Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-18 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Nem nézne szemébe, nem, egész világért, Süllyedni szeretne szép gyáva-magáért, Csipke kötőjének van kínba’ szegélye, Vigyáz Csaba rája, hogy össze ne tépje. Forró ölelésén hunyorogva hallgat, Tagadni szeretné, mit le se tagadhat, Marcona fogásból kisiklik a síkra, Bágyadt örömében lekuporog sírva. Utána királyfi szomju szive rebben, Boldog csuda éhség csillog a szemekben, Gyöngéden emeli mézbe fogant szókkal, Szőke haja fürtjét megitatja csókkal. Nincs benne bujaság, sem vihogó szégyen, Tilalomfát lómból köztük a szemérem, Vigyáz Délibábra fiatal legényre, Hogy csak keze, szája, miég melle se érje. Aranyos ifjúság, gyönyörű a csókod, Ha vissza sohsem élsz, azzal, kire szórod, Ha közietek őrt áll szigorun az illem, Kései bánatra mércéd sohse billen. Kisiklik Delibáb, bomlik haja szála, Mohó lihegéssel utána királya, Elkapja hevében, forgatja, szorítja, Bíbor tüzes ajkát csókkal beborítja. Aztán elereszti, — micsoda lyányasszony! — Delibáb durcásan selypíti: haragszom! Ejha! — Csaba csengi — árt az a szépségnek, Visszalopom, bánod? szivepedő méznek. No még csak az kéne! Ne izélj, no, ejhát! Tiltja le Delibáb: még valaki meglát! Jön is kert-uton ős Thor isten papja, Kitől tudományát ő s Csaba is kapja. SZABÓ LÁSZLÓ MINT LAPSZERKESZTŐ. Szabó László életében egyetlen egyszer csapott föl önálló “lapszerkesztőnek”, és pedig már meglehetősen régen, még gim(nazista korában. A negyedik osztályba jártak, amikor gondolt egy merészet és nagyot, és “Diáklap” cim alatt újságot indított. No persze, a lap nem nyomtatásban jelent meg, hanem csak úgy másolgatták le kézzel. Az ujságirodalom történetében valószínűleg ez az egyetlen egy eset, amikor egy lap az előfizetők tömege miatt bukott meg. A fiuk ugyanis rendkívül megkedvelték a “Diáklapot” s oly tömegesen rendelték m,eg, hogy — nem győzték másolni. Az újság, két szám megjelenése után, megbukott. Jellemző azonban, hogy a rövid életű lapnak mégis sikerült “sajtó-pörbe” keverni a szerkesztőjét, amit az öreg Makláry Pap Miklós tanár intézett el nagyon rövid utón . . . Hanem azután meghívta ebédre a bukott “szerkesztőt”. OLVASÓINK, munkatársaink bocsássanak meg, ha ezt a számot minden más cikknek, még az egyházi híreknek is mellőzésével is ezúttal Szabó Lászlónak szenteljük. —- Szerk. SZABÓ LÁSZLÓ: CSABA KIRÁLYFI. Hamvas József kritikája a “Protestáns Szemle” 1933 január havi számában. H A ARANY JÁNOS ma élne, diadallal vinné a Kisfaludy-Társaságba amerikai Szabó Lászlónak Csaba királyfiról int hun .regéjét. Arany János emlékének derék ápolója, a Nagykőrösi Arany János Társaság, végezte most ezt a bemutatást, mikor kiadta Szabó László épo- szát és hozzá méltó bevezetésül lenyomatta Mit- rovics Gyula tanulmányát. Epikánk Arany Jánosban énte el a művészi teljességét. Benne egyesült újra a hagyomány anyaga a jelen életével tartalomban és formában. Buda halála, a visszatért abszolutizmus idején a múlt fényességében vigasztalást kereső magyarság álmodozása. Ezt álmodja tovább Szabó László a magyarság trianoni szenvedésének idején. Előbb a Buda halálát követő “Hun király”- ban, majd a most megjelent befejező harmadik részben, “Csaba királyfi”-ban. Szabó László két eposza közül ez a második a gazdagabb és értékesebb. Ebben emelkedik ki teljes szépségében szerkezetet alkotó öntudatossága, jellemfestő eredetisége és lírájának gazdag képzeletű ragyogása. Ehhez járul, hogy Csaba királyfiban találta meg ismét a magyar hősi epika kapcsolatát a jelennel és ezzel élő valósággá lett. Mert ebben az eposzban, minden költői szépsége mellett azzal is hat, hogy szorongó szívvel érzi át a magyar élet fenyegető válságát: a királykérdést. Etele váratlan halála után az egyik félen az idegen származású Aladár, a főrendek jelöltje. A másik pánton a népből sarjadt Csaba, a közrend bálványa. Ennek a két pártnak küzdelme őrli föl teljesen a hun népet és ezzel kapcsolatban aggodalommal mutat rá a költő a népekre, melyek eddig hun kormány alatt éltek: “Népből a nyakunkra nemzetekké nőttek. Ur lett a szolgából. Lassankint kiseper sátor-palotádból.” Az eposz szerkezete az elején kegyelettel követi Arany János nyomdokait. Detre éket akar verni Krimhilda és Csabáék közé. Adja a tanácsot az egyik félnek és a tanács visszáját a másiknak. A két párt első fegyveres összeütközése Budaörs táján onitja a testvérvért. Csabáék vereséget szenvednek, a királyfi, kis csapatával, bujdosó útra indul. Ettől fogva azonban Szabó saját utján halad. Amikor Réka sírjánál Csaba és bujdosó csapata siratja a meghalt királynét, az igric bebizonyítja nekik, hogy Krimhilda szúrta agyon Etelét és
