Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-08 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 criticisms, youth must draw upon more than human strength, — he must find the Watchfulness that never sleeps, that looks down with compassionate Eyes from above the silent stars, and keeps vigil day and night — he must find the Eyes of God upon him. Human trusting eyes will very often change when the time of sore testing, and sharp trials come. God’s Eyes remain trusting and faithful to the very end. Young People of the C. E., feel God’s Eyes upon you saying, “Lo, I am with you alway.” God never fails anyone who is willing to look deeply into His Eyes and be bound by a true religion to Plis Soul. Being bound to Him, one feels that life’s great problems can only be solved by Him. And, so it is with the many problems, that come as temptations into our lives, and with our work with Christian Endeavor, — we must take them to God. In our last weeks article we found the Magyar C E. of Hungary criticizing us for our views on the “Dance Question.” My conscience may tell me that it is perfectly all right to dance, and for C. E. Societies to hold dances, but my conscience is not the test. My friends may tell me the same thing my conscience does, but how often I have lost my way for this very reason. There is only one test — the problem must be taken to God! The Scriptures must be searched, and read, not with our interpretation, but with God’s interpretation. We must pray. Talking it over with God, we will see it all thru God’s Eyes. God’s Eyes upon us! We praise Him for those Eyes and with an unknown author say “Because of Thy firm faith I kept the track Whose sharp set stones my strength had almost spent — I could not meet Thine eyes, if I turned back, So on I went. Because of Thy strong love, I held my path When battered, worn and bleeding in the fight — How could I meet Thy true eyes, blazing wrath ? So 1 kept right. Elizabeth Komáromy. — Csak egy levelezőlapot kérünk hetenként a lelkészektől, vagy lapunk képviselőitől. Csak egy levelezőlapot, amelyen megírják az egyház életében előforduló eseményeket és a következő hét, vagy hetek terveit. Oly kicsiny dolog egy levelezőlapot megirni s' oly sokat, mindent meg lehet írni egy levelezőlapon, ami lényeges, ami igazán értékes. Hiába kérjük-e ? Hisszük, hogy nem hiába. Még azoktól sem, akik eddigelé kevés gondot fordítottak egyházi híreik beküldésére. Az egyházi híreknek kedden délig be kell érkezniök, hogy azonnal közölhessük azokat. ni------II— ir=ir=innr=ii------in .._=JI-------!□ 0 0 0 REFORMÁTUS EGYESÜLET. 0 0 0 ni-=Mi== ------ir==ir=innr=u-------ir~r "•—][==]□ MÉLTATLAN FEGYVER. Sajnos, nem szokatlan dolog az, 'hogy amikor valaki egy alig Védhető ügyet védelmez, jobb eszközök hiányában gondolat-csavarintásokat, eszme-csúsztatásokat, magyarán: ferdítéseket enged meg magának. Teljesen szokatlan, sőt egyenesen megdöbbentő azonban, amikor az ilyen méltatlan fegyvert egy egyébként minden tiszteletre méltó, közbe- csülésnek örvendő, felelős állásban levő ember veszi a kezébe, mint ahogy tette most Egyesületünk elnöke a hivatalos lap júniusi számában, “Az igazság érdekében” cim alatt megjelent hivatalos nyilatkozatában. Lapunk f. évi 24. számában azt irtuk, hogy a VeVértestület a hivatalos lap szerkesztésénél “minden jog, igazság s konvenció által lefektetett alapelvek félredobásával” mellőzte a Reformed lés Presbyterian csoportok képviselőit. Ezt irtuk, mert minden jog, igazság és konvenció által lefektetett alapelvek szerint, miután a harmadik csoport képviselőjének hivatali ideje lejárt: a másik két csoport valamelyik képviselőjének kellett volna következnie. Hiszen a konvenció egyenesen azért választott mindegyik csoportból egy-egy embert a hivatalos lap élére, hogy ott miindegyik csoport egyformán érvényesüljön, amint azt a Március 29-iki gyűlésen Molnár István titkár is elismerte s amint azt mindnyájan tudjuk. Nem akarta azt, hogy a hivatalos lapot egyik vagy másik csoport mintegy kisajátítsa magának. Ezt kellett tennie az egyenlő elbánás, a jog, az igazság, alapelvek s tegyük hozzá: az okosság értelmében is. És amikor nem igy cselekedett: vájjon nem jogosultan emeltünk-é panaszt a Vt. ellen? De igen! Annyira, hogy e nyilvánvaló igazság megsértését még csak védelmezni sem meri elnökünk. De mert valamit mégis kell mondani: azt cselekszi, hogy hozzá ugyancsak méltatlan módon elferdíti a mi panaszunkat. Bebizonyítja, hogy a Vt.-nek joga volt intézkedni, mert reá- bizták az intézkedés jogát. És amikor ezt beigazolta: hatalmas görögtüzet gyújt a Vt. tagjai részére, mint akik komolyan veszik hivatali esküjüket, nem engedik magúkat terrorizálni, haladnak a jog, a becsületesség utján, stb. stb. Hogyne! — hiszen a gondolat-csúsztatást úgysem veszi 'észre a tizedik ember sem! “Nem úgy, király! Az égre: nem!” — Mi nem
