Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-28 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN JANUÁR 29-ÉN? Tudjátok, hogy Isten az ő parancsolataiban azt kívánja az emberektől, hogy a szombatnak napját szenteljék meg. A zsidók régen és még ma is, a szombatot ünnepelték meg. Mi keresztyének a vasárnapot ünnepeljük, pedig Isten parancsolata nekünk is szól. De ne felejtsétek el, hogy Jézus Vasárnap ment be Jeruzsálembe, ahol meghalt érettünk, Vasárnap támadt fel, Vasárnap töltötte ki Isten az Ö Szent Lelkét az apostolokra és Vasárnap alapította meg a Szent Lélek Isten az első keresztyén egyházat. Ezért ünnepeljük mi a vasárnapot és nem a szombatot. Isten előtt nem az fontos, hogy a szombatot, vagy a vasárnapot ünnepeljük, hanem az hogy hogyan ünnepeljük meg. Hogyan hát? Úgy, hogy vasárnap semmi munkát nem végzünk, ami nem szükséges és amit el lehetne végezni hétköznap is. Jézus is cselekedett olyat az ünnepen (szombaton) ami szükséges volt. Olvasd el, mit csinált Jézus és az ő tanítványai szombatnapon? (Márk ev. 2:23-28.) A harmadik fejezetben az 1-6 versekben egy betegről van szó, akit Jézus meggyógyított az ünnepen. Ki volt az a beteg? Szüleid megtartják-é a vasárnapot? Hány üzlet van nyitva a te városodban vasárnap? A gyárak bezárnak-é vasárnap? A vasárnap arra való, hogy azon a lelkünket foglalkoztassuk. Elmegyünk templomba, vasárnapi iskolába, ha már nagyobbak vagyunk és van valamilyen összejövetel az egyháznál, elmegyünk oda. Meglátogatjuk a legjobb barátainkat, elvisszük sétálni kis testvérünket, olvasunk a bibliából, vagy más vallásos könyvből, énekelünk odahaza néhány éneket, közben játszunk szép játékokat. A mi református egyházaink nagyot vétkeznek Isten ellen a vasárnapi tánc- mulatságokkal és egyéb zajos mulatságokkal. Ti gyerekek engedelmeskedjetek jobban 'az Istennek, ha felnőttük. Aranyige: A szombat lön (was made) az emberért és nem az ember a szombatért. Annak okáért az Embernek Fia a szombatnak is ura. (Márk ev., 2 r., 27 és 28 v.) A HIRES. A negyedik osztály arról volt híres, hogy minden diákja rosszul tanult. A tanárok mindent elkövettek, hogy a gyerekeket szorgalomra bírják, de hiába. A gyerekek nem tanultak. Kormos tanár űr végül elhatározta egy napon, hogy utána jár, mivel töltik diákjai délután az időt? Egy délután óvatosan utána ment az egyik gyereknek. Csodálkozással látta, hogy az egész osztály ott sürög-forog egy kis tisztáson az erdőben. A tanár ur egy fa mögött meghúzódva figyelt. A gyerekek érdekes játékba merültek el. Leültek egymásmellé a fűbe, zsebükből könyveket szedtek elő és egyik gyerek kiállva a többi elé magyarázni kezdett. Kormos tanár ur figyelt. A gyerek értelmesen magyarázta a leckét kis kollégáinak. Azután felelés következett. Minden gyerek nagyszerűen felelt. A tanár ur nem értette, hogy miért tagadták le a gyerekek az iskolában azt, hogy tanultak. Elhatározták, hogy kivallatják a gyerekeket. Ezért egyik délután négy fiút rendelt maga elé az igazgató ur és azzal fenyegette meg a négy fiút, hogy az egész osztályt kicsapja az iskolából, ha nem mondják el, miért tanultak az erdőben és miért nem akartak ‘felelni a tanár urnák. Hosszú hallgatás után előállott Kővér Pista és a következőket mondotta: Az elmúlt évben tizenkét fiúval jártunk többen az osztályban, mint ez idén. Mind a tizenkét gyerek árva volt és az árvaházban laktak. Ebben az évben aztán nem Íratták be őket az iskolába, hanem mesterséget kellett tanulniok, pedig mind a tizenketten nagyon szerettek volna tovább tanulni. Megtudta ezt a dolgot az osztály és elhatároztuk, hogy kimegyünk minden délután az erdőbe, ahová a tizenkét gyerek is kijöhetett és ott mindig megtanítottuk őket arra, amit az iskolában tanultak. Ezért jártunk mindennap, az erdőbe. Ez nagyon szép mondta az igazgató ur, de miért nem akartatok rendesen felelni amikor délelőtt a tanár ur kérdezett benneteket. Mert tizenkét árva pajtásunk sem felelhetett soha, hát mi sem feleltünk és mert azt akartuk, hogy a vizsgán tizenkét barátunk is megjelenjen és akkor velük- együtt azzal lepjük meg a tanár urakat, hogy mindanniyan kitünően felelünk. Az igazgató ur megdicsérte őket és hamarosan elintézte, hogy a tizenkét árva újra járhasson az iskolába. Év végén az egész osztály kitünően vizsgázott és a negyedik osztály büszkesége lett az egész iskolának. REJTVÉNYEK. A megfejtést a következő csütörtökig erre a címre kell beküldeni: Rév. Béla Csontos, 3036 Globe Ave., Lorain, Ohio. A megfejtők között sorsot huzunk s a nyertes egy szép jutalomkönyvben részesül. 47. SZÁMÚ FELADAT. Miről szól a 23-ik zsoltár? (Nézd meg a bibliában, ha ez nem volna (lenni kell minden református családnál!) akkor az énekeskönyvben.) Csontos Béla
