Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-03-18 / 11. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető:. Csontos Béla, lelkész. A TISZTELETES BÁCSI POSTÁJA. GYERMEKEK! Ezen a héten nem közlünk vas. leckét mesét, rejtvényt! Nézzétek meg csak, hogy most az egész uj'ság egy tiszteletes bácsiról szól, aki nagyon, nagyon nagy költő. Olyan nagy költőnk nekünk, magyaroknak, minit az amerikaiaknak Longfellow, akinek a verseit bizonyosan ismeritek. Lássátok, olyan nagyon szép verseket irt ez a Szabó László tiszteletes bácsi is. A sok szép vers közül ide irok nektek egy párat, tanuljátok meg! MIKOLTA VERSE CSABÁHOZ. Rücskös, füstös Kanyaró, Sóska neki savanyó, Bújj el, búj a mocsárba, Ebadta csúf zsiványa; Csörög, dörög Attila, Üldözi már a nyila. Tarisznyából kicseppen Csipp-csupp Csaba, kis cseppeni, Száll Attila nyomába, Bu Kanyaró mocsárba, De a nyíl nem tanálja, Mennykö nem üt csanálba. Somfa, karó sanyaró, Gyere, vidd el Kanyaró, Hogyha rósz lesz, Csabát is, Vele vidd a dadát is. Itt a somfa átadom, Piffeg-puffog hátadon. Juj-jujj! Jajgat Kanyaró, Piff-paff, üti hadaró, Isten nyila, dalia, Gyepre húzta Attila, Kapott tőle eleget, Miért lopott gyereket? Szabó L.: “A hun király” CSABA SIRALMA. Éjjel, hogy a Tisza füzesiben hálnak, Felzokog siralma keserűn Csabának: “Atyáim, nem értem, mért üldöz a végzet? Nemcsak szüléimre mért mostoha véget... Engem is kitaszít bujdokoló vaddá, Jóslat is hiába avatott hát karddá, Mert hogy általam lesz naggyá, ime dőre, Vereséggel vert ki véres legelőre. Hadak Ura, Isten, mért vonta el kardját? Mért űzi ki innét birodalmam nagyját? Prédára gonosznak mért dob ilyen koncot?” így szólt a királyfi, könnye pedig csörgött. Szabó: Csaba királyfi. AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. C. E. Topic for March 19. WHAT WAS JESUS’ ESTIMATE OF HUMAN LIFE? CAN WE LIVE BY IT? Lesson: Matt. 18: 1—6; 16: 26. Many of us, if given the opportunity, would readily besmirch our good name, sully our reputation just to be able to amass a huge fortune, or become famous. We would fain sacrifice all our principles, trample upon our cherished honor so long as we gained our goal. Fortunately, this chance is not given to many. “For what is a man profited, if he shall gain the whole world, and lose his own soul?” The magnificent beauty oand matchless lustre of Niagara Falls means nothing to you — if you are blind. Nor would you be able to glory in the very captivating spectacle of a glamorous Délibáb on the Hungarian Alföld — if you cannot see. What satisfying enjoyment could you derive even from the playing of the most famous rhapsody of the immortal Liszt — if you were deaf? Christ, in estimating human life, has plainly stated that the only thing of value in it was the soul, and that he who loses his soul, loses everything. The way to play safe, to keep one’s soul is to become like a little child — humble and pure. The cold callorous world may laugh at you, jeer you when you try to be humble. But what of it! Let it laugh and jeer! People scoffed at and ridiculed Noah when he was building his Ark. Yet when the Ark was finished and the floods came, it was these same people who knocked the hardest on the Ark’s door for admittance. Those haughty scorners didn’t deride Noah then, did they? FRANK NAGY. CSABA ÉS DELIBÁB. — Részlet a Csaba királyfiból. — Delibáb kibomló liliommá sarjadt, Gyönge tejes arcán rózsapiros harmat, Almafa virágból kiviritó tündér, Kit Csaba királyfi épp’ rúna betűn ér. Retten a hajadon, mint gerle madárka, Hun-ékü rovását rejti rokolyája, Mit repeső szívvel rótt nyírfa levélre, Gyöntöli markával, sebten veti félre. Ám vissza szemével űzi a királyfi, Mi van a rováson, ég epedőn látni, Felkapja, kibontja, simítja: “Szeretlek!” Arcán a pipacs-pir átüti a selymet. Nagy Ferenc
