Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-04-15 / 15. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Bt------e. . iP==iF=innr=ip^— ir=--------------ir==in I CSENDES ÓRÁK. 1 □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. □1—IE.-1 . -lLz===]f^]Dar=lF=^-l[= , ^^=H^=3D FELTÁMADOTT. I. Kor. 15:14. ELŐ1MA. Hálával eltelve borulunk le előtted, felséges Isten, hogy szent zsolozsmában s lelkünk mélyéről fa­kadó imában dicsőitsünk téged! Örvendezünk mi e na­pon, mert szent Fiad elvette a halál fulánkját s diadalt aratott a koporsó hatalmán. Csak arra kérünk, jó Atyánk, hogy Őbenne add nékünk is az örök életet! Ámen! tanítás. Renan, a hirthed't francia tagadó, megírta Jézus életének történetét. Mikor a ke­reszthez eljutott, müvét e szóval fejezte be: “Finis.” Azt akarván ezzel jelezni, hogy a meg­halt Jézusnak müve itt aztán véglegesen befe­jeződött. Nincs tovább! Ott függ a keresztfán megcsuklott fővel, véres arccal, mindenkitől el­hagyatva. Mlég az ég is sötét. Minden jel csú­fos vereségre mutat. A látszat ez. Hát a valóság mi lesz? Feltá- masztja-e őt az Isten? Mikor Pál Athénében a feltámadást prédikál­ta, a görög bölcsek “csacsogó”-nak nevezték. “Mit?” — kiált Pál — “ti nem hiszitek, hogy Is­ten a halottakat feltámasztja? Hiszen Ó terem­tette a világot! ő hívta életre az élettelen anya­got ! Ő az életnek szerzője! És ti nem hiszitek, hogy halottakat támasztanak fel? Hát ha nem támaszt fel, akikor nekünk nincs is Istenünk. Nekünk olyan Isten nem kell, aki a halottakat nem tudja feltámasztani!” De vájjon feltámasztotta-e hát Jézust az Is­ten? Határozottan. Bizonysága ennek első sor­ban is az üres sir. Óh ne gondoljátok, hogy az a sir azért üres, mint sokan állítják, mert Jézus holttestét ellenségei ellopták? vagy pedig, mint mások állítják, a testet Jézus barátai vitték el? Annyi bizonyos,' hogy ellenségei nem vitték el. Mert ezek felmutatták volna akkor, amikor el akarták hallgattatni Krisztus tanítványait, akik utón útfélen rettentheíetlenül prédikálták a feltámadott Krisztust. A holttest felmutatása örökre elhallgattatta volna őket. Barátai seim vihették el, mert az még csak el sem képzelhető, hogy életüket áldozták volna fel a feltámadás mellett tett bizonyságukért, ak­ikor amikor ők magük tudhatták, hogy ez nem igaz. Óh ők nem vitték el! Üres az a sir, mert Ő feltámadott! Mások ismét azt mondják, hogy a tanítványok érzéki csalódásba estek s csak olyan álomszerű látomásban látták őt feltámadása után. Ez az érvelés sem állhat meg. Mert hiszen nemcsak az Emmausba menő kiét tanítványnak jelent meg, hanem a tizenegynek is, sőt az ötszáznak is és nem is egyszer. A becsületesen kételkedő Tamásnak még a sebeit is megmutatta. És el­hangzott a nagy kijelentés: “Én Uram és én Is­tenem !” De miért támasztotta fel Isten a Jézust? Azért, hogy szavaira ráüsse az igazság bélyegét, hogy minden kétséget kizárva bebizonyitsa az Ő istenségét. Az irás mondja: “Megbizonyitta- tott Isten Fiának lenni a halálból való feltáma­dás által.” Jézus azt mondotta: “Rontsátok el ezt a templomot és én harmadnapra felépítem.” Istennek tehát fel kellett őt támasztania, hogy Jézus szavaira ráüsse az igazság bélyegét, hogy Ő valóban az, akinek kinyilatkoztatta magát. Feltámasztotta Őt azért, hogy bizonyságot szolgáltasson minden hívőnek arra nézve, hogy az isteni ígéret szerint az Ur Jézus Krisztus­ban megigazul; hogy minden kétséget eloszlas­son a felől, hogy lesz egy nap, ama nagy nap, mely eljövendő és amelyen mindannyian meg- itéltetünk; hogy mindenek, akik hit által egyek az Ur Jézus Krisztusban, meggyőződjenek ar­ról, hogy egykor ők is fel fognak támadni a ha­lálból; hogy a világnak tudomására adja, misze­rint a Jézus önfeláldozását elfogadja s általa a mi bűneinkért fizetett árt elégnek tartja. A Krisztus feltámadásától függ minden. Ez az a szegeletkő, melyen a keresztyénség épü­lete nyugszik. Ha Krisztus nem támadt fel: hon­nan tudjam én, hogy Ő az ut, élet és igazság? Hogy aki hisz az Ur Jézus Krisztusban, nem vész el? Hogy a Krisztus vére megtisztít a bűn­től? Hogy Ó elment számunkra helyet készi- teni, de isimét eljő, hogy magához vegyen? Hogy a halál fulánkja megtört, a koporsó hatalma el­vétetett? Hogy az Istennek lelke életre kelti a mi halandó testünket? Hogy amikor Ő eljő, ha­sonlóvá tesz bennünket önmagához? Flogy a vi­lág szenvedése nem hasonlítható össze a jöven­dő élet dicsőségével ? Ha a Jézus fel nem tá­madott, akkor mindezeket én nem tudhatom. Akkor nincs értelme eme szavaknak: “Én va­gyok a feltámadás és az élet.” De feltámadott! Legyen hála a jó Istennek, feltámadott! És ezeket én most már mind tu­dom. Ámen! UTOIMA. Szent megtisztulással kulcsoljuk imára még egyszer kezeinket, felséges Isten, hogy hálákat adjunk néked az Ur Jézus Krisztusért és a feltámadásért. Te pedig feltámadott Krisztus, jöjj a mi segitségünkre! És ha valamikor megfeledkeznénk arról, hogy te mindnyá­junkért szenvedtél, meghaltál és a mi megigazulásunkért feltámadtál: töltsd bé sziveinket szent lelked erejével, hogy ez erősítse a mi hitünket. Ámen.

Next

/
Thumbnails
Contents