Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-02 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA nr=— in=...........»—=1f=1pimr=u===ii-------------ir==in CSENDES ÓRÁK. El C írja: Tóth Mihály lelkész. ni-*-----ir= ■ ii------ir=inni—ii------n ~=ir=lB I. A LÉLEK SZOMJÚSÁGA. Jel. 22: 17. ÉLŐI MA. A te kegyelmedet keressük lelkünk szabadi- tója, örök táplálója, Ur Jézus Krisztus! Légy velünk ez órában, amikor kinzó szomjúságunk kielégitése végett összegyűltünk az idvesség forrásánál! Jövel, hallgasd meg könyörgésünket s ne hagyj el minket! Ámen! TANÍTÁS. Nincs emberi vágy, mely kegyetlenségében felül múlná a szomjúságot. Talán azért van ez, mert a nedv szükségérzete olyan 'állapot az emberi testben, mellyel minden sejt rokonszenvezik. A test minden paránya egyesül ilyenkor a követelésben és az üdítő nedv után való kegyetlen vágy összpontosul a kiszáradt szájban, a szájpadláshoz ragadt nyelvben és a lázban égő ajkakban. Ezt a vad szomjúságot állítja elénk szent könyvünk léls pedig nemcsak az alapigében, de igen sóik helyen, hogy megvilágítsa véle a léleknek kielégítésre váró nagy vágyát. “És aki szom juh oziik . . Ki az? Én és te. Csak szemünket kell felnyitnunk és megtaláljuk az emberiség kinzó szomjúságának jeleit. Kielégítetlen vágyunk szomjúsága szemünk elé tolul minden oldalon. Vess egy tekintetet környezetedre, de még jobb, ha lelked mélyére veted ezt a tekintetet ’és látni fogod a szent és sugárzó elégedettség kiáltó hiányát. Áldozatai vagyunk korunk könyörtelen kapkodásainak. Lázas nyugtalansággal rohanunk ide is, oda is. Üz, hajt, kerget az égő vágy. Kutatjuk a vizeket, de még nem találtuk meg. Hol van ima az a benső elégedettség, mely napsugaras örömmel koronázza meg az életet? Hol van az a kielégített benső vágy, mely édessé teszi az otthont? Hol van az a csöndes béke, mely egyedüli orvossága annak az ellenszenvnek, mely ma a társadalmi tevékenységet lenyűgözi, az érintkezést megfagyasztja és a megértést felbomlasztja? Keres, kutat a lélek, de nem találja a forrást, mely “megörvendezteti Isten városát.” Nem csillapíthat szomjat a bűn. Csudálatos a dologban az, hogy önmagunkat mindig rábeszéljük, hogy igen. Persze a sátán elkészítheti a ilegalattomasabb varázsitalait is és teheti azokat gyöngyözővé, mint az életnek vize. De mikor kiittuk, azt érezzük, amit az az ember, aki szomjúságának csillapítására sólevet ivott. Állati kielégítés soha sem elegendő a lélek égő vágyainak csillapítására. Szomorúan megindító az, amikor egy felzaklatott férfi, avagy nő, ivásnak adja magát, hogy háborgó lelkét lecsendesitse. Olyan ez, mint mikor a szomjas ember álmodik lés álmában üde forrásból iszik. De mikor felébred, bágyadt testét még inkább kínozza a csalódás okozta fokozott szomjúság. Nem csillapíthat szomjat a munka. Én magam kalapot emelek a becsületes munka előtt. Szívesen csatlakozom bárkihez, aki a tisztes munka fölött az áldás dicshimnuszát zengi. De hogyha a nehéz és becsületes munka lelki elégedettségre vezetne, akkor minden hallgatóm a menyország kellős közepén élvezné a legbensőbb lelki nyugalmat. Óh, a munka nem oltja a lélek szóraját. A legnehezebb napi munka után, sokszor még a közepén is, fel-feltör egy benső sóhaj, jelentkezik a lélek fáradsága, az érzéki tompaság, valami lelki merevség, mely világosan bizonyítja, hogy az a régi vágy, az a kegyetlen vágy még mindig ott van a lélék mélyén és az a benső tűz még mindig lobogva ég és mint kioltha- tatlan tűzhányó, egyre füstölög. Áldjátok az Istent a becsületes munka bőségléért, de vegyétek eszetekbe, hogy ez a munka soha sem töltheti be Istennek a helyiét! Nem csillapíthat szóimj at a kincs. A legvissza- rettentőbb lelki érzéketlenség a legszembetűnőbben ott mutatkozik ma, hol kincstorlódás állott be. Hol a lelki elégedettség megszerezhető, ott nincs a pénznek vásárló ereje. “A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Istennek ajándéka pénzen megvehető.” Péter mondja ezt a varázsló Simonnak. Nem csillapíthat szomjat a hírnév. Óh ne keressétek lelki szomjuságto’k megoltását az ész magas kiművelésében; ne keressétek a zene isteni akkordjaiban; ne keressétek a művész teremtő alkotásaiban ! Szép, szép a tudomány, édes a zene, gyönyörű a műalkotás. És ezék csöndé- sitenek, felemelnek és nemesitenek is, de ki soha sem elégítenek. Mert amikor egy-egy jó könyvet bezártunk, amikor az isteni akkordok elhalták, amikor a teremtett müvet félre tettük: az a titokzatos, benső epekedés csak újra feltör és kiált a kielégítetlen lélek: “Szomjazom!” Egyetlen kútfő van csupán, melynek vize a szomjuhozó lelket megelégiti s ez a kútfő ott van az Isten trónjánál. Krisztus áll mellette s kínálja az örök lélet vizét. Jertek és fogadjuk el tőle! Ámen! UTÓIMA. Hálát adunk néked gondviselő Istenünk szent forrásaidért, melyek felbuzognak az Írásokból. Tarts minket a mi drága Jézusunk mellett, hogy ő általa, ott az örök élet kútfejének vizénél, lelkünk megelégit- tessék, szivünk megtalálja békességét s keblünk a nyu- galmát. Ámen!
