Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-08-26 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni==-ii— ....-ir—=ir=innr=ir——ir=------ir===in I CSENDESÓRÁK. 1 0 c írja: Tóth Mihály lelkész. ni=ir= ..................ip=ip=nnnr=ii--------ir= -u--------in SZERESD FELEBARÁTODAT! I. Kor. 13:13. ELŐIMA. Magasztaljuk szentséges nevedet és arra kérünk, jó Atyánk, hogy gerjeszd fel szivünkben az élet legfőbb javát: a szeretetet. Tedd ezt oly mélylyé, mint a tenger. Növeld oly magassá, hogy trónodig érjen. Te pedig, Ur Jézus, jöjj a mi segítségünkre s gyengeségünkben áldott lelked legyen a mi erősségünk! Ámen! TANÍTÁS. John Howard, a nagy emberbarát, azt az elvet vallotta, hogy, ha ő többel bir, mint amennyi néki elég, járuljon ezzel mások kényelmének fokozásához; ha ő kényelemben él, gyakorolja a lemondást s enyhítse mások szükségét; és végül, ha ő szükséget érez, még ekkor is siessen azok segítségére, akik a kétségbeesés örvényének a szélén állanak. Nemcsak vallotta ezt az elvet, hanem élte is és mi rámondhatjuk, hogy szerette embertársait. Salina Hastings, Huntingdon grófnője, nemcsak vagyonát, de ékszereit is eladta, csakhogy fenntarthassa azt a papnevelő intézetet, amelyet ő alapított; továbbá, hogy templomokat építtethessen hitsorsosai számára és támogathassa anyagilag is felekezetének igehirdetőit. Ugyan mi indította ezt az arisztokrata úrnőt erre? Csak ezt mondhatjuk: szerette felbarátait. Az amerikai polgárháborúban, Donelsen erőd ostrománál, látja az egyik katona, hogy az ellenség táborából egy puskacső kapitánya mellének mered. Elibe ugrik s a következő pillanatban holtan terült el a kapitány lábai mellett. Miért ez az önfeláldozás? A kapitány édesapja ezzel a katonával valamikor igen nagy jót tett s felfogadta, hogy a háborúban még élete árán is megmenti. És megtette. És ez is csak a felebaráti szeretetről beszél. Évtizedekkel ezelőtt Marseillesben irtózatos pestis tör ki, melynek természetét nem ismerik s tu- catszámra szedi áldozatait. Félő, hogy az egész országra kiterjed. Az orvosok tanácstalanul állanak. Fel kellene boncolni egy áldozatot, hogy a járványos betegség természetét megismerjék. De mindenik tudta, hogy a boncoló orvosra ez halált jelent. Ki vállalkozik rá? A legismertebb, Dr. Guyon, feláll és bejelenti, hogy másnap hajnalban vállalkozik a boncolásra. Megdöbbent valamennyi, ő azonban vette kabátját. Hazament. Éjszakáját imádkozással töltötte s másnap hajnalban elvégezte a boncolást. Jegyzeteit gondosan, tudományos pontossággal elkészítette s fertőtlenítés végett ecetbe helyezte. Tizenkét óra múlva aztán iszonyú kínok között meghalt. A betegség természetét azonban megismerték s milliókat mentett meg önfeláldozásával az élet számára. ... Mi ez ? Nem a legmagasabb fokú emberbaráti szeretet? Vájjon rámutathatnánk-e ilyen esetekre, ha két ezer esztendővel ezelőtt a Názáreti saját magát oda nem adja példának éppen ilyen önfeláldozó cselekedetre? Nem hiszem. Óh az igazi emberbaráti szeretetnél nincs ezen a világon semmi, ami merészebb és bátrabb lenne. Merni és tenni fog ez a végletekig. Lehet ezen a világon, aminthogy van is, önzés, gőg, harag, gyülölség és irigység, de a szeretet le fogja győzni és túl fogja élni ezeket az indulatokat. A világ gépezetének főrugója a szeretet. Ez tartja mozgásban. Mindent, ami szép, kedves, jó, nemes és szent, a szeretet tesz azzá. Mindenütt, ahol ez életben jóság és nemesség, összhang és megértés, bátorság és hősiesség mutatkozik, megtalálható a szeretet. A föld kérgét áttörő parányi fűszáltól kezdve fel egészen a Golgota oldalán leszúrt keresztfáig, melyen Jézus a megbocsátás szavait hangoztatta, minden, de minden e világon a szeretet történetéről beszél meggyőző ékesszólással. Egyetlen adósságunk van csupán, amit sohasem tudunk letörleszteni. És ez a szeretet adóssága. Tartozunk embertársainknak a felebaráti szeretet tőkéjével, amelyre sokszor még kamatot sem tudunk fizetni. “Egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket.” Ez a legszebb és legnagyobb parancsolat. Ennek soha sem tudunk eleget tenni. Mert amikor már lefizettük a szeretet adósságából mindazokat a részleteket, amikre képesek voltunk : felfedezzük, hogy felebaráti szeretetünk adósságának tőkéje még mindig felér életünk értékével. A kötelezettség tehát továbbra is fennmarad. És ez alól nem oldozhat fel még az az uton-utfélen tapasztalt szeretetlenség és gyülölség sem, mely ma sok ember szivét uralja. Nekünk cselekednünk kell az Ur parancsolatát: “Szeresd felebarátodat!” Beszélhetünk mi szünet nélkül. Prédikálhatjuk az igét eget s földet megindító ékesszólással. De ha cselekedetünk nem egyezik tanításunkkal: olyanok vagyunk, mint a zengő érc és a pengő cimbalom s jobb ha elhallgatunk. De ha szavaink szívből szívre hullanak s él bennünk a szeretet, mely mindenek felett a legnagyobb: akkor a Krisztus szőlőjében valő munkálkodásunk gyümölcse semmiképpen sem maradhat el. Ámen! UTÓIMA. Örök jóságu Isten! Megújult lélekkel nyitjuk meg ajkunkat még egyszer imára, mert megismertük ez órában az élet legfőbb javát: a mindenre kész, önfeláldozó szeretetet. Tedd a mienké ezt a szeretetet, hogy szerezzünk magunknak érdemet az üdvösségre! Ámen!
