Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-01 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 eh------E ii—=ir=innr=ii— — n------ ic^=in CSENDES ÓRÁK. □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. ni——ír- ii-------ir=nnnr=nr=ii =ni-------in MEGRAGADJUK HITTEL. Csel. 16:30-31. ELŐIMA. Taníts meg bennünket arra, mindenható Isten, hogy hitünknek igazi értékét az Ur Jézus Krisztusban keressük. Amikor a bűn örvénye elmerüléssel fenyeget, mutasd meg nékünk a te szent fiadat, hogy Őt megragadva, kiemelkedhessünk a kárhozatból az örök életre. Ámen! TANÍTÁS. Azt mondják, hogy 1918-ban, az influenza járvány idején, Londonban egy csizmadia csináltatott magának egy zászlót. Rányomatta eme szavakat: “Mert az Urban, a mindenható Istenben vettél magadnak lakozást, nem árthat néked semmi gonosz és semmi járvány nem közelítheti meg lakóházadat.” A zászlót üzlete ablakába helyezte és az ott lobogott egész nap. Arra ment egy ápolónő s miikor elolvasta a szavakat: az isteni gondviselésbe vetett rendíthetetlen hitnek eme gyönyörűséges megnyilatkozása hősi elszántsággal töltötte meg már már Csüggedő lelkét. Dacolva minden veszéllyel naponként ott járt 'és kelt betegei között s nemcsak ápolta őket, hanem biztatta és bátorította is. Most már az irás azt mondja: “Jelképet, zászlót adtál azoknak, akik félnek Téged, hogy felmutassák az igazság végett.” Ezek a szavak azt bizonyitják, hogy a hajdankor ihletett írója hitt abban, amit a szegény csizmadia tett: hitt a zászló lobogtatásában. Mit jelképez a zászló? Jelképezi azt a szilárd alapot, amelyen egy nemzet alkotmánya nyugszik. Nemes érzelmeket, szent elhatározásokat kelt minden jóravaló ember szivében. Serkenti az embert arra, hogy rendületlenül megálljon amaz eszmék mellett, melyeket a zászló jelképez. Most már a Krisztus zászlaja is kell, hogy éppen ilyen elhatározásokat keltsen a keresztyén ember szivében. Mert a Krisztus igazságának ható ereje ma is csak éppen olyan erős, mint a hajdankorban volt. Vannak emberek, akik készek még ma is feláldozni életüket, ha a Krisztus hófehér zászlóját az idők szele ímeglobogtatja. Építsétek fel tehát szivetekben a hitnek trónját s ültessétek arra a Krisztust és ennek a kornak hitetlen bölcseleté megtisztul! Emeljétek fel Krisztust a hatalom magaslatára és birtokában lesztek a tiszta 'és szent élet erejének! “Mi a hit?” — kérdi a tanító a tiz éves kis fiútól. “Hát az, amikor a Jézus felénk nyújtja kezét és mi megfogjuk.” Gyönyörű meghatározás. Luther is majdnem ezt mondotta, amikor igy szólt: “A hit a léleknek jobb keze.” Igen, ez az a kéz, amellyel meg kell ragadnunk hitünknek tárgyát, az Ur Jézus Krisztust! Csak nemrég olvastam, hogy a Niagara vízesés mellett azt a hatalmas függő hidat hogyan kezdték építeni. A tátongó mélység és morajló viz fölött nem tudtak állványt készíteni. Mit tettek hát? Az amerikai oldalon egy papírsárkány végihez kötöttek egy vékony cérnát s a sárkányt áteresztették a kanadai oldalra. A cérna segítségével áthúztak egy spárgát, a spárga segítségével aztán egy kötelet, a kötél segítségével egy drótkötelet s végül ennek segítségével áthúzták a hid első alkatrészét, amit helyére illesztettek. Ennék segítségével aztán már köny- nyü volt a hid többi résziét is az előre kimért helyre beilleszteni, mig végre szilárdan állott a hatalmas függő hid, amelyen bizton kelnek át az emberek ezrei. Most már ha zug, morajlik alattad a bűnnek kétségbeejtő árja: ragadd meg a Krisztust hitednek csak egy vékonylka szálával és ez a vékony cérnaszál idővel egyre erősebb lesz, mig végre felépül előtted az örök életre vezető szilárd hid, amelyen átméhetsz egész biztonságban az örök boldogság hazájába. A hajótörött, ott a tenger hullámai között, vad mohósággal ragadja meg az úszó gerendát és azt a világ minden kincséért sem bocsátaná el, mert tudja, hogy amig ezt az úszó gerendát tartja, addig él; ha elbocsátja, életét dobta el. Nos hát igy vagyunk mi is az Ur Jézus Krisztussal. A mi életünk hajója is megtörik a bűn hullámzó tengerén. A haragvó tenger hullámai körül nyaldosnak bennünket. A habok átcsapnak bűnös fejünk fölött. A poklok kapui tátongnak alattunk és elnyeléssel fenyegetnek. Életünk hajója teljesen roncs. Nincs benne egy ép rész sem. Lelki szemeinket ekkor felnyitjuk és keresünk, kutatunk: hátha találnánk valami szilárd anyagot, melyet megragadhatnánk. Végre aztán bűneink tudatára ébredve megpillantjuk a sziklák szikláját: az Ur Jézus Krisztust s megragadjuk hittel és nem bocsátjuk el, mert most már tudjuk, hogy a tőle való megválás örök halált és kárhozatot jelent. Hát igen: tekints fel az ő keresztjére! Ott halt ő meg. De ott szerzett számodra életet is. Életet kínál ő most, ebben a pillanatban is. Nézz hát reá, bűnös testvérem! Nézz őreá, akit 'érted keresztfára feszítettek! Ragadd meg ezt a fát hittel! Ragadd meg a rajta függő Jézust, akinek keze, lába vérzik, de érted vérzik ! Ragadd meg őt, hogy általa élj! Ámen! UTÓIMA. Irgalmas atyánk! Életünk hajója megtört a bűn tengerének haragos hullámain s minket elnyeléssel fenyeget az örök kárhozat. Jöjj a mi segítségünkre. Add nekünk szent lelked ajándékát: a bizalmat, a reménységet, a hitet és a szeretetet, hogy soha meg ne tántorod- junk. Ámen!
