Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-28 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. KEDVES NT. SZERKESZTŐ UR! A múlt év valamelyik számában a REFORMÁTUSOK LAPJA “Református Öntudat” cimü rovatában írtam volt, hogy én helytelenítem az egyháztagot világinak nevezni, ami ellen én már élő szóval is tiltakoztam valamelyik egyházmegyei gyűlésen és most ismételten látom az első számban az Újévi gondolatok 4. pontjában, ahol azt írja, hogy világit küldeni ki, stb. Ismét csak világit. Ugylátszik, ezt az elnevezést nem lehet kitörölni vagy elhagyni, pedig mennyivel jobban hangzana, hogy küldjünk ki egy egyháztagot. De tán nem is helytelen az az elnevezés, hogy világi, hiszen olyan világiasak vagyunk az egyház keretén belől is, hogy méltán megillet az az elnevezés, mert mindaddig, amig minden más dolgot szívesebben megcsinálunk, mint az egyház dolgát, addig igazán nem vagyunk az egyházéi. Ami nem kizárólag az egyháztagok mulasztása vagy hibája, hanem a lelkipásztor uraké is, amennyiben nem látunk elég mély lelki igehirdetést, inkább csak a látható egyház hir- dettetik és kevésbbé a láthatatlan. Mert mindaddig, amig a szószékről a világi színházi hirdetést halljuk, addig a láthatatlan egyháznak ott semmi köze, ott csak a látható egyházról van gondoskodás és nem a láthatatlanról. Én szeretném megkérdezni, talán csak magamtól, hogy vájjon ehhez mit szólna Jézus? Bizonyára azt mondaná, hogy ne aggodalmaskodjatok arról, hogy mit egyetek, mit igyatok, mert a ti Mennyei Atyátoknak van gondja az övéiről. Tehát ha az Ur gondoskodik az övéiről, akkor igyekezzünk az Övéi lenni, hogy joggal mondhassák el rólunk, hogy kiküldünk egy “egyháztagot”. Soraim igazolására méltán hivatkozhatom a Reformátusok Lapja első számában Dr. Tóth Sándor tanár ur felséges cikkére. Testvéri tisztelettel, OROSZ FERENC. FIGYELMEZTETÉS. Lapképviselőink részére uj, rózsaszínű nyugtakönyvet bocsátottunk ki. Fölhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy csak olyan egyéneknek adják át az előfizetéseket, akik az uj, színes nyugtalapon nyugtázzák azt. Kétség esetén kérjék elő a szerkesztő sajátkezű aláírásával ellátott meghatalmazást. KIK AZ EGYHÁZTAGOK? A mi gyülekezeteinkben gyakran merül föl az a kérdés, hogy kiket lehet az egyház rendes 'tagjául tekinteni? A legáltalánosabb mérték az, hogy azokat, akik teljesen befizették az 'egyháztagsági dijat. Úgy a Reformed, mint a Presbyterian egyház egyházalkotmánya meghatározza az egyháztagság fogalmát, s a legfőbb követelmény mindegyikben : a templom látogatása, az Úrvacsorával élés, a tisztes keresztyén élet. A kérdés fölmerült most a toledoi egyház közgyűlésén is s a közgyűlés ismét kimondta, hogy mindazokat, akik tisztes keresztyén életet élnek, az Istentiszteleteket buzgó lélekkel látogatják és az Úrvacsorával is szorgalmasan élnek: rendes és teljes jogú egyháztagoknak tekint még akkor is, ha talán nem tudta a maga egyháztagsági diját egészen megfizetni. Elvárja azonban az egyház, hogy mindenki megteszi a pénzbeli hozzájárulás terén is azt, amit megtehet. Kétségtelen, hogy aki valóban buzgó lélekkel szereti az egyházat, amiatt sohasem kell aggódni, hogy vájjon eleget teszen-é az anyagi várakozásnak is? A buzgó keresztyén mindig érzi ezt a kötelezettséget s igen nagy okának kell lennie, ha nem teszen annak eleget. Mi hisszük, hogy a toledoiak helyesen jártak el. A LEGFONTOSABB DOLGOK. Egyházi életünkben legfontosabbnak és legsürgősebbnek látom a következő dolgokat: 1. Minden református hajlékból legalább is egy tag jelenjen meg a vasárnapi Istentiszteleteken. 2. Minden református keresztyén szüle járassa pontosan gyermekét a vasárnapi iskolába. 3. Minden egyháztag törekedjen arra, hogy tagsági diját, vagy önkéntes adományát rendszeresen fizesse be az egyház pénztárába, hogy rendszeresen lehessen a számlákat fedezni. 4. Minden megkonfirmált ifjú legyen tagja az egyház ifjúsági vagy C. E. körének. 5. Minden Úrvacsora alkalmával részesüljön a kegyelmi jegyekben legalább is egy tagja a családnak. 6. Országos gyűlés, melyen az egyházak lelkészei és presbiterei részt vesznek. Ott a viszálykodás bárdját eltemetni, hogy egészséges munkát lehessen a Krisztusért és az egyházért kifejteni. A békét meg kell teremteni, még pedig minél előbb. Nagy és fontos egyházi kérdéseket
