Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-22 / 29. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ni----------if= ' "ir===ir=innr=ii-------ir=----------------n—BIB I 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 0 ni——i—=ii------ir=innr=nm----n . ----------mF===in BESZÉLŐ SZÁMOK. Sokszor a szavak nem fedik a teljes valóságot, mert mikor a legjobban hangzók, legmegnyerőb- bek: akkor is lehet valami más a hátuk megett. A számok azonban nagyon ridegek, nem sokat himeznek-hámoznak, jobbra-balra nem csavarhatok s mindig csak azt jelentik, amiért leírták őket. A legőszintébb beszéd: a számok beszéde. Egy kimutatás fekszik előttünk. Közegyházunknak, a Reformed Church bel- és külmisszioi bizottságának jelentése arról, hogy a közegyház 58 egyházmegyéjének az elmúlt félévben mennyit kellett volna s a valóságban mennyit fordított a bel- misszioi munkára, vagyis a kisebb egyházak segi- tésére, és a külmisszioi munkára, vagyis az Evangéliumnak a pogányok közötti terjesztésére. Ebben az 58 egyházmegyében benne van a mi négy egyházmegyénk is, akiknek természetszerűen szintén ki kell vennünk részünket ebből a munkából. Nemcsak azért, mert a Reformed Church - nek mi is tagjai vagyunk, tehát ez a munka a mi munkánk is, — nemcsak azért, mert annak hasznát mi sokkal jobban élvezzük, mint bárki más: hanem mindenekfelett azért, mert mi is Krisztuséinak valljuk magunkat; és ha ez a szó nem csak üres frázis ajkainkon: akkor nekünk is érez- nünk kell a testvér-segítés szent kötelességét és azt, hogy a Krisztus parancsa nekünk is szól: élményén, tegyetek tanítványokká minden népeket... Hogyan teljesítjük ezt a kötelességet? Közegyházunk erre a két missziói munkára, körülbelül egyenlő arányban, költségvetés szerint kerek számban 700,000 dollárt fordít. Ebből mi reánk, a mi négy egyházmegyénkre, összesen 66 gyülekezetre mintegy 5000 egyháztaggal, jóval kisebb arányt számítva, mint amennyit a többiek fizetnek s ugyancsak kerekszámban beszélve, mintegy 10,000 dollár, fejenként és évenkét KÉT DOLLÁR esik. Ennek az összegnek fele, tehát 5000 dollár megy a kisebb egyházak segítésére, másik fele pedig hittéritésre. Vezetőink jól tudják, hogy a mi népünk sokkal szegényebb, mint a többiek. Nem is kérnek tőlünk annyit, mint a többiektől. Ugyanakkor, amikor a mi egyházainkat évente átlag 50,000 dollárral segítik és ilyen összegben teszik azt már több, mint jo esztendeje: csak arra kérnek bennünket, hogy annak legalább egy tizedrészével járuljunk hozzá mi is! Csak erre kérnek minket! És mit teszünk mi? Négy egyházmegyénk az elmúlt félévben befizetett belmisszióra $257.99 centet, külmisszióra 35, azaz harmincöt dollárt. Nem kell-é pirulnunk önmagunk előtt, amikor ezekre a számokra tekintünk! ? Hol van a mi magyar református öntudatunk, amely nem szavakban, hanem cselekedetben nyilvánul meg? Hol van a mi felelősségünk azzal a közegyházzal és annak munkájával szemben, amely a mienk s amelynek mi is tagjai vagyunk? Hol van a mi önérzetünk, amely nem csak nyerni akar, hanem adni is tud? Hol van a mi hitünk, amely nem csak önmagára, hanem testvéreire is gondol? Szegények vagyunk, igaz. De azt az “eredményt”, amit közegyházi szolgálatunkban az elmúlt félévben mutattunk, nem lehet a szegénységgel igazolni. Ennek az oka nem a szegénység, hanem a közönyösség. Nem lehet egy szavunk, nem lehet egy betűnk, amivel mentegetni tudnánk magunkat Isten s ember előtt. Még önmagunk előtt sem. Szedjük össze hát egy kissé magunkat! Adjuk meg legalább a felét annak a csekélységnek, amit tőlünk várnak! Adja meg minden testvérünk s adja meg most, egy-két hét, egy-két hónap alatt, hogy a következő negyedévi kimutatásban ne kelljen ily szégyenkezve állnunk angol nyelvit testvéreink között! Adják meg, nem azért, mert nekünk is adnak, hanem azért, mert ez keresztyéni és egyháztagsági kötelességünk! A Központi Magyar Ref. Egyházmegye Sáfársági Bizottságának megbízásából: BALOGH E. ISTVÁN. A MAGYAROK ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI REFORMÁTUS EGYHÁZ. (Folytatás a 4. oldalról.) lancasteri nevelő intézeteken át diákjainkért tett; különösen pedig a lancasteri munkáért, ahol az utolsó 11 éven át 132 magyar diák végezte tanulmányait és igen sok köztük kitüntetéssel. Ezek közül a tanulók közül jó néhány azóta már vezető állásban van, mint lelkész, orvos, tanító, újságíró, üzletember stb. Ennek a munkának a céljaira igen nagy összegű anyagi segítséget nyújtott a Reformed Church, habár a magyar tanár 15 ezer dollárt gyűjtött össze magyar gyülekezeteinktől az ő 300 ezer mértföldet kitevő látogató utjain, bejárva minden helyet, ahol csak amerikai magyar református gyülekezet volt. Sok köszönet illeti a Woman’s Missionary Societyt a diakonisszáinkért kifejtett munkáiért, akik számos gyülekezetünk kebelében igen értékes munkát folytatnak az által is, hogy gyermekeinket tanítják a mindennapos nyári iskolákban, amely munka — történetesen — a magyarok kezdeményezése ebben az országban.
