Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-06-17 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

7

BIZALMAT KÉRÜNK!

Nem tudjuk, hogy a felnőttek közül, értve lelkészeket és egyháztagokat egyaránt, hányán olvasták el figyelmesen lapunk múlt heti számából Komáromy Erzsiké nagyszerű cikkét: “The trusting eyes of our fathers.” Ha valakinek elkerülte a figyelmét: szeretettel kérjük, vegye elő azt a múlt heti számot és olvassa el igen-igen nagy figyelemmel.

Ez a cikk gyönyörű felelet arra a sok kishitűségre, amellyel a felnőttek igen gyakran kisérik az ifjúság életét. Nemes válasz a felnőttek bizalmatlanságára és arra a nagyon gyakori közönyösségre, sőt egyenesen ellenséges magatartásra, amellyel az ifjúságnak küzdenie kell.

Ifjúságunk országos C. E. Egyesülete pl. körlevélben fordult a lelkészekhez. Azt kérte csupán, hogy saját gyülekezetükből írják meg csak egyetlen egy olyan jóindulatú, lelkes ifjúnak nevét és cimét, akivel az országos C. E. ügyében a levelezést fölvehetik. Körlevelükre három választ kaptak.

Egyházaink köréből lépten-nyomon érkeznek hozzánk olyan hírek, hogy az egyházi elöljárók úgy viselkednek az ifjúsággal szemben, mintha azok egyenesen ellenségek volnának. Ha együtt vannak a templom egyik vagy másik helyiségében, akkor csak a villanyt fogyasztják s ez a baj. Ha nincsenek ott, megint hangzik a vád: nem kell ezeknek semmi, csak a “good time!” Ha a rendelkezésükre bocsátott iskola- vagy gyüléste- remben kissé szabadabban mozognak, akkor: fel- forditják az egész templomot. Ha egyházi gyűlésen megszólalnak: öcsém, hátrább az agarakkal! Ha maguk intéznek valamit: bennünket már kutyába se vesznek, és igy tovább.

Pedig a mi ifjúságunk nem érdemli meg sem a közönyösséget, sem a lekicsinylést, sem a féltékenységet. Gondoljanak az öregek saját koruknak ifjúságára: volt-é az akkori ifjúság életében annyi komolyság, egyházias öntudat és célkitűzés, mint a mostaniéban? Volt-é az öregeknek Ifjúsági Egyletük, Műkedvelő Körük, C. E. Társaságuk? Voltak-é sport csapataik? Volt-é közöttük, aki oly tisztán látta volna lelki céljait, jelenét és jövőjét, mint amily tisztán tükröződik az vissza a Komáromy Erzsiké cikkéből s a többiekből is, amelyek az idők folyamán lapunk hasábjain megjelentek?

Ne legyünk bár közönyösek ifjúságunkkal szemben és ne sajnáljuk tőlük a villanyt, meg a gázt, — még azt sem, ha egy kissé talán hangosabbak, mint mi, idősebbek, vagyunk! Mennél több villanyt fogyasztanak: annál biztosabban épül a jövendő.

JAMBOREE BULLETIN.

A Budapest-Gödöllői Jamboree vezetősége időnként értesítést szokott kiadni az előkészületekről s azok előhaladásáról. A “Jamboree Bulletin” legutolsó számában olvassuk, hogy mily körültekintéssel, mily alapos munkával készítik elő ezt a világ-eseményt. Kétségtelen, hogy a világ minden tájékáról összegyülekező cserkészek mindent meg fognak találni, amire csak szükségük van. Ez pedig nem kicsiny munka, ha meggondoljuk, hogy pl. Francziaországból 2000- nél több, Lengyelországból 1500—2000 cserkészt jelentettek be. Ez a pár adat is mutatja ennek a Jamboreenak páratlanul nagy méreteit. Vájjon a mi fiaink közül hányán lesznek ott? . . . Újabb jelentkezéseket még mindig nem kaptunk.

OS1EI0E1OIH1&O

THOSE DOUBTING EYES!

A few weeks ago, visitors arrrived at the office of the Hungarian Reformed Federation of America. They were ministers, and thinking of the future of our Magyar institutions, the conversation naturally turned to youth. It was surprising to hear one of the ministers slander American Magyar Youth, saying that they could not the depended upon! And yet, this is what we read from many of the eyes that are focused upon us. Many of the people in our own churches are constantly saying that after they are gone, our churches and institutions may close their doors completely, for the generation following them is not, and never will be, interested in this wohlc.

These eyes even doubt youth’s capability to carry forward work they already have started. When letters have been sent out by the C. E. Union, ministers did’t even take the trouble of giving it to some young man or woman, who might want to work for the cause — they felt it was of no importance. When it came to answering it themselves, most of them thought it was much easier to drop the letter in the waste paper basket and forget all about it. What else can this show, but what even our leaders have very little, or no confidence in any work that we might want to do?

Daniel Poling, in one of his articles, discusses the question of Age and Youth, and says that youth is more sinned against than sinning. Dr. Poling goes on then, and says “Give youth your confidence. He will not betray you. Confidence begets confidence. He will begin to have confidence in himself. Stop slandering youth. Give him our comradeship, your understanding comradeship. Give him your confidence.” Those