Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-14 / 2. szám
Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM. McKeesport, pa., 1933. január 14. No. 2. SZÁM. PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S. SUBSCRIPTION RATES: In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 10th ol January, 1931, at the Post Office at McKeesport, Pa., under the Act of March 3rd, 1879. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Publication Office: 301 RUBEN BLDG., McKEESPORT, PA. Telephone: 2-2742 McKeesport EDITOR: REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742 Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y. REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O. A lapra vonatkozó minden közlemény és előfizetés igy cimzendő: REFORMÁTUSOK LAPJA, 301 Ruben Building, McKeesport, Pa. CALVIN COOLIDGE. AMERIKA DEMOKRATIZMUSA legközvetlenebbül Calvin Coolidge személyével, az oly váratlanul elhunyt egykori elnökkel kapcsolatban domborodott ki legjobban előttem. Alelnöke volt az Egyesült Államoknak, amikor San Franciscóban meghalt Harding, akit az alkotmány értelmében automatikusan követett az elnöki székben. A halálhir édes atyjának, egy falusi farmernek s egyben békebirónak hajlékában érte. Az elnök halálhirének percében az öreg farmer, a falusi biró elővette a családi bibliát s Calvin Coolidge ott, ebben a falusi hajlékban, egy petroleum lámpa világa mellett, egy falusi biró előtt tette le hivatali esküjét s foglalta el az Egyesült Államok elnöki székét. . Megdöbbentően nagyszerű példája az igazi demokratizmusnak. Hiszen igaz, hogy az elnöki szék egy percig sem maradhat üresen. Az is igaz, hogy az öreg falusi bírónak törvényes joga volt bárkitől is hivatali esküt venni ki. Az egész aktus a törvény és alkotmány értelmében folyt le, de mégis valami nagyszerű dolog az, hogy a világ leghatalmasabb államának feje ezen az utón vegye át a kormányzói pálcát. Amerika demokratizmusa ez — de hogy ez a demokratizmus ennyire kidomborodjék, ahhoz a Calvin Coolidge puritán egyszerűségére is szükség volt. Hiszen megtehette volna, hogy azonnal az ország fővárosába utazzék s ott az országló nagyok körében, fény és pompa között, az ország legfőbb bíróságának elnöke előtt tegye le hivatali esküjét s igy foglalja el azt a széket, amely bizony hatalmasabb a világ akármelyik trónjánál is. Calvin Coolidge azonban a pilgrim Atyák puritán szellemét hordozta lelkében. Azt a szellemet, amely kerül minden fényt és pompát, amelytől idegen minden hivalkodás s amely át és átlengi az Egyesült Államok alkotmányát is. Előtte a törvény és az eskü éppen olyan erős, éppen olyan szent volt a falusi biró kezéből véve is, mintha a Supreme Court elnöke szolgáltatta volna ki azt. * * * AMERIKÁBAN sohasem fogják feledni az “I do not choose to run” történetét. Második terminusának lejárta előtt heteken, hónapokon keresztül tartotta izgatottságban az országot az elnökválasztás kérdése. Minden attól függött, hogy a lelépő elnök akar-é “futni” mégegvszer vagy nem? Az a mérhetetlen nagy súly, amivel az Egyesült Államok elnöke a világ sorsába veti a szavát — politikai irányzat és hatalom itthon — hivatali állások légiója — minden, minden azon fordult jobbra vagy balra, hogy Coolidge akar-é mégegyszer elnök lenni, vagy nem?... Az izgalom hétről-hétre fokozódik s amikor már szinte a megpattanásig feszült a húr, Coolidge behívja magához a mindig készenlétben álló ujságtudósitókat s papírlapról egy rövid mondatot olvas föl előttük: “I do not choose to run.” Nem azt választottam, hogy mégegyszer elnök akarjak lenni. Semmi nagyzolás, semmi demagógia — pedig milyen nagyszerű tűzijátékot gyújthatott volna önmagának. * * * CSÖNDES, HALLGATAG természete közmondásossá vált. Egyszer templomból hazajőve a felesége kérdezte tőle, hogy miről prédikált a lelkész. Röviden hangzott a felelet: — A bűnről. És mit mondott a bűnről a lelkész ? — Ellene volt. Tessék bár mosolyogni a rövid válaszon, de ebben a rövid válaszban benne van az egész
