Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-06-17 / 24. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA □ E □ □ 300[=]E GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. 30 0 0 0CE 3BB0BE □0 MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN JUNIUS 18-ÁN ? Harmadnapra Jézus halála után, vasárnap kora reggel három nő, Mária Magdaléna, Mária a Jakab anyja és Salome ,a! sirhoz mentek, hogy Jézus testét bebalzsamozzák. Útközben tanakodtak, hogy ki veszi el a követ a sírról. Midőn odaértek, látták, hogy a kö nincs ott. Még jobban megijedtek, mikor a sirba 'néztek és látták, hogy a koporsó üres. A koporsó mellett egy angyal állt, aki az asszonyokhoz igy szólt: “Ne féljetek, tudom, hogy a názáreti Jézust keresitek: nincsen itt, mert feltámadott!” Az asszonyok a tanítványokhoz szaladtak és elmondták amit láttak és hallottak. A tanítványok közül Péter és Csontos Béla János a sirhoz futottak és ők is üresen találták a koporsót. Még aznap este megjelent Jézus a tanítványai között, megmutatta nekik az ő kezeit és oldalát. A tanítványok nagyon örültek, mert látták, hogy Jézus csakugyan feltámadott. Olvasd el Márk 16:1-16, Mát. 28:1-20, Ján. 20:1-25. Aranyige: “Feltámadott.” Márk 16:6. «SIQOBBBEO A FARKAS ÉS A BÁRÁNY. Szomjtól gyötört farkas s bárány Egy patakcsához mentek; Fent a farkas állt, a bárány Néhány lépéssel lentebb. Bárányhusra éhes torka A farkast felizgatja; Dörgő hangon nagyot kiált A szelíd kis gyapjasra. “Mért zavartad fel a vizet? Én is iszom, nem látod? Azt hiszed, hogy játszótársad Vagyok, avagy barátod?” “Ugyan kérlek, — szól a bárány, — Én azt mikép tehetném? Hiszen nézd meg, te felőled Foly le a viz én felém!” Elszégyenli egy kicsikét Magát a cudar féreg. De újra szól: “No én nyelvet Veled ugyan nem mérek. Hat hónappal ezelőtt is Szidtál, ahogy szád bírta; Azt hiszed, hogy a rovásra Ez talán nincs felirva?” “Akkor én még nem is éltem”, — Szól a bárány szepegve. “Akkor apád, vagy anyádnak Támadt hát erre kedve!” “Ők szegények rég meghaltak S jámbor életet éltek”. “Jár még a szád?” — Megragadta. “Te lak ölj meg hát értek!” * * * Kire már a gonoszságnak Ki van vetve hálója, Azt a bajtól, végveszélytől Csak az égi kegy óvja. Mert a gazság arra okot Mindig talál és keres, Hogy céljának elértéhez Legyen lépte sikeres. A szívtelen erőszaktól Sok ártatlannak vére Kiáltott már bosszúért fel E földről a nagy égre. □l------ip=~- ir=^==n—innr=u-----ír—■ ir=in Ül 0 AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. 0 0 ni-—ir= 1 ír——n—innr=ir=^-ir— ir=in C. E. Topic for June 18. HOW CAN WE IMPROVE OUR TIME? Lesson: Eph. 5:15, 16. There isn’t anything within our reach, especially nowadays, of which we have so much as — time. Many useful and promising hours just rust in our hands. Very often we do not know what to do with time, because we haven’t learned to use it beneficially. For the sake of convenience and brevity we shall discuss only one phase of time — leisure. I strongly believe that it is this portion of our daily routine which is the most important as far as our growing or shrinking, expanding or contracting is concerned. What we do in our spare, free otherwise unoccupied time determines what we shall be. Now there are about three ways in which we can make use of our time. Firstly, we can kill it. This hard and dreary job is the commonest form of prodigality. Secondly, we can take our time supinely, negligently, that is, do nothing with it, except take what it gives, enjoy what it offers. Thirdly, we can improve, intensify our time, and it is on this point that I want to focus your attention. The great art of life is to improve the golden moment of opportunity and catch the good within our reach. But how is this possible, you may ask? I would answer by doing the following: Meditate. Uncover the untapped possibilities, the slumbering energies within you. Read books, preferrably biographies. Thus you will discover how others surmounted the barriers, conquered enemeis. Get in contact with, study and emulate people who are just a little better than yourself. In doing these you will not only improve your time, but your time will improve you. Frank Nagy. Nagy Ferenc
