Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-25 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni------ir=...............íi-------ir=nnnr=nr==ii -=ii------nn CSENDES ÓRÁK. I □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. mi----íp= n—^nrrqnnr=ii—-^ji z^F==ia BENSŐ ELLENSÉGÜNK. Jer. 17:19. ÉLŐI MA. “Őh dicsőség trónja, kezdettől fogva ma- gasságos, szentségünknek helye, Izraelnek reménysége, óh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek!” Mi meg akarunk melletted maradni. Mi nem akarunk téged elhagyni. Mindenható erőddel segits meg minket gyarló törekvéseinkben! Ámen. TANÍTÁS. Kopognak ajtómon. Kinyitom s ott áll előttem egy ember, tekintetében az erkölcsi romlottságnak félre ismerhetetlen jeleivel. Arca beretválatlan, tüskés. Ruíhája rongyos, poros és piszkos. Kalapja lyukas. Könyöke és térde meztelen. Cipője csak lába fejét fedi, talpa nincs. Az egész ember a züllöttség, a legvisszataszitóbb bűn igazi megtestesülése. Nevemen szólit és be akar jönni. Hogyan engedjem be? Az ember teljesen idegen s durva kinézése tartózkodóvá tett vele szemben. Bezártam előtte az ajtót. Másnap, csaknem abban az órában,- ismét kopogtatást ballofc. Kilépek az ajtón s egy minden tekintetben kifogástalan úri ember áll előttem. Arca beretvált. Öltözete Ízléses. Ujjain gyémánt gyűrűk. Karján aranyfogós sétapálca lóg. Ez is nevemen szólit. Udvariasan intek néki, hogy jöjjön be. Alig töltünk együtt pár percet, szapora bőbeszédűséggel már elmondotta, hogy egy szilárd alapokon nyugvó üzleti vállalatnak a teljhatalmú megbizottsja s ha csekély összeget befektetnék a vállalatba, rövid időn belől szép nyereségre tennék szert. Az üzlet teljesen jogos lés törvényes keretok között lett volna lebonyolítva s már éppen át akartam neki adni tiz dollárt, mely összeg a vállalatban tagsági jogomat biztosította volna, midőn ismét kopogtatnak ajtómon. Bocsánatot kértem előkelő látogatómtól s az ajtóhoz mentem, kezemben a tiz dollárral. Ajtóm előtt egy titkos rendőr állott s kereste nagyrabecsült látogatómat. Bebocsátottam s a titok kipattant. Ez a kifogástalan öltözetű úri ember ugyanaz volt, aki azelőtt való nap rongyokban látogatott meg. A ruhát, kalapot, gyűrűt, sétapálcát időközben lopta. íme, a bűn kétféle színben! Mikor a bűn visz- szataszitó, torz alakjában jelenik meg előttünk: nincs mit félni. Látjuk a következményt magáiban a bűnben s ez a legjobb védő eszköz. De mikor a műveltség mázában, az előkelőség köntösében és a közbecsülés alakjában mutatkozik be: a Védekezés nagyon nehéz. Sokszor megejt és hálójába kerít igen sok tapasztalatlan embert. A bűn azonban nemcsak kívülről támad, hanem belőlről: a sziv mélyéből is és ez még veszedelmesebb. Az a gonosz vágy, az az alacsony indulat, mely ott él a szív mélyén s amely minden áron hatalmába akarja keríteni az embert: minden külső támadásnál végzetesebb. Ezt a keresztyén embernek le kell győznie. Meg kell öldökölnie, még pedig úgy, hogy soha sem gondol reája. Lelkünk épségét sohasem kell féltenünk, ha meg nem gyöngítettük azt a bűnre való örökös gondolással. A bűnök melegágya a gondolat. Először csak gondolunk reá s azután csak arra ébredünk, hogy meg is cselekedtük azt. Nincs nagyobb meggondolatlanság, mint a bűnnel való kacérkodás. A bűn soha sem elégszik meg és sóha sem tartja meg ígéretét. Olyan ez, mint a sóval telitett viz: úgy tűnik fel, mintha csillapítaná az égő vágyat. A valóságban azonban még csak növeli a kínzó vágyat. Az az ember, aki megbízik a bűnben, csakhamar felfedezi, hogy boldogságát, nyugalmát, örömét és békességét veszítette el. A bűn gyilkol s teljes megsemmisülésbe dönt. Aki már csak a bűn sáros fertőjében érzi magát jól: az örökre elveszett. Akinek gondolatai itt születnek, annak jelleme gonosz. Mert a jellemet a gondolat nemzi és neveli. Az embert pedig jelleme határozza meg. Aminek mások tartják az embert: az a hírnév. Ha sokat tartanak felőle: ez már jó hírnév. De még nem jellem. Zárd be magad mögött az ajtót s amit igy egymagádban, titkon, szived táblájáról leolvasol: az vagy te, az a te jellemed. Aki hazug, hazug az akkor is, ha soha sem hazudott. Aki tisztátalan, tisztátalan az akkor is, ha soha sem követett is el erkölcstelenséget. Aki tolvaj, tolvaj az ákkor is, ha soha nem rabolt is. Nem a külső cselekedet, hanem a bennső gondolkozás teszi az embert. Ez határozza meg a jellemet. A gondolatok bennső és igazi életünknek apró szülöttei s ezek határozzák meg teljes értékünket. A gonosz gondolatok épp oly végzetes befolyást gyakorolnak bennső életünk kifejlődésére, mint ahogyan a gonosz cselekedeteik eltorzítják az ember külső életét. Szabályozd gondolataidat és ezzel szabályozod fejlődésed irányát. Gondolj állandóan a kötelességre, a jóságra, a szeretetne, az Istenre, a Krisztusra és mindarra, ami szép, nemes és becsületes és igaz voltodat minden bájával visszatükrözi arcod és tekinteted. Ámen. UTÓIMA. Alázattal ismerjük be előtted, irgalmas Isten, hogy játszottunk a bűnnel és hatalmába kerített. Ments meg, Uram, minket a bűn sáros fertőjétől! Fogd meg atyai jobboddal kezeinket és vezess el minket az örök élet vizének kútfejéhez. Ámen.
