Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-15 / 15. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA dl——.-ír —ii-------ir=innr=ii--------11 -n —in 1 GYERMEK KERT. 1 B 0 Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. Bi-------1[=---------- ir=ir=innp=nr——ir=- = - -u-------in MIT TANULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN ÁPRILIS 16-ÁN? Ugy-e, gyerekek, a nap akkor is süt, amikor nem látjuk? A melegét akkor is érezzük, ha felhők mögé rejtőzik! És ugy-e, a nap sugara valami olyan dolog, amit nem lehet megfogni, de lehet érezni. Ilyen dolog a szüléitek szeretete, azt sem lehet megfogni, csak érezni. Szoktuk azt mondani, hogy ha valakinek a szeretetét érezzük, az ott lakik a szivünkben. Ha Isten szeretetét érezzük, Ő az, aki bennünk lakik. De mi érezzük az Ur Jézus szeretetét is. Azét, akit megfeszítettek Nagypénteken, de fel is támadott. Ha nem támadott volna fel valóban, nem erezhetnénk a szeretetét. Jézus az Ő feltámadását előre megmondotta tanítványainak. Ő tehát él, és vele Csontos Béla van azokkal, akik Őt szeretik. Olvasd el figyelmesen a Korinthusbeliekhez Írott I. levél 15 r. 1—8, 20—26 verseit és felelj meg a következő kérdésekre: Mit mond Pál, kinek jelent meg Jézus feltámadása után? (5, 6, 8 v.) Mit mond magáról? (8 v.) Mit mond Pál a halálról és feltámadásról? (21 v.) Ki fog feltámadni? (22 v.) Meddig fog uralkodni Jézus? (25, 26 v.) Aranyige: “Mert én élek, ti is élni fogtok.“ Janos ev. 14. r. 19. v. O==3Q0[=]0St5=O AZ ÖNTÖZKÖDŐ FIÚ. Kedves néni, itt e házban Van egy kis növendék, Hivja elő, én vele most Beszélni szeretnék! — Elment fiam, a malomba Még piros hajnalkor, Haza jön majd holnap reggel, Gyere el majd akkor! Kedves néni, voltam már én, Voltam a malomban, Azt mondta a lisztes molnár, Hogy nem is volt ottan. — Akkor elment, kis fiacskám, Hófehér kamrába, Fésülködni, felöltözni Ünneplő ruhába. Adjon Isten, kis rózsaszál, Neked sok jót, szépet! Nesze-nesze, megöntözlek! Csókolom a képed! Szálljon áldás a fejedre! Szívből azt kivánom — A húsvéti himes tojást, Piros tojást várom. PÓSA LAJOS. AZ ÉSZAKI ÉS A DÉLI SARK TÖRTÉNETE. (The story of the Arctic and Antarctic.) Tudjátok, ugy-e, hogy az északi és a déli sark körül örökösen hó és jég van. Félévig sötétség van a földön és nincsen sem fü, sem virág. De tudjátok-e, miért van ez igy? Egyszer sok évvel ezelőtt még szellemek (spirits) és tündérek (fairies) laktak ezen a földön. Abban az időben még nem volt hó és sohasem volt tél. Az északi sarkon is pálmafák nőttek és virágok virítottak. Az emberek mind nagyon boldogok voltak és szerették egymást és szerették a tündéreket, akik a virágokban laktak. A pénzt és a drágaköveket (jewels) nem ismerték és ha nagy kincsről akartak beszélni, azt mondták, hogy sok virág, vagy sok buzakenyér. Az egész föld akkor még egy ország volt. Hideg és éhség sohasem volt. Történt aztán, hogy az egyik tudós leszállóit a föld mélyébe és onnan egy csillogó követ hozott fel. Gyémántnak nevezte el a követ és megmutatta mindenkinek. Senki sem ismerte ezt a csudálatos követ és mindenki magának szerette volna. Egyszerre mind igen elcsodálkoztak, mert ezelőtt egyikük sem kívánta azt, ami a másé. Szerették volna mindig csak a drága követ nézni. A tudós ezt észrevette és igy szólt: “Ennyi embernek nem adhatom a követ, hanem válasszatok meg engem királyotoknak, hiszen a mostani király úgyis öreg már. És meg fogom nektek mutatni minden évben háromszor. Ott lesz a királyi koronámon.” A nép meg is választotta királyának a tudóst. Az uj király elzárta a drága fényes követ. Az emberek lassanként önzők lettek és kezdték nem szeretni a virágot és az állatot, mert csak a kö kellett nekik. Történt pedig egyszer, hogy a legszebb tündérnek egy ember megbántotta a szivét és a kislány elsirta magát. Gyémántkönny kezdett hullani a szeméből. Véletlenül arra sétált a király. Meglátta, hogy a kis tündér szeméből gyémántköny- nyek hullanak és megparancsolta, hogy rabolják el a kis tündér szeméből a gyémántot a szemével együtt. Az emberek megragadták a kis tündért, hogy kivegyék szegénykének a siró szemét. A Nap azonban látta ezt az égről. Egy égő sugarat bocsátott le azonnal az égből és ez a sugár kiragadta a kis leánykát a gonosz emberek kezéből. És a Nap megharagudott és igy kiáltott: “Váljék gyémánttá hát az egész föld nektek, önző emberek” ! És ettől kezdve másfelé kezdte ragyogtatni meleg sugarát. A föld pedig kezdett megfagyni, és fényes gyémánt lett minden. Megfagyott a tenger
