Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-05-20 / 20. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM PITTSBURGH, PA., 1933 Május 20. No. 20. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA. Telephone: HAZEL 6191 “Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933.“ EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. : SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Building McKEESPORT, PA. ■■■ - . • .............= AZ ELÉGEDETLEN EMBER MESÉJE Volt egyszer egy egyház. Ennek az egyháznak volt egy tagja, aki azzal tűnt ki a többiek közül, hogy mindig elégedetlen volt. Ennek az embernek elégedetlensége akkor szűnt meg, amikor ő visszatért őseihez, a megboldogultak közé. Még élt ez az elégedetlen ember, amikor abban az egyházban, amelyiknek ő tagja volt, uj papot kellett választani. A régi pap, aki hosszú esztendőkön keresztül hűségesen szolgálta a gyülekezetét, elköltözött az élők sorából. Az egyház elöljárósága jól megfontoltan keresett egy megfelelő utódot, aki a gyülekezet tagjait ki fogja elégíteni. Nem volt ez könnyű feladat. A gyülekezet tagjai között sokféle emberek voltak. Élt még az az elégedetlen tag is, akiről fentebb szólottunk. Jöttek a jelöltek. Bemutatták magukat a pásztort választó gyülekezetnek. Az egyház elöljárósága azokat hívta, akikről a legjobbat hallotta. A gyülekezet részéről véleményt az elégedetlen ember mondott, őt kérdezték, mert tudták, hogy legnehezebb lesz őt kielégíteni. Az elégedetlen ember figyelemmel hallgatta az első jelölt prédikálását. Figyelemmel kisérte annak minden mozdulatát. Az istentisztelet után beszélgettek egymással a hívek. Megbírálták a vendéglelkészt. “Mit gondol felőle?” — kérdezték az egyiket. A kérdezett az elégedetlen ember volt. Ez hosszúra nyújtott arccal, fontoskodással felelt. “Nem lesz jó.” A mi korunkban fontos az, hogy a pap úgy tudjon prédikálni, mint tudott Pál apostol. Ez nem tud úgy prédikálni. Nem felel meg a követelményeknek. Keressünk másikat.” Az elöljáróság más jelöltet hivott meg. Egy olyant, akiről azt jelentették, hogy kitűnő egyházi szónok. Eljött a jelölt, prédikált. A prédi- kálásával mintha mindenki meg lett volna elégedve. Kérdezték az elégedetlen embert: Mit gondol efelől a jelölt felől? “Jól prédikál — felelte —, szeretem a prédikálását. De úgy hallottam, hogy ez a pap a prédikáláson kívül egyebet nem tesz. A híveket nem látogatja. Pedig a mi gyülekezetünknek olyan papra van szüksége, aki a híveket az otthonaikban is szolgálja, látogatásával buzdítja. Ez a pap nem alkalmas erre. Hívjanak másikat.” Az egyház elöljáróságba ismét össze ült. Tovább keresték a megfelelő papot. Végre egy olyanra találtak, aki prédikálni is jól tudott, meg a híveket is szerette látogatni. Meghívták ezt a papot, mutassa meg magát a gyülekezetnek, prédikáljon. Erre a papra is volt megjegyzése az elégedetlennek. —■ “Jól prédikál, látogatni is szeret. De túl sok időt tölt a látogatásával. Biztosan azért látogat olyan sokat, hogy ne kelljen otthon ennie. Meg akarja takarítani az étkezés költségeit. A füveknél táplálkozik. Nem jó. Hozzanak másikat.” A hosszú türelmü elöljárók már boszankodni kezdtek. Mindent elkövettek, hogy az elégedetlent kielégítsék, de sehogysem sikerült. “Mit tegyünk?” — kérdezte egyik a másikat. Végül az elöljárók közül az egyik, akit az Isten gazdagabban megajándékozott bölcseséggel, felállt, beszélni kezdett. — “Testvérek. Mi eddig téves utakon jártunk. Minket az Isten azzal bízott meg, hogy az ő házába olyan szolgát keressünk, aki az ő szolgája lesz, aki az ő kedvét fogja keresni, aki az ő igéjét fogja hirdetni. Mi eddig csak az elégedetlen kedvét akartuk keresni, az ő tetszését akartuk megnyerni. Nem sikerült. Itt az ideje, hogy az Isten kedvét keressük és olyan pásztort ajánljunk a gyülekezetnek, aki az Isten előtt kedves. Akik az Istent szeretik, meg lesznek elégedve azzal a pásztorral, aki az Istent szolgálja s annak kedvében akar járni.” Megértették a beszédet az elöljárók. Megértet
