Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-25 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 MI TÖRTÉNT KREISCHERVILLEN ? (Folytatás a 4-ik oldalról.) SEMMI SEM TÖRTÉNIK azonban ok nélkül. A kreischerville-i templom árverezésnek is megvan a magyarázata. A figyelmes olvasónak már eddig is eszébe jutott, hogy ahol ilyesmi előfordulhat, ott bajok lehetnek. Voltak bajok Kreischervillen is. Panasz érkezett több Ízben a lelkész személye ellen. Legutóbb a South Norwalkon tartott őszi egyházmegyei gyűlésre érkezett egy kérvény, amely a lelkész elmozdítását kérte. Az egyházmegye bizottságot küldött a helyzet megvizsgálására. A bizottságnak tudomására jutott, hogy a panaszosok közül alig akadt olyan, aki rendes fizető egyháztag lett volna, s jórészt olyanok vádolták a lelkészt, akiknek előbbi hűtlen műveleteit, az egyház megkárosítását s egyéb csalárdságait a lelkész leleplezte. A bizottság megállapította, hogy a vádolt lelkész semmi olyat nem cselekedett, amiért elmozdítható lenne. Ellenkezőleg, tiz évi munkálkodása alatt az egyház birtoka sokat gyarapodott. A gyülekezet többsége mögötte állott. Ezek ellenére, a további viszálykodás elkerülése céljából a bizottság lelkésszel együtt kívánatosnak látta a lelkész változást. Lelkész hajlandónak is nyilatkozott az eltávozásra, amennyiben a gyülekezet eleget tesz vele szemben fennálló kötelezettségének. A bizottság úgy látta, hogy az orvoslás a lelkészváltozás által eszközölhető. Ha mindenek törvényesen a maguk rendjén haladnak, Kreischervillen szépen rendbe is jön minden. Jött azonban február n, s a gyülekezet elvesztette templomát. * * * A TÖRTÉNETNEK itt nincs még vége. Kiderült ugyanis, hogy a kreischerville-i magyar református ember nem azért árvereztette el saját templomát, mivel sürgősen szüksége volt a pénzre, mint ahogy azt olyan csökönyösen állitotta. Nem is azért, hogy ő külön templomot akart egyedül a maga számára. Sőt nem is egészen a saját' esze tanácsára hallgatva. Másoktól kapott tanácsot és biztatást. Azok tanácsolták, akik személyes ellenségei voltak a lelkésznek, akik mindenáron ki akarták huzni a talajt egy nyolc gyermekes családapa lábai alól. Ez a tanács és biztatás azonban aligha késztette volna még cselekvésre a pénzéhez ragaszkodó magyart. Nyilván mások is biztatták még, hogy csak árvereztesse el a templomot! Hogy csak hányja ki az utcára a tiz tagból álló lelkész családot! Hogy addig cselekedjen, amig nem késő, amig törvényes utón és törvényes eszközökkel rendbe nem jönnek a kreischerville-i egyházi ügyek. Erre lehet ugyanis következtetni abból a diadalmas jelentésből, amely röviddel az árverezés után jelent meg különböző lapokban és számot adott egy uj független egyház alakulásáról. “A gyülekezetnek azonnal kész egyházi fekvösége, temploma, iskola- és gyülésterme, stb. lesz. Szűcs Jánosnak az egész forecloseolással tulajdonképpen az volt a célja, hogy a staten islandi reformátusságot ilyen rendkívüli, de a körülmények folytán elkerülhetetlen módon is egyházi élethez segítse” — adja tudtul a szó szerint idézett jelentés. Ez volt tehát a cél s Szűcs János jó eszköznek bizonyult a cél érdekében. A cél szentesitette az eszközt. Sikerült a lelkészcsalád kisemmizése, sikerült a gyülekezetei megfosztani templomától és számottevő egyházi birtokától, sikerült a gyülekezet kettészakitása, sikerült a kisebb bajból nagyobb bajt csinálni, sikerült az elégedetlenekkel való szövetkezés. S ott ahol eddig egy gyülekezet is nehezen felelt meg a követelményeknek, ezután két törpe gyülekezet fog egymásra féltékenykedni, egymásra rágalmakat szórni, egymással viszálykodni. A tényállás ugyanis az, hogy bár a régi gyülekezet elvesztette templomát s bár az uj alakulat a tulajdonostól ingyen használatra kapta meg az egyházi épületeket, vannak még Kreischervillen olyan református családok, akiknek igazságérzete nem nyugszik bele e méltatlan kijátszásba. Ezek jóban és rosszban hűségesen kitartanak eddigi lelkészük mellett s bár kölcsönkért templomban emelik szivük fohászát az igazságos Istenhez, reménységet és megerősítést találnak ez Ígéretben: “Légy hü mindhalálig s naked adom as élet koronáját-” «==][=] EIQQQ&O A KÖZPONTI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSE. A Központi Egyházmegye mckeesporti gyűlésén 12 egyház képviseletében 20 alkotó tag volt jelen, mig egy gyülekezet kimentette magát s egy pár leányegyház nem küldött képviselőt. A gyűlés Március 13-án este Istentisztelettel kezdődött, amelyen Krivulka Károly e. m. titkár prédikált, imig az Istentisztelet többi részeit Kovács Andor és Bogár Károly lelkészek végezték. Az uj tisztikar a következőképen alakult meg: elnök Dienes Barna, titkár-jegyző Krivulka Károly, pénztárnok Téglássy Pál, végr. biz. tag Fiók Albert. Nagy köszönettel vette tudomásul a gyűlés Dr. Schaeffer széles látókörű üdvözlő levelét, amelynek nyomán több határozatot is hozott. Egry Lászlót a Tóparti Egyházmegyéhez, Novák Lajost az Allegheny Classis-hez bocsátotta el. Fölvétetett az egyházmegye kebelébe Melegh Anna duquesnei diakonissza. A uniontowni egyház kérte lelkészi állásának rendes lelkészszel való betöltését, amit az egyházmegye csak ab-
