Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-28 / 4. szám
Amerikai magyar reformátusok lapja 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Zsolt. 46:2. ELŐIMA. Elismerjük, Atyánk, hogy te vagy a mi Istenünk és te a te Szent Lelked által itt munkálkodsz bennünk csöndesen és szakadatlanul, hogy annak idején gyümölcsöt teremjünk: némelyikünk százannyit, mások hatvanannyit és ha többet nem, legalább harmincannyit. Ámen! TANÍTÁS. A természet csöndje mutatja meg igazán Istennek hatalmát. “Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Isten nem a viharban, nem a földrengésben s nem a tűzvészben mutatkozik igazán, hanem a természet titokzatos és méltóságos csendjében. Évekkel ezelőtt, mikor a Niagara vizesést először láttam, tavasz volt. Ott álltam a kanadai oldalón, gondolataimban elmerülve, egy gyümölcsös kertben, mely telve volt virágzó almafákkal. Eszembe jutott, hogy valamikor olvastam egy könyvből, hogy a földből a gyökereken és sely- teken keresztül több nedv felszivárog a fákba huszonnégy óra alatt, mint amennyi viz leomlik a Nigarán egy esztendő alatt. Nem kutattam azután, hogy igaz-e ez az állitás, vagy sem? de bizonyára igaz. És ha ez igy van, csudálatosabb ez még a Niagara vízesésnél is. Pedig azt mondják, hogy ez a világ legnagyobb természeti csudája. Gondoljatok csak a természetnek arra az észrevehetetlen és láthatatlan erejére, mely a föld vonzó erejével ellentétben képes felemelni minden huszonnégy órában háromszáz hatvanöt Niagara vizesést, mint növénynedvet s ugyanakkor átváltoztatja ezt sejtekké, rügyekké, bimbókká, virágokká, lombokká és gyümölcsökké! Valóban ki- beszélhetetlen és megmagyarázhatatlan az a csuda, melyet Isten az őkegyeimében épp úgy, mint a természetben véghez visz. Most már Istennek megvannak a maga Niagarái a történelemben. A lezajlott véres világháború egyik példa erre. Megvannak a maga morajló áradatjai: népek és nemzetek korszakot alkotó újra ébredései. Csudák ezek mind. A csudák csudája azonban még sem ezekben nyilvánul, hanem a Szent Léleknek csöndes és szakadatlan munkálkodásában, mely millió és millió ember- lé'lekbe szívja fel Isten földjéből az örök életnek vizét és átformálja azt jellemsejtekké, krisztusi rügyekbe fakasztja, a szeretet bimbójába pattantja, a megszentelődés virágjába nyitja és hoz gyümölcsöt Isten dicsőségére némely százannyit, némely pedig hatvanannyit. Isten “igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” Isten nem oltotta ki a tüzes kemencében a három jeles férfiú körül csapkodó lángokat, hanem csak sértő erejét semmisítette meg. Nem ölte meg az oroszlánokat, de Dánielt megmentette tőlük. Szóval Isten nem tartja távol minden esetben az embertől a nyomorúságot, hanem megsegíti nyomorúságaiban. Pál háromszor könyör- gött, hogy távozzék el tőle a nyomorúság, a “tövis a testben”, amint ő nevezte. Isten mindannyiszor azt felelte: “Elég neked az én kegyelmem.” “Jobb neked, Pál — úgymond — ha nyomorúságban élsz és én adok néked kegyelmet annak hordozására, mintha megszüntetném azt és nem volna szükséged az én kegyelmemre.” Egyik amerikai lelkész ismerősömnek két jó barátja van. Valamikor mindkettő züllött korhely volt, de idejében megtért. Az egyik azt a kijelentést tette, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor megtért, a szeszes ital után való vágyát teljesen elveszítette és egészen bátran dolgozhatott italmérési üzletben annélkül, hogy az ivásra többé a legcsekélyebb hajlandóságot is érezte volna. A másik viszont azt mondotta, hogy megtérése óta egyetlen nap sem múlt el annélkül, hogy a leg- kinzóbb vágyat ne érezte volna arra nézve, hogy régi szokásához híven leigya magát, de Isten kegyelmével mindig legyőzte a kisértést. Az az ember, aki az ital után való vágyát teljesen elveszítette, gyakran mondogatta, hogy barátjával szemben Isten sokkal hízelgőbb volt, mert meghagyta néki a szeszes ital után való vágyat és adott néki kegyelmet, hogy győzzön a felett, mig ő véle szemben nem élt ilyen bizalommal, mert tudta, hogy még naplemente előtt leitta volna magát. Látjátok, Isten különböző eszközökkel segiti gyermekeit diadalra. Egyik esetben a kiisértést megszünteti, másik esetben meghagyja, de ad kegyelmet, hogy győzzön fölötte. Mindkét esetben biztos a diadal arra nézve, aki az Ur Jézus által keres Istenben oltalmat és erősséget. Igen, mert ő “Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” Nincs oly. sötét éjszaka, melyen keresztül ne vezetne bennünket fogván kezeinket édes atyai gondoskodással. Keressük hát mi csak a menedéket Istenben és akkor ne féljünk még a mai nyomorúságos időkben sem! Ámen! UTÓIMA. Gondviselő édes Atyánk! Hálát adunk néked a Szent Lélek titokzatos erejéért. Esdve kérünk, ne vond meg tőlünk ezután sem lelkednek erejét s kegyelmeddel halmozz el bennünket életünknek minden idejében. Ámen!
