Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-18 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Detre mérgezte meg Rékát, a magyar földről hozott királynét. Ide szövődik a “holt város” éjjeli látomása, ez az inkább festői, mint plasztikus leírás. Aaladár uralmának most már nem áll útjában semmi. De nem uralkodásra való ember. Dőzsöléssel (tölti napjait, anyja hiába akar belőle igazi férfit nevelni, “anyja szavára hetykén feleselget, durva daróc váltja lelkén fel a selymet.” Krimhilda most, hatalma teljességében, régi tervét váltja valóra. Szömörét elküldi a Nibe- lungokért, most akar bosszút állni rajtok Szigfrid megöléséért. Aladárt azonközben királlyá emelik, de nem koronázhatják meg, mert a koronát Szalárd elvitte és megesküdött, hogy csak Csaba fejére teszi. A Nibelungok megérkeztek, Krimhilda megállja bosszúját, de ennek a boszunak elmondásában Szabó elmarad a Nibelungének mögött. Megérezni rajta, hogy nem az ő ügye ez és bár festői részleteket költ a küzdelemről, ez nem az az ősi, szörnyű borzalom, mely a népvándorlás vérben fürdő szilajságát süvölti. A hunok között elterjedt a hire, hogy Krimhilda ölte meg Etelét. Elfordulnak tőle. Csaba pántja annyira megnő, hogy visszatérhet. Ebben a részben meghatóan szép az idegenben bujdosó fájdalmának elmondása. Itt Szabó egyéni érzéseit, az Amerikából erre sóhajtó költő panaszát, énekelte meg. Ebben az énekben, a nyolcadikban, felmelegedik a szive Detrével szemben is, mert amint látjuk fajához való nagy szeretetét, igazolva látjuk fondorkodását. Csaba idillje Délibábbal esküvővé érik. Szabó Délibáb leányszivét és szépségét csillogó jelzőkkel ékesíti. Még elpirulását is kétszer mondja el nagy szeretettel: “Bársony üde hamván áttörik a pírja.” “Gyönge tejes arcán rózsapiros harmat.” (Horátius: Utque rosae puro lacte na- tant folia. Petőfi: Tündérarcod tejben úszó rózsája.) De ezt a rövid boldogságot hamar 'elpusztítja a végzet. A testvérharc kitör. Csaba a küzdelemben megöli Aladárt. Az apa bűne tovább öröklődik a fiúban és ezzel betelt a mérték, a hun népnek el kell pusztulni. A pusztulás borzalmas. Az elhplt hősök újra felkelnek, hogy tovább harcoljanak, mint a skandináv regékben, de amíg ott ez harcos életük természetes tulvilági folytatása, itt a .szörnyű végzet betetőzése, melyben a hatalmasok bűneiért a népnek el kell pusztulni. Csaba igy érzi bűnét: Mint hajdan atyám is jó Buda bátyjába, Fegyvert emelék fel testvér Aladárra. Sok bánatot és kint át ezekért éltem. Nem marad ily bűnre Egek Ura tétlen. Hadúr a világ fáján “a hunok nevét letörli egészen. Magyar neve fénylik a letörölt részen.” A magyarok földjére visszabujdosott Csaba megesketi halálos ágyán a magyarokat, hogy visszafoglalják a hunok ős hazáját. Ahogy Szabó László el tud merülni a múltba, abban része lehet annak is, hogy a magyar jelen apró tünetei nem vonják el Egyedimét, hanem onnan messziről nézi világunkat és sokkal szélesebb szemhatárra terjed ki érdeklődése, mint a mienk. De ha érdeklődéssel fordult a hun katasztrófa felé, ez a művészi érdeme, hogy ezt az érdeklődést az olvasóban is fel (tudja kelteni, mert az elmúlt dolgokat fel tudja uj szépségekbe öltöztetni. Szabó Amerikába mentette át a magyar hősi eposzt, mint a .régi isteneket a rombadőlt városból kibujdosók. Merít abból, ami az eposzköltést nálunk kívánatossá tette, sok minden elpusztult. Elpusztította a jelen valóságra épitő fejlődés, a külföldi lelkületekkel való összeolvadás, a hagyományok körül folyó alacsony küzdelem, főleg pedig a múlt megrokkant hitele. De hogy magyar lélek ma is meg ltudja álmodni a múltat és ez az álmodás nem idegen nekünk, itt a bizonyíték Szabó eposzában. Szabó László ma a legnagyobb amerikai magyar költő. Ezen vitatkozni sem lehet. Megbecsüléssel kell őt sorolnunk itthoni nagyjaink közé. Hamvas József. RÉSZLETEK Mitrovics Gyula kritikájából. (Szabó Lászlót nem valami külső ügyeskedés, az amerikai konjukturát keresők naiv vágyódása és ügyes kihasználása, hanem munkáinak belső és komoly értéke avatta költővé az otthoni irodalomban is. Ezt igazolja az, hogy legfőbb müvéhez, a “Csaba királyfi”-hoz nem kisebb ember, mint Mitrovics Gyula dcbreczeni egyetemi tanár, a legkiválóbb mükritikusok egyike irt egy igen komoly, mlélyen járó, a költői müvet legkisebb részleteiben is a legmagasabb irodalmi szempontból boncolgató, 19 nyomtatott oldalra terjedő kritikát a lehető legnagyobb mértékben ismerve el Szabó László költői értékét. Ebből a kritikából közöljük az alábbi részleteket.) K ÖLTŐI stilus-müvészete, megjelenítő drámai ereje, képzeletének kifejező színgazdagsága, meseszövésben kiapadhatatlan leleménye, konstrukciójának ereje és nagyvonalúsága, érzéseinek a mélysége, változatossága és kifejező formákba való átömlés'e: — nála tartalom és alak egyszerre születnek! — olyan hatalmas teremtő költői erőnek revelációi, amelyeket nem
