Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-22 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ni—i— ír----------ir=nr=innr=ii^-=-iP= EIBB GYERMEK KERT. 1 □ Q Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. BlrHSrrJCZ: H==H=]E]EH=]1——11= , , 11^=1 □ MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN ÁPRILIS 23-ÁN ? Jézus tanítványai nem voltak tökéletes emberek. Egyszer arról vitatkoztak egymás között, hogy ki az első közülök. Biztosan ők is szelíd beszélgetéssel kezdték és csak azután lett belőle vitatkozás. Jézus észrevette ezt a vitatkozást, és meg is kérdezte őket, miről vitatkoztak? De a tanítványok szégyelték megmondani. Jézus azonban tudta, hogy miről szólt a vita, ezért egy beszédet intézett hozzájuk arról, hogy aki első akar lenni közöttük, az legyen mindeniknek szolgája. Példát is mutatott nekik. Egy kis gyermeket vett az ölébe és azt mondotta nekik, hogy nemcsak egymást, de még a kicsiny gyermekeket is szolgálni kell és nem szabad őket rossz magaviselettel, versengéssel és vitatkozással megbotránkoztatni. Jézus azonban nemcsak szóval, hanem egész életével és halálával is megmutatta, hogy ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon és adja oda az életét másokért. Olvasd el figyelmesen a Márk ev. 9 r. 33—42 verseit. Gondolkozzál rajta és felelj meg a következő kérdésekre : Szoktál-é vitatkozni a játszótársaiddal vagy testvéreiddel arról, hogy kié legyen játék közben a legjobb hely ? Ki legyen az első a sorban ? Ki üljön főbb helyen az asztalnál ? A vitatkozásból szokott származni a veszekedés. Mit gondolsz, a tanítványok veszekedtek? Ugye nem, csak vitatkoztak! Azért nem lett a vitatkozásból veszekedés, mert közöttük volt Jézus. Te abba hagyod-é a veszekedést, ha eszedbe jut, hogy keresztyén vagy? Szégyenled-é magadat, ha lefekvéskor megkérdezi az Ur tőled, mit csináltál egész nap ? Ezért kell kerülni a veszekedést, hogy ne kelljen szégyelni magunkat Isten előtt, amikor imádságban megállunk előtte. Aranyige: A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. OSI EIE15QE115=0 A HÁROM JÓBARÁT. Blöki és Jonny jóbarátok voltak. Jonny együtt nőtt fel a hűséges Blöki kutyával. Szerették egymást, együtt éltek, együtt sétálgattak. Úgy gondoskodtak egymásról, mint két hűséges testvér. Mind a ketten árvák voltak és szegények. Egyszer egy csöndes nyári napon Jonny a város végén levő kert egyik padján aludt. Egyszer csak úgy érezte, mintha álmában valaki simogatná és csókolgatná kezét és arcát. Felébredt és látta, hogy egy szép kis majom ül mellette a pádon és lopkodja a zsebéből a süteményét, amit estére tett félre magának és a Blöki kutyának. Annyira megsajnálta az éhes majmocskát, hogy neki adta a süteményét. Ettől az időtől kezdve Maki, a kis majom is velük együtt járt, vándorolt, velük együtt élt. A többi gyerekek nagyon szerették Jonnyt és a két négylábú pajtását, mert hárman olyan furcsa dolgokat tudtak csinálni, amilyeneket ők még életükben nem láttak. Jonnynak egy napon az a gondolata támadt, hogy cirkuszt nyit és belépődíjért mutogatni fogja Makit és Blökit. Nemsokára meg is csinálta a város végén. A többi gyerekek ilyet még sohasem láttak. Maki egy nagy ládán ült és pipázott. Mutatványai is igen ügyesek voltak. Blöki köteleken ugrott át, két lábon táncolt, meglovagoltatta Makit a hátán, két lábon sétált, szájában tartva egy üres can-t, és ebbe gyűjtötte a belépődíjat. Jonny ezen a pénzen aztán ennivalót vett mindnyájuk részére. Egészen jól ment minden egy darabig. Hanem egyszer a polgármester fia, a Tommy meglátogatta Jonnyt és azt mondta neki, hogy ő is beáll a társaságba. Elmondta, hogy tud kötélen járnj, tud énekelni, mint a madár, és úgy tudja a fogát vicsorítani, meg a szemét forgatni, mint egy vadember. Fel is vették Tommyt. És estére nagy előadást hirdettek. A városból minden gyerek ott volt. Látni akarták Tommyt, a vadembert. Jonny nagy kalapot tett a fejére és nagy, kacskaringós bajuszt rajzolt magának. Tommy meg felborzolta a haját, bemázolta az arcát, rongyos ruhába öltözött és egy nagy rézkarikát dugott az orrába. Aztán bebújt egy ketrecbe és ott ügy bömbölt, mint egy vadember. Az előadás végén, mikor a gyerekek már mind elmentek, nagy baj történt. Mikor Tommy kijött a ketrecéből, Maki nekiugrott Tommynak. A szegény kis majom annyira megijedt a csúnya kinézésű Tammy tói, hogy neki ugrott és pofozni kezdte. Tommy nem tudott magán segíteni. A végén is Blöki szabditotta meg Tommyt, mert Blöki a majomnak ugrott és elkergette onnan. Mikor a polgármester megtudta, mi történt, megparancsolta Tommynak, a fiának, hogy többet közéjük ne merjen menni. Jonnytól elvette a majmocskáját és egy ketrecbe záratta. Jonny és Blöki nagyon elkeseredtek emiatt. Tommy sem feledkezett meg róluk és egy este kiengedte a majmot a ketrecből és visszaadta Jonnynak. Másnap a polgármester hiába kereste a majmot, de gondolta, hogy a fia eresztette ki. Még aznap Jonny, Blöki és Maki mindhárman elmentek a polgármesterhez. Blöki és Maki két lábon álltak, amíg Jonny elmondta a kérését, hogy bocsásson meg nekik. A polgármesternek elszállt minden haragja és megengedte, hogy a három jóbarát tovább is együtt élhessen és mulattassák a város gyermekeit. Aznap délután rendeztek is egy olyan díszelőadást, hogy sok pénz gyűlt be. Annyi, hogy Makinak is, meg Blökinek is libacsont volt ebédre. Csontos Béla
