Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-08-26 / 34. szám

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

□Ft-ie---------- il——ii=ibd[=]i--------ic '~ir==ia

GYERMEK KERT.

0 □ Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész.

cn=3E^ It—=ir=1Pirif==ir=^-^-n= it==iH

HUNGARIAN SUMMER SCHOOL ENROLLMENT TOTALS NINETY-NINE.

Youngsters, Four to Fourteen Learn History and Language of Native Land.

Hogy mennyire méltányolják és értékelik a mi nyári magyar iskolai munkánkat az amerikaiak is, semmi sem bizonyítja jobban, mint az az alábbi report, amelyet a “The Fairfield News”-ból vettünk át. Mi is megemlékeztünk arról, hogy a fairfieldi nyári iskolát meglátogatta az ottani angol lap tudósítója s tapasztalatairól a következő tudósításban számol be. Olvassátok el, gyermekek, figyelmesen és tanuljátok meg, hogy amikor szorgalmasan jártok a nyári iskolába, nemcsak nekünk szereztek örömet, hanem a magatok számára is becsületet arattok.

“All the world’s at play in the good old summer time,” is a jumbled axiom which may be applicable to hundreds of vacationists enjoying their holiday on all sides of us, but there are ninety- nine younger members of this group who have voluntarily chosen to forsake their freedom to spend part of every day attending the Hungarian summer school at Calvin hall, the recreational building and parish house of the Hungarian Magyar Reformed church on Kings’ Highway.

It’s freedom foresaken to good advantage, however. The school, conducted entirely under the direction of the Rev. and Mrs. Joseph Urban, is unique in its class and the only one in town offering educational courses in addition to religious studies during the summer months. And a feature that is especially attractive is the tuition rate of one dollar for the entire two months.

Here the children who range in age from four to fourteen, are given a background in the history and language of the land of their descent. The younger students, under the guidanse of Mrs. Urban learn the rudiments of Hungarian. The class is conducted exclusively in the native tongue of their instructors and many of the children for the first time learn to form intelligible sentences with a pencil. They recited poetry and prayers for the visitor and took great delight in singing “America” in Hungarian as well as many tuneful folk songs.

The advanced group receives a through groundwork in the history of its race. Proudly one little girl told the story of the leaders of their disunited tribes cutting a vein in each of their arms and letting the blood flow into one cup as a symbol of the everlasting unity of the nation. These older students delve into the more difficult grammatical construction of Hungarian and make a comparative study of the English language in an effort to perfect their speaking of both tongues. Classes in religion occupy one period of each day with the joyful consequences as far as the children are concerned of not having to attend Sunday school on Sunday.

The basic purpose of the school is to form ä comprehensive liaison between the parent with his background of old world customs, education and language, and the child brought up in America, who if not educated to understand and appreciate the achievements of his own race, does not live in complete harmony and understanding with his parents.

Plans are being formulated for elaborate closing exercises to take place on Sunday, August 20, when there will be a public examination of each student. The children will present a number of short plays and recitations, and garbed in the native Hungarian costume, will dance the “Csardas” and popular folk dances.

In a few weeks after their short summer struggle these students will return to the public school, where, according to authoritative sources, there is a noticeable difference in the status of the group, and the difficulty of the long winter session is considerably lessened.

<*g=n=ir=inr=ii-----ir=a>

MESE EGY RENDETLEN LEÁNYRÓL.

Irta: Radó Lili.

Attól tartok, hogy az én kis lányom, akivel ez a történet épenugy megeshetett volna, mint közü- letek akármelyikkel, rossz néven venné tőlem, ha a rendetlen kis leányt az ő nevére keresztelném, így hát azt gondolom, hogy elnevezem például Zsuzsikának. Azt hiszem ugyanis, hogy a Zsuzsikák között is akad egy két rendetlen, az Ágicák és a Verák között is. Szóval vagytok egy néhá- nyan, akik rendetlenek vagytok s ezért, azt hiszem, érdekelni fog benneteket annak az éjszakának a története, amelyik után Zsuzsika egész délelőtt igen csendes volt az iskolában, egy kicsit sápadt is és a kérdezősködésekre csak ennyit felelt, hogy:

“Rosszul aludtam az éjjel.”

Hogy megértsétek, ami történt, be kell vallanom, hogy Zsuzsika nagyon rendetlen volt. Nem úgy, hogy elveszett volna valamije. Nem. Hiszen ha a mamája ceruzája néhány napig hiányzott és anyuka maga ment be a Zsuzsika szobájába, hogy megkeresse, feltétlenül megtalálta, ha másutt nem, hát a varrógép fiókjában. Nem, azt igazán nem lehet mondani, hogy valami elveszett volna.

Szóval Zsuzsikánál semmi sem veszett el, csak épen a legtöbb holmija nem ott volt, ahol lenni