Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-14 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA magába zárkózott, bensőleg élő, csak a lényeget néző s minden fölösleges frázistól tartózkodó ember, aki sokkal többet társalog Istennel, mint emberrel. Most már egészen csöndes ember lett, de mig e földön élt: nevét az Egyesült Államok legrokonszenvesebb elnökei közé irta be. RAJTUNK NEM MÚLIK. A föltett körkérdésre érkezett válaszok között, melyek közül lapunk mostani számában is közlünk nehányat, Hadar Benjamin testvérünk fölvetette azt a gondolatot, hogy amerikai magyar reformátusságunk különböző csoportjainak hivatalos képviselői hivassanak össze egy közös gyűlésre, amelynek célja volna, hogy békét és együttmunkálkodást teremtsen soraink között. Az uj esztendő föladatai között tehát fontosnak tartja azt, hogy a különböző csoportok között békesség legyen. A fölvetett gondolat nem uj s végtelenül elszomorító az, hogy ma éppen olyan aktuális, mint volt tiz esztendővel, vagy húsz esztendővel ezelőtt. Valami rettenetes dolog az, ahogy mai napság az amerikai magyar reformátusság, tehát ugyanannak a hitnek cselédei és ugyanannak a fajnak fiai élnek nem is egymás mellett, hanem egymással szemben. A külön csoportokra való szakadásnak régebben lehettek már akár helyes, akár helytelen elvi okai. A hazai csatlakozás idején vezethetett bárkit is az a gondolat, hogy az Édes Anya, a hazai egyház hivó szavának engedelmeskedik. Tiz évvel ezelőtt esetleg elhihette valaki, hogy az amerikaiakkal való közösségünkben elveszítjük hitünket, nyelvünket, magyarságunkat — sőt lehetséges, hogy vannak még most is, akik ebben a meggyőződésben élnek, vagy erre a meggyőződésre jutottak (esetleg megfordítva is) s ezen az alapon helyet cserélnek. Az elvi meggyőződés, ha a másik oldalról még oly helytelennek tartják is azt: mindig joggal igényelheti magának, hogy tiszteletben tartassák. Azt sem lehet elitélni, ha az egyik vagy a másik fél a maga igazát vitatja, természetesen a tisztesség és jóizlés határai között. De amikor a küzdelem elveszti a maga elvi jellegét s az egyéni elhatározásoknak egyedüli indoka az, hogy “rám nézett a kakas!” — abban a percben a demoralizáció eszközévé válik az. Ma pedig már körülbelül itt tartunk .s a békességet, a küzdelem szabályozását óhajtania kell mindenkinek, aki valóban Istennel van. Hadar Benjamin a maga felfogásával egész bizonyosan nincsen egyedül. Legalább is mi föltétlenül odaszámitjuk magunkat azok közé, akik ezt a békét őszintén óhajtják. Ebből nem csináltunk titkot eddig s nem fogunk titkot csinálni ezután sem. Hogy pedig a “különböző csoportok” fogalmát tisztázzuk és egyszerűsítsük, állapítsuk meg mindjárt, hogy itt a függetlenekről és a többiekről van szó. A “többiek” között ha itt-ott fordul is elő kisebb vagy nagyobb súrlódás, az mindig csak lokális és sohasem elvi jelentőségű. Olyan “békételenkedés” tehát, amely még a szervezetileg teljesen azonos testületek alkotó tagjai között is előfordulhat, elő is fordul az életben itt is, otthon is, mindenütt. A közös gyűlés összehívása azonban teljesen céltalan volna addig, amig a békességre, egymás megbecsülésére és egymás felfogásának tiszteletben tartására vonatkozó hajlandóság nem jelentkezik minden oldalon. Ami bennünket illet, a mi felfogásunkat és hajlandóságunkat a fenti sorok már magukban foglalják s ha e sorok írója, e lap szerkesztője, nem is tanácskozta meg ezt a cikket senkivel sem: meg van arról győződve, hogy a mi részünkről az összeség véleményét fejezte ki. Rajtunk a békesség nem múlik. AZ ÁRVÁKÉRT. Jobbágy Józsefné detroiti testvérünk értesít, hogy az ottani Magyar Asszonyok Társasköre bingo partyval egybekötött teaestélyt rendezett fele részben a ligonieri-, fele részben pedig a detroiti kath. Árvaház javára, amelynek tiszta jövedelme $60.00 volt. Kedves soraiban írja, hogy: “Az irgalom rózsáinak virulnia kell, a keresztyénség paradicsomi kertjében, a Jézus példáját követő nemes lelkű keresztyén nők és férfiak szivében is. Rózsák és virágok nélkül szegényes, üres a kert. Az irgalmasság gyakorlása nélkül szegény és üres a keresztyénség és üres az élet. Viszont, az irgalmasság gyakorlása nemcsak az árvák számára fakaszt édes illatú rózsákat, hanem még inkább a jóltevő számára is.” A nemes cselekedet magában hordja dicséretét. Duquesne, Pa. Az elmúlt évi záró, elszámoló és az újévre választó közgyűlés január 29-én délután fél 3 órakor, istentisztelet után lesz. Cleveland, O. Az Első Egyház három Nőegylete e hó 8-án igen szépen sikerült tánc- mulatságot rendezett az aj Bethlen Terem s Közmüveldődési Otthon fölszerelésének javára.
