Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-28 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 MEGFEJTÉSEK. A 45-ik számú feladat megfejtését beküldték 41-en. Eggyel kevesebb a rekordnál! A helyes megfejtés ez volt: Simon, János, András, Jakab. A nyertes: Zámbory Etelka, 226 S. Colony St„ Wallingford, Conn., akinek a jutalomkönyvet elküldöttük. A TISZTELETES BÁCSI POSTÁJA. GYEREKEK! Novák Pista, egyik toledoi magyar fiú jónak látná, ha a különböző városokban élő amerikai magyar gyermekek egymással megismerkednének. Úgy gondolja el a dolgot, hogy minden héten egy fiúnak, vagy lánynak a nevét és cimét beletennénk az újságba és aki akarná, küldene neki egy levelet, levelező lapot, vagy képeslapot, imának neki magyarul néhány sort arról, hogy vannak, mit csinálnak az egyházban, némelyik küldene neki egy snapshotot és igy barátokat szereznétek magatoknak más városban. Mielőtt valakinek a nevét beletenném az újságba, írjátok meg, hogy tetszik-e nektek ez a terv? Ha lesztek elegen, akiknek tetszik, a jövő héten hozzáfogunk. Kocsi Bar- nuska, Phoenixville, Pa. Szeretem, ha azt írja valaki, hogy ő az egész Gyermekkertet elolvassa, a vasárnapi iskolai leckét is figyelmesen végiggondolja és a bibliai kérdésekre kikeresi a feleleteket. Gyerekek! Aki még ezt nem teszi, kövesse a Barna példáját. Szabados Bözsike, Indiana Harbor, Ind. Az 1 dollárt elküldtem a szerkesztő bácsinak. Horváth József és Elemér, Ligonier, Pa.; Szabados Bözsike; Kiss István, Alpha, N. J.; Kerekes Lajos, Windber, Pa.; Kanócz Margit, Whiting, Ind. A múlt héten ti küldtetek először megfejtést. Most már hattal többen vagyunk. Ugye, örültök neki? Gál Bertalan, Ligonier, Pa. Egymásután már a tizedik megfejtést küldted be, ezért egy könyvet küldtem neked. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. A BROWNSVILLEI IFJAK. Ifjúságunkká! szemben mindenütt természetes várakozás az, hogy előkészüljenek az egyháznak, apáik szent örökségének átvételére. Dicséretére legyen mondva fiainknak és leányainknak: ők készülődnek is erre. Hiszen amikor C. E. Társaságokba, Ifjúsági Körökbe, Énekkarokba tömörülnek, amikor a Vasárnapi Iskolákban tanulnak vagy tanitanak, minden munkálkodásuk nem egyéb, mint Istennek és embernek egyaránt tetsző előkészület. Emellett azonban szükség van arra is, hogy már most rendes tagjai legyenek az egyháznak, amit pedig régebben nem igen szoktak megtenni. Újabban azonban már gyakran találkozunk ezzel a törekvéssel is. Legutóbb pl. Brownsvilleban, ahol az ifjúság kimondta, hogy mostantól kezdve rendes, egyéni tagjai lesznek az egyháznak s tagsági dijaikat a boritékrendszer alapján fogják fizetni. Valószínűleg egyedül álló intézkedésük az, hogy a borítékokat saját maguk kezelik s csak havonként adják be a főpénztárba a begyült dijakat. Ezen az utón még erőteljesebben gyakorolják magukat nemcsak az adakozásban, hanem annak kezelésében is s mint ilyent, példájukat ajánljuk a többi egyházak ifjúságának figyelmébe is., C. E. Topic for January 29. WHAT GOOD IS OUR CHURCH DOING? Lesson: Matt. 5: L3—16. The prescribed mission of the church is to be the salt of the earth and the light of the world. Its-' chief end is to give flavor and zest to life and to guide the weary, worn and wayward children of God homeward. For centuries the church has been doing just this. It has bravely weathered the stormis of opposition, the blasts of ridicule and the cold indifference of the world. Countries have changed, peoples have perished, governments were overthrown, but the church has remained, yea, it has thrived amidst the ruin and wrack. Yet it has never risen above the personal piety and righteousness of its individual members. Today, however, we must only concentrate upon the good our church is doing, or not doing. We ought to examine with fair and unbiased scrutiny what our own church is doing to fulfill its earthly mission. Is it the flavorgiving salt of our community and the leading light in our neighborhood? Is it espousing right and decency and fighting uncompromisingly sin in all its manifestations? Is our church a transforming, leavening force in our midst? If, after a thorough and honest investigation, we find that our church is not doing all or any of these things, we must be very careful in placing the blame, and just in our censure. The fault, mind you, is not the church’s, but ours, the members of the church. The guilt and responsibility rest wholly upon our shoulders, because we have failed individually to bear our share, to carry our load. • FRANK NAGY. ÁRVAHÁZI VASÁRNAPOK. Az árvaatya február 5-én reggel a fairport harbori, március 5-én pedig a clevelandi első egyházban tart árvaházi vasárnapot. Ez utóbbi helyen az egyház uj termében az árvaházi növendékek egy csoportja műsoros programmot mutat be. Nagy Ferenc
