Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-08 / 27. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYAROK ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI REFORMÁTUS EGYHÁZ. (Nt. Takaró Géza new yorki lelkész előadása az Egyesült Államokbeli Református Egyház Pittsburgh! Egyházkerületének évi közgyűlésén, Homestead, Pa., 1933 május 16-án.) Az amerikai magyarság történetének emlékezetre méltó évfordulója ez év tavasza. Pontosan 350 évvel ezelőtt az 1583-ik év május havában London lakosságának nagy, kiváncsi tömege napról-napra figyelt a Themze partján három tengerjáró hajót. Junius első napjaiban munkások cipelték és rakták a fedélzetekre az élelmiszert, vizet és más fontos kellékeit egy hosszú utazásnak. Sir Humphrey Gilbertnek, — Erzsébet királynő bizalmasának —, a parancsnoksága és vezetése alatt készültek együtt egy hosszú és kockázatos útra az Uj Világ felé. Egy jegyző diák is volt köztük azzal a céllal, hogy minden érdekes felfedezést, vagy újdonságot megörökítsen. Budai P. János volt ez a diák, egy Oxford- ban tanuló magyar ifjú. ő volt az első bevándorló Magyarországból Amerikába. Junius 11. után, amikor a hajók elhagyták Angliát, két hónapra New Foundland partjaira kitűzték Brittania színeit. Egy vihar azonban két hajót elsodort, árbocait összetörve, vitorláit szétszaggatva végül is a tengerbe sülyesztette mind a kettőt. Száz más utitársával együtt a magyar diák is a vízbe halt és róla állapítja meg Évkönyveinek a megjegyzéseiben a Massachusettsi Történelmi Társaság, hogy a hajó kapitánya a következőt jegyezte fel naplójában: “Kiváló tehetségű költő volt, aki a legérdekesebb felfedezéseket és tapasztalatokat óhajtotta megmenteni az utókor számára s azokat Latinul akarta megírni.” Háromszázötven esztendővel előzte meg tehát ez a magyar diák azokat, a lancasteri magyar tanulókat, akik ez évben vettek részt az évzáró ünnepélyen. A közbeeső évszázadokban minden rendű magyar vette útját ez ország partjai felé négy különféle időszakban. Kalandvágy szülte az első időszakot. Egyik magyar a másik után érkezett ide ezek közül, mint valami vándor madár. Egyik különösebb volt, mint a másik s mind beillett egy-egy regény hősének. Közülök egyről, a legendás gróf Benyovszkyról, Jókay, a legnagyobb magyar regényíró, valóban irt is egy igen érdekes regényt. Folytonosan jöttek ezek az utazók, telve a feltalálók vágyaival és a kutatók kalandos tapasztalataival. A sors katonáiként jöttek és Washington (Folytatása a 9-ik oldalon.) □1------11= , ir=ir=innr=ii——-n=---~— -=ir=in § XJOQY LÁTJUK MI? ■ ■ ■ 1 írja: Balogh E. István. ni-------11— —ir=ir=inrn=n--------ir= u-------in A Z ISTEN TAGADÓK Amerikai Szövetsége nem régiben adta közre hetedik évi reportját az ,1932— 33-ik folyó évről. A jelentésben a “depression”-t okolják azért, hogy a Társaság jövedelme 50%-kai csökkent az elmúlt évben. Egyben azt is kijelentik, hogy ha a bevétel továbbra is ilyen kevés marad, akkor “a megszűnés veszélye fenyegeti az amerikai Szövetséget.” Ugyanez a report részletesen számol be arról, hogy az 1932-ik évben az egyházak taglétszáma teljes egymillióval növekedett Amerikában s igy az elmúlt, anyagilag legnehezebb évben haladta felül legelőször az egyháztagok létszáma az 50 milliót ebben az országban. íme a sokat kárhoztatott depressziónak egyik áldott eredménye! — Ahhoz, hogy valóban meglássuk Krisztus hóditó hatalmát s a saját hitünk erejét, jó néha megtudni, hogy ellenségeink mit Írnak, vagy beszélnek rólunk. * * * T AVALY OKTÓBERBEN jelent meg G. F. Milton pályadijat nyert cikke, amelyben azt fejtegeti, hogy a Béke Liga miért nem tud világbékét teremteni s többek közt igy szól: “Sokszor igen könnyen észre vehető, hogy a haszon az igazi indító ok, amely erőszakkal küzd a világ-békére való törekvés ellen. Példának okáért azok között, akik jelen voltak a márciusi Leszerelési Konferencián, ott voltak az Egyesült Államok, Anglia, Németország és Franciaország fegyver-gyárosainak a képviselői is. Miért ? A válasz igen egyszerű . . .” Ami a Liga tehetetlenésgét magyarázza, ugyanaz nagyszerűen igazolja a Londoni Világ-gazdasági konferencia eredménytelenségét. Sok tervvel, de valójában két céllal jött ösz- sze. Az első napokat a háborús adósságok eltörlése foglalta le. Ekkor Amerika úgy érezte, hogy közönséges csapdába került s mereven elzárkózott minden ottani tárgyalás elől. Saját kárán nem hozhatott billiós hasznot egy ország busz, vagy több másnak! — A konferencia második részét a pénz, a világ arany valutájának a stabilizálása töltötte ki. Amerika azonban első lépésnek a világ-piac árainak a színvonalon tartását követeli s ekkor az európai országok hördültek fel, hogy Amerika az egész konferenciából “báb-szinházat” csinál, tüzet gyújt, de “ő csak messziről nézi az égést” stb. Hát lehet-e világbékét, gazdasági egyetértést, együtt munkálkodást teremteni ott, ahol mindenki a másikra gyanakszik, mindegyik a maga koncát félti ? Saját, kicsi körünkben látjuk legelőször is ennek a lelkületnek a csődjét. * * * T izennégy hét összesen, amit a Roosevelt-Con- gress munkálkodott az elmúlt 73-ik ‘special’ ülésszakban. A Literary Digest c. folyóirat táblázatban foglalja össze azt az amerikai s talán a világtörténelemben eddig páratlan, rekord-törő eredményt, amit a Roosevelt- kormány e rövid idő alatt elért. Átlag minden három napban egy uj “bilit”, törvényt alkotott, amelyeknek jó eredményeit ma már senki nincs, aki ne érezné. Márc. 9-től junius 16-ig eltelt tizennégy hét örökre történelmi idő lesz nemcsak Amerika életében, hanem az egész világ életében is. Mert Rooseveltnek munkássága kiterjed a világ egyetemes problémáira is s e néhány hét jótékony hatását bizonyára meg fogja érezni az egész emberiség. Hisszük, hogy mindnyájunknak javára.
