukkant. — Bennünket annyiban foglalkoztat az eset, hogy ez is egy módja a pogány bálvány-imádásnak. Még az sem szolgál a trieriek mentségére, hogy csak negyven évenként hódolnak a talált ereklye előtt, mig viszont otthoni magyarjaink évenként “búcsúznak” a szent-jobbhoz. * * * E ddig már 24 állam szavazott amellett, hogy az italtilalom törvénye teljesen eltöröltessék. Valószínű, hogy ilyen arányban fog tovább is menni s végül is az egyházak, testületek és egyének nagy harcai dacára, “fényes” győzelmet fog aratni a “nedves” polgártömeg. DE! Ekkor jön majd a nagy de! Mi lesz azután? — amikor Amerika újra “nedves” lesz! Nem helyeseltük, hogy amikor a mindennapi kenyér hiányzott az emberek szájából, egyes nagy tömegű és tekintélyű egyházak minden erejüket csak az ital-probléma nagy harcaiba vetették s választást, szavazást, mindent ezen az egy nézőponton át bíráltak. De most, amikor már újra fenyeget a régi, teljes ital-szabadság visszahozatala, amikor már egyes államokban arról kezdenek beszélni, hogy mennyi lesz a “whiskey-license” stb. engedélyek ára “kicsiben és nagyban”, amikor már egyesek “karácsonyra”! Ígérgetnek “mindent”, — akkor úgy érezzük, hogy mégis jó volna gondolkozni komoly, elfogulatlan, keresztyéni szívvel. Mi lesz, ha újra vissza jön a “saloon” régi átkos világa? Az első nemzedék az ital bőségében nőtt fel itt is és az óhazában is, de az elmúlt 15 év óta felnőtt szavazók tömege semmit sem tud arról a valóságban, hogy milyen volt az az élet, hanem, mert ez a jelszó és divat, hát most szavaz majd öntudatlanul! Rossz a mai állapot ? Inkább legyen ital-szabadság, mint “bootlegger világ”? KI tudja! Jó volna ezt megbeszélni őszintén, komolyan apák és anyák a szavazó ifjú polgárokkal, hogy késő bánás ne legyen belőle! Nehogy az apák torkosságába a fiák foga vásuljon meg. A prohibiciót minden valószínűség szerint még ebben az évben eltörlik. Akkor kell jönnie a keresztyén bölcsességnek és józanságnak, hogy a lélek erejével tegye meg azt, amit a törvény erejével megtenni nem tudott.
