Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-08 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni------II—=ir=innr=ir-^-=^ir= ■—ir=in CSENDES ÓRÁK. 1 □ 0 írja: Tóth Mihály lelkész. bi——ir= ■ ii-----iE=iaaL=ii-i-rT^ii 3i-----10 KULCS A KEZÜNKBEN. Máté 6:28. ÉLŐI MA. Gondviselő édes Atyánk! Látjuk, Hogy te még az ég madarait is eltartod és mi mégis aggodalmaskodunk. Pedig te sokkal inkább gondot viselsz reánk, gyermekeidre. Bocsásd meg bűneinket és vezess el a hit örök kútfejéhez, hogy ezután dicsérjük jóságodat és hirdessük dicsőségedet. Ámen ! TANÍTÁS. Az emberi életre nagy jelentőséggel bír minden, amire a Jézus mutatott rá. Az ő útmutatása mellett kimegyünk a virágos rétekre és itt kulcsot ad kezünkbe, melynek segítségével felnyitjuk a természet titokzatos ajtaját s találunk mögötte szent értelmet. A Jézus mindig igen érzékelhetően mutat rá oly aprólékos dolgokra, amelyeket sokszor figyelmen kívül hagyunk. Rámutat egy egyszerű tárgyra és mi látjuk ebben a mennyei Atyát. Mózes csak egyetlen légő csipkebokorban látta meg az Istent. Jézus felgyújtott számunkra minden bökrot. Dávid látta az Istent a holdban és a csillagokban. Jézus megmutatta a Fenségest az ég madaraiban, a sarjadó fűben, a rügyező fában s a mezők liliomában. Arra tanított, hogy hozzuk kapcsolatba Isten gondviselésével az apró dolgokat is. Mert Isten ezekben is megmutatja a maga nagyságát. “Vegyétek eszetekbe a mezők liliomait” és lássátok meg a mesterkélt mellett az eredetinek fennsőbbségét. Isten teremti az eredetit. Az ember alkotja a másolatot. Az Isten készíti a valóságot. Az ember pedig a látszólagost. A művészet nem egyéb, mint az ember küzdelme arra nézve, hogy megközelítse a természetet. Aki teremtő erejének alkotásaiban a természetet meg- fcözelitette, az nagy művész. Éppen igy vagyunk mi az erkölcsi világrendben az erénnyel. Isten a maga valóságában az eredeti, tiszta erény. És nekünk arra kell törekednünk, hogy erényeinkben hasonlatosak legyünk az Istenhez. Miként az igazi művész igyekszik alkotását a természethez szabni: nekünk is arra kell törekednünk, hogy jellemünk az eredeti, természetes jellemnek, a Krisztusnak legyen legigazibb másolata. Be kell látnunk, hogy a természet egy fennsé- ges műalkotás. Mutathatna ez tompa, kietlen, bizarr lés visszataszító képet is. A föld egyik másik részén igy is látjuk ezt. De ez csak azt bizonyítja, hogy az alkotás ereje a föld más részein domborult ki. Művész nélkül nincs műalkotás. Teremtő nélkül nincs teremtés. Az emberi művészet csak halavány utánzata az isteni művészetnek. Az emberi művészet csak látás: látja a fenséges müvet a természetben és nagy tökéletlenséggel utánozza azt. De a legcsudálatosabb mégis az, hogy ott is, ahol az ember belekontár- kodik a természetbe az által, hogy levágja a fát és feldolgozza, felszántja a földet és megműveli: még itt is Istennel együtt dolgozik. Mert bár előre nem számítva, teljesen öntudatlanul, de mégis alkot: hajót és házat épit, vet és arat és mindezt oly bámulatra méltó szorgalommal és ügyességgel cselekszi, hogy a felmutatott eredmény vetekedik a művészettel. Ebből azt látjuk, hogy Isten munkálkodik az emberben még akkor is, amikor a saját jólétéért és fenntartásáért fáradozik. Istennek müve miég az is, amit az ember alkot. De tovább menve, ne csak azokra nézzünk, amik felettünk vannak, hanem azokra is, amik alattunk állanak. Keresnünk kell Istent még a széltől felkavart porfelhőben is. Minden porszem bir az isteni életerő szikrájával. Isten nem egy beláthatatlan messzeségben levő Isten. Leikéből lehel életet reád éjjel csak éppen úgy, mint nappal. A magasságban tündöklő csillagok Istene ugyanaz, aki a földön, lábaid alatt reszkető virágok Istene. Lehet, hogy a világok a csillagok szétszóródott töredékei. Szedd össze ezeket a töredékeket, hogy semmi ne hiányozzék az egészből! “Vegyietek eszetekbe a mezők liliomait” és higyjetek az Atyában. Ha pedig a mezőnek füvét, mely ma van és holnap a kemencébe vettetik, igy ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitüek ?” Isten felruházza a mezők füvét és gyermekeiről megfeledkeznék? Lehetetlen. Szakítsd le azonban a liliomot gyökeréről és el kell pusztulnia. így van ez az emberrel is. Szakítsa el magát az Istentől és olyan lesz, mint az elhervadt liliomszál. Vigyázz tehát! El ne szákaszd magad Istentől, mert Isten azt mondja majd, hogy viselj magadra gondot ezután tenmagad, ha tudsz! A természet tanulmányozása tehát kell, hogy igaz és benső világosságra vezessen. És ez meg is lesz, ha az Ur Jézus Krisztus vezetése alatt lés az ő szellemében tanulmányozzuk a természetet. Ámen! UTÓIMA. Édes Atyánk! Láttuk a te végtelen nagyságodat a mezó'k liliomaiban, a füvekben és a nyíló virágokban. Láttuk az ember alkotása mellett a te kezeid munkájának utolérhetetlen fennsőbbségét. Láttunk téged még a silány porszemben is. Óh tarts meg minket ebben az ismeretben, hogy soha a te gondviselő szeretete- det szem elől ne tévesszük! Ámen!
