Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-02 / 35. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1933. SZEPTEMBER 2. No. 35. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933» at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: HAZEL 6191 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933-” EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Building McKEESPORT, PA. ■■—............................... MUNKÁRA FEL! — Gondolatok Labor Day ünnepén. — Modern világunk “varieté” színpadán láttunk már feketeingeseket, az olasz fascizmus szereplőit. Láttunk barnaingeseket, a “csáli-csaplin”-bajuszu vezér német “nazi”-jaiban. Láttunk kékingeseket az örök-nyugtalan ir-földön. Szólhatnánk “vörös”- és “zöld”-ingesekről is. De a legvonzóbb jelenetet eddig a fehéringesek produkálták. A tűnő nyár hónapjaiban nem egyszer láttuk fehér ingujjra vetkezve és gyürkőzve az U. S. elnökét, az államférfiakat, a konferenciázó tanácsosokat. Akárhogy szidják is ezt a világot, bármilyen kíméletlenül kritizálják is a keresztyénsé- get, mégis csak óriási változáson ment keresztül az emberiség Jézus Krisztus óta. A görög és a római világ megvetette a munkát és csakis a legalacsonyabb rendű embertömegekhez tartotta illőnek. Krisztus a legmagasabb méltóság rendjelét készítette el a munkások számára azok alatt az évtizedek alatt, melyeket egy ácsmühelyben véső és kalapács forgatásával, simára faragott járom, “könnyű iga” és hasznos bútordarabok készítésével töltött. Azok a szines-inges vállalkozások első tekintetre lehetnek vonzóbbak, a karzatról hamarabb rájuk zughat a taps; rendkivüliségükkel — ruhájukkal éppen úgy, mint szokatlan észjárásukkal, szereplésükkel, intézkedéseikkel — gyorsabban magukra vonhatják a szenzáció-éhes világ figyelmét, de azokban a fehéringü rendes emberekben mi mégis csak jobban bízunk, akár a kormánykeréknél állva, akár a hajó mélyén látjuk őket sürögni-forogni; akár agyukkal, akár kezükkel dolgoznak a haladás, az egyéni- és közjó érdekében. A munkás a legjobb társaságban van. Igazi arisztokrata. “Isten munkatársai vagyunk,” ennél merészebbet a gyarló emberről senki nem mondott. Porszem a dicsőség trónja előtt? Pedig az apostol abszolút tekintély szavára építhette kijelentését, Jézusra. “Az én Atyám (nem mozdulatlanul ül a világ trónján mint egy Buddha szobor, hanem) mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom.” Jézus nem az úgynevezett, de a valóságos felsőbb osztályhoz, a munkásosztályhoz tartozónak mondotta magát. Vágta a fát — akkor még nem volt gépfürész —, dolgozott, mint mesterember, hogy fenntartsa a korán özvegységre jutott édes anyát többi, Jézusnál fiatalabb gyermekeivel együtt. Azután pedig másokért dolgozott: tanított, gyógyított, vigasztalt, széjjeljárt jót tévén. A munka neki nem csak szégyen vagy teher nem volt, de egyenesen gyönyörűséges igája volt a kötelességnek, mert az ő “Atyjának dol- gai”-ról volt szó. A munka tehát isteni bélyeget hordoz magán. Szent dolog. Nem az Éden-en kívüli átok, hanem Isten egyik nagy áldása. Igaz, az elveszett paradicsomon kivül hangzott el: “Fáradságos munkával élj életednek minden napjaiban,” de nemcsak, miután “kiküldé az Isten az Éden kertjéből, — hagyta meg, hogy művelje a földet, amelyből vétetett,” hanem már előbb, a boldogság paradicsomában is ez volt a feladata: “helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.” Lelke legszebb vonásai is csak a munkában fejlődnek ki, amely hasznosan elfoglal, egészségesen kifáraszt és megnemesit. A munkátlanság csak parazitákat, heréket és veszedelmes bűnösöket nevel. Bámulatos józanságot árul el az őskeresztyénség e tekintetben. Clemens figyelmeztet, hogy a vallásos beszéd közben el ne hanyagolja senki a munkáját. Cyprián szerint az egyház kötelessége munkát találni minden egyháztag részére. A modern egyház csak orcapirulással olvashatja ezt, el lévén foglalva minden egyébbel. Szavát alig hallatja a tőke és munka harcában, az igazságtalan vagyonelosztás problémáiban, az önző profit-hajsza, a spekuláció kártevései és a különböző szociális visszaélések ellen, a munkaképtelenek védelmében, a kölcsönös
