Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-14 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. SZAKÍTSUNK IBOLYÁT. Józsué 3:4. ELŐIMA. Örök Isten, ki napjainkhoz napokat toldsz, szent indulattal kérünk téged, segélj meg bennünket ez uj esztendőben. Ne engedd, hogy testi avagy lelki javakban megfogyatkozzunk. Nyugtasd meg lelkünket a te szentséges nevedben s vezérelj az igazságnak ösvényére. Ámen! TANÍTÁS. Egy fiatal leány szünidejét barátai társaságában a hegyek között töltötte. Amint gondtalanul sétálgatott a százados fák árnyékában, az egyik alatt egy tábla ibolyát talál. Szedett belőle egy csokorra valót s keblére rejtette.. Szórakozás közben aztán hamarosan meg is feledkezett az ibolyáról. Édes illatát azonban egész nap érezte s rendkívül csudál- kozott azon, hogy ugyan honnan jöhet az? Még csak nem is gondolt arra, hogy hiszen az az ibolya ott van az ő tulajdon kebelén elrejtve. Mikor aztán estére kelve szobájába vonult, hogy álomra hajtsa fejét s az ibolyát felfedezte kebelén : imájában igy sóhajtott fel: “Istenem, de jó lenne, ha én az én keblemben ilyen édes illatú, kedves lelket hordoznék, hogy akivel csak összehoz végzetem, azokat szeretni, becsülni tudnám s viszont azok is engem!” Most már a mai napon mi egy egész esztendeig tartó kirándulásra indulunk. Ez a fiatal leány a kirándulás napján ibolyát szakított s egész nap édes illat áradozott körülötte. Szakítsatok ti is e napon ibolyát. Vegyétek magatokhoz a Krisztust. Tűzzétek az ibolyát kebletekre. Merüljetek el teljesen a Krisztusban. És akkor ne féljetek: a kedvességnek, a szeretetre méltóságnak és az istenes életnek drága és kedves illata áradozik majd körültetek egész esztendőben. Azon az utón, melyre ma indultok, járni fogtok csörgedező kis patakok mentén. A családi élet keretein belől hallani fogjátok kicsinyeitek csevegéseit s fáradságos napi munkátok után édes örömmel fogja ez megtölteni sziveteket. Vigyázzatok! Az ibolyát kebletekről el ne veszítsétek! A Krisztust ki ne zárjátok ebből a családi körből. Mert csak ő teheti a családi örömöt tisztává, a boldogságot maradandóvá és a békességet valóban mennyeivé. Azon az utón, melyre ma indulsz, járni fogsz rengeteg erdőben. Ebben a vad rengetegben, a körülted morajló és marakodó embertömegben, nem lesz könnyű az előre haladás. Lesznek majd utadat keresztező ledőlt fák: irigykedve néznek rád szerencséd miatt. Megszólnak hűséged, kigunyolnak becsületességed, lenéznek szegénységed, megvetnek alázatosságod miatt és igyekezni fognak letériteni a becsületesség útjáról. Te azonban csak vigyázz! Mikor igy elkeserítenek: tekints a kebleden levő ibolyára! Fordulj a Krisztushoz! Édes illata elfeledteti véled a keserűségeket. A Krisztusba vetett hit ledönt előtted minden akadályt! Azon az utón, melyre ma indulsz, találkozni fogsz kopár sziklákkal. Sorsod összehoz emberekkel, kikből kihalt a szeretet, az irgalom, a hit, a könyörületesség, s ezeknek helyét elfoglalta szivükben a rideg számítás, a fennhéjázó gőg, a rut irigység és a kegyetlen kapzsiság. De te még e kopár sziklák között is érezni fogsz valami édes illatot, ha az ibolya ott lesz a kebleden. Ha magaddal hordod állandóan a Krisztust. Édes illata még itt is be fogja tölteni a légkört s szivednek kedvessége, szellemed üde- sége s lelkednek tüze átragad még másokra is. És ki tudja? Talán egyik-másik közülök megtermékenyül. Zöldbe borul. Rügyet fakaszt. VI- rágbaszökik. Megtér és terem Istennek tetsző drága gyümölcsöket. Azon az utón, melyre ma indulsz, találkozni fogsz mély és sötét szakadékokkal. Támadhat oly ür családod körében, melyet betölteni nem tudsz, de nem is lehet. Ez a sötét szakadék, ez a tátongó ür talán a legkedvesebb gyermek, talán a gondos és szerető édes anya, avagy a kenyérkereső édes apa nyitott sírja lesz. És te ott állasz a szakadék fölött, mely mély, félelmes és áthidalhatatlan. Könnyeid hullanak. Szived megremeg. Lelkedre a legkeserübb bánat sötét felhője nehezedik. Elméd elborul. De azért te még itt is, még most is érezni fogod az ibolya édes illatát. Könnyel fátyolozott szemed a Krisztusra veted. És Őbenne meg fogod találni vigasztalásodat. Csak ne feledd magaddal hordani állandóan ezt az ibolyát! Csak el ne fordulj ezen az utón soha sem a Krisztustól! Ha tehát azt akarjuk, hogy ebben az uj esztendőben életünk szép és kedves legyen; ha meg akarunk állani az élet nehézségei között rendületlenül: akkor vigyük magunkkal erre az útra a Krisztust! Ámen ! UTÓIMA. Mindenható Isten! Áldunk téged ezért az óráért, mit veled töltöttünk s nyertünk az ige hallgatásából rendíthetetlen hitet. Segélj bennünket amaz elhatározásunkban, hogy mi ez esztendőben nem hagyjuk el a mi édes Megváltónkat, hanem véle járunk, benne élünk, hogy igy a mi életünk legyen egy neked tetsző szent és kedves áldozat! Ámen!
