Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-01-28 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 csakis ott lehetne elvégezni. Erre föltétien nagy szükség van. Valamely egyházi testület tegye is meg erre vonatkozólag az első lépéseket. 7. Akik nem akarnak egyháztagok lenni semmiképen sem: azoknak semmiféle lelkészi szolgálat ne adassék. 8. A lelkészek tartsák be a lelkészi etikát egymással s az egyházzal szemben. 9. Minden református család járassa a “Re­formátusok Lapját” s minden más kis, egyházi lapokat szüntessenek be a lelkészek. Az egyházi hireket csakis a Reformátusok Lapjában közöl­jék a lelkészek, mert csakis igy lehet a lapot megerősiteni. Minden lelkész, évente legalább is egyszer, küldjön be egy cikket a Ref. Lapba. 10. Ha az idő megengedi, az egyház Super- intendense, az egyházmegyei elnökök látogatása mellett, látogassa meg gyülekezeteinket, mint ahogy néhai Dr. Souders tette. Az egyházi életet nagyon megerősítené a gyülekezetekben való megjelenése. Kalamazoo, Mich. Fekete Andrásiné. EGY MEGLEPŐ HÍR. A REFORMÁTUSOK LAPJÁRA vonatkozó rendkívül meglepő hirt olvasunk Egyesületünk lapjából, a REFORMÁTUS ÚJSÁGBÓL. Vezető helyen azt irja az egyébként általunk oly őszintén tisztelt és -szeretett titkárunk, hogy a R. L.-t anyagi nehézségek miatt be kell szüntetni. Mind­járt föl is ajánlja az Egyesület lapját, mint közös egyházi újságot, az összes egyházak szolgálatára. A fölajánlásra vonatkozólag most csak rövi­den annyit jegyzünk meg, hogy ez idő szerint mi csak a saját egyházaink igényeit havonta 64 olda­lon próbáljuk kielégíteni s állandóan küzdünk a hely kicsiny voltával. Hogyan gondolja hát a titkár ur, hogy havonta 6 oldalon, amennyit az Egyesületi lap erre a célra fordíthatna, kielégít­heti az összes egyházak igényeit?... Rendkívül meglepő 'azonban az az értesítés, hogy lapunkat anyagi nehézségek miatt be kell szüntetni. Hiszen igaz, hogy végtelen sok anyagi ne­hézséggel küzdünk, de a lap beszüntetéséről ed- digelé sem a kiadók, sem a lap munkásai körében szó sem volt. Voltak tervezgetések az anyagi ne­hézségek leküzdése, az erők összetétele tárgyában, de szó sem volt és szó sincs még ma sem arról, hogy a tervek sikertelensége esetén lapunkat egy­szerűen föladjuk. Milyen alapon történt hát ez a helytelen híradás? Ha egy bank felől rósz hireket terjesztenek: azt a törvény szigorúan bünteti. Helyes dolog-é, ha -saját intézményeinkről terjesztünk rósz híre­ket? Mit szólna ahhoz a titkár ur, ha mi ugyan­azt cselekednők az Egyesülettel szemben? “NAPSUGÁR.” Talán emlékeznek még olvasóink, hogy ez a cime az Árvaházi “lap”-nak, amely Egry Hona és Nánássy Marian “szerkesztésében” jelenik meg, no igen, akkor, amikor az árvaatya ad hozzá papirost. Úgy látszik azonban, hogy meg­lehetős szűkén bánik a papirral, mert már régen nem láttuk a “Napsugárt”. M őst azonban be­köszöntött egy szám, amelyet egész terjedelmé­ben leközlünk, mint érdekes dokumentumát az Árvaházi életnek. Bizonyára szívesen fogadják olvasóink, amint itt következik: * * * Hosszú hallgatás után ismét megjelentünk. Miért hallgattunk oly soká? Mert depresszió van és a papír, bélyeg pénzbe kerül. Szép karácsonyunk volt. A karácsonyfa csil­logott, mi elmondtuk verseinket és a shrinerek ebben az évben is szép ajándékokkal leptek meg. Nem feledkeztek el rólunk a latrobei Elksek sem. A latrobei Christ Reformed Church vasárnapi iskolájának leányai pedig szép babákat küldtek. Kaptunk szívből jövő, drága leveleket gyerme­kektől és felnőttektől. Áldja meg az Isten sok j óltevőnket! Karácsonykor Egry Ilona és Serfőző Róza haza mentek látogatni, Nánássy Marian pedig a vakáció egy részét a pittsburghi parókián töltötte. Be kell számolnunk arról is, hogy hogyan tanulunk? Egry Ilonának a high schoolban 93 volt az átlagos jegye (első az osztályban). Mr. McClune tanítónk szép levelet irt a Myers school- ba járó gyermekek tanulásáról és iskolalátoga­tásáról. Miss Gates, a másik tanító is azt irta rólunk: “I am proud of the Orphanage children.” Most már csakugyan jóknak kell lennünk és még jobban tanulnunk! Tréfában sem volt hiány. Molnár Géza igy szavalta a Nemzeti Dalt: “Rablók tovább nem leszünk.” Molnár Ilona egy reggel olyan álmos volt, hogy a szájával lefelé fordított csészébe öntötte a kokót. A városi iskolában azt kér­dezte a tanító, hogy kinek az apja nem dolgozik, mert az a gyermek ingyen tejet kap. Erre az árvaatya legkisebb fia feltartotta a kezét, mert atyját akkor reggel a városban látta, tehát nem dolgozott.

Next

/
Thumbnails
Contents