Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-22 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Hl--------ir=:-rv- • n-==it=innt=ir—-ie-----------------ír—~=in 1 CSENDES ÓRÁK. □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. □ 1------11= I[====1!^]E1B1=11----------11=.......... — —Jl---=ia A LÁZ. Máté 8:15. ELŐIMA. Uram Jézus, világ nagy orvosa! Gyötör a láz s betegek vagyunk. Hozzád fordulunk tehát testi és lelki nyavalyáinkkal. Lázban égő fejünket meghajtjuk előtted és arra kérünk, hogy az erkölcsi romlottság lázától szabadíts meg minket! Ámen! TANÍTÁS. “Itthon van a doktor ur?” — kérdi egy látogató az orvos kis fiától. “Nincs.” “Hát hol találhatom meg?” “Csak menjen oda, ahol valami baj van. Egész biztosan megtalálja.” Hát a galilieai nagy Orvost hol találjuk meg? Mindenütt, ahol a szükség nagy. Ott van ő, ahol halottat kell feltámasztani, ahol beteget kell gyógyítani, ahol a vakok szemeit kell megnyitni, ahol a szenvedő testből kell a forró, gyilkos lázt kiűzni. Láz? Óh az van elég. Lázban ég az egész világ. Ott van a nyelv rablásának a láza. Mikor mások jóhirét, tisztességét és becsületét rabolja meg a nyelv: ez a világ legcsunyább rablása. Hányszor kiölti a nyelv mérges fullánkját, hogy gyilkos folyadékot eresszen a szívbe s megöljön ott mindent, ami az embernek oly igen kedves! Lehet, hogy csak egy szó, egy elejtett megjegyzés volt az egész és mégis rablás volt ez, még pedig a legcsunyább: a nyelv rabolt soha vissza nem adható értéket: becsületet. Ott van a hiúság láza, mely ragadja az embert magával s ő keresztül tör mindenen, ami szent, csak célját elérje. Ott van a fékevesztett szenvedély láza, mely nem egyéb, mint a szabadjára eresztett indulat, ami rohan és pusztít, mint a megáradt folyó. Valóban pusztító láz. Olvastam egy virágzó városka szomorú sorsáról. Ott feküdt a Missouri folyó partján. Egyszer a folyó megáradt és kiöntött. A szennyes hullámok dühöngő árja törve, zúzva mindent: elborította a virágzó várost és teljesen elsöpörte a föld színéről. Most már a fékevesztett szenvedély hasonlatos a megáradt folyó vad rohanásához. Hamar elmossa az élet igazi fundamentomát. Jó szándék és becsületes törekvés, istenfélelem és krisztus-szeretet, templom gyakorlás és erkölcsös élet: mind, mind összeomlanak, mikor a fékevesztett szenvedély dühöngő árja elönti őket. Ott van a mértéktelenség láza. Ez az, amikor a test dúskál a földi javakban s a lélek pedig hulladékokon táplálkozik. Az egyik szállodában haldokolva találnak egy fiatal embert. Elszállítják a kórházba s mikor eszméletre tér, elmondja, hogy mi a neve és hogy miért akart öngyilkos lenni. Az ok? Ismert és régi mese. Túlfeszített életet folytatva előbb testét, majd lelkét tette tönkre. Édes apja haldokló fia ágya mellett csak ennyit mondott: “Tudtam, hogy ez lesz a vég. Fiam mértéktelen életet élt s nem hallgatott az okos szóra.” Ott van az irigység láza. Ez már a test, az elme és a lélek haldoklásának biztos jele. Az élet ártatlan örömeit teljesen felemészti. A tragédia benne az, hogy nagyobb fájdalmat okoz annak, akiben lángra kap, mint annak, aki ellen irányul. Egyszer egy sas kiolthatatlan irigységre lobbant sastársai ellen. Elment hát a vadászhoz és azt mondotta néki, hogy ha mind lelövi sastársait, csak őt magát hagyja meg: tolláiból minden nap ad néki egyet nyílvesszőnek. A vadász beleegyezett. A sas adott néki egy tollat és hazarepült. A következő nap ismét hagyott egyet tolláiból a vadásznál és igy tovább; mig egy nap azt fedezte fel, hogy annyi tollat ott hagyott már a vadásznál, hogy most már nem bir felrepülni a sziklák között levő fészkére. Az a terve, hogy irigységének tárgyait tönkre tegye, öt magát tette tönkre, így tesz minket is tehetetlenné, semmivé az irigység láza. És ott van végül az a láz, amelyről nincs tudomásunk. Lehetséges lenne ez? Óh, igen. Nincs nehezebb valami ezen a világon ennél: megismerni a saját hibánkat. Amikor az erkölcsi romlottság láza gyötri az embert, a legtöbb esetben nem tudja, hogy láza van. Mi hát a teendő?... A beszélő gép csudálatos találmány s nem is sejti az ember, hogy mily különös célokat is szolgálhat. Az .énekes előtt felfedi hangjának fogyatékosságát. Az éneklés alkalmával az énekes nemcsak a fülein, de a fogain, álcsontjain és koponyáján keresztül is hallja a saját hangját. A beszélő gépből azonban csak a fülein keresztül hallhatja. Sokszor az énekes nem képes a beszélő gépből a saját hangját megismerni... Ép igy vagyunk mi is. Nem vagyunk képesek arra, hogy meghatározzuk: vájjon van-e hát lázunk, vagy nincs? Mi hát a teendőnk? Kezeltessük magunkat állandóan a galileai nagy Orvossal, az Ur Jézus Krisztussal és ha a legcsekélyebb láz tünetei mutatkoznak is bennünk, Ő bizonyára felfedezi. Végighuzza isteni gyógyerővel biró kezeit lázas homlokunkon és fájdalmainkat mennyei örömre, édes nyugalomra, napsugaras békességre és örök boldogságra változtatja. Ámen! UTÓIMA. Szivünket megalázva hozzád megyünk, lelkünk nagy Orvosa! Vizsgálj meg bennünket! Isteni ke- zeiddel érintsd meg lázban égő homlokunkat, hogy igy meggyógyulva lankadatlan szorgalommal munkáljuk országod eljövetelét. Ámen.
